Borulhat az amerikai béketerv Izraelben

Colin Powell amerikai külügyminiszter vasárnapi beszédében bizakodásának adott hangot, hogy sikerül az izraeli– palesztin konfliktust békés úton rendezni. Előadásában, amelyet az amerikai zsidó lobbi egyik befolyásos szervezete, az Amerikai–Izraeli Közügyek Bizottsága (AIPAC) előtt tartott, továbbra sem mondott azonban semmi újat, amely a tárgyalásokat felújítaná.

Colin Powell beszédében a korábban sokszor felvetett „útvonaltervet” említette, amely konkrétan meghatározza az izraeli és a palesztin fél teendőit. A szövegben szerepel az illegális zsidó telepek lebontásának kötelessége, amelynek elhangzásakor az AIPAC egyes tagjai hangosan pfújoltak. Az útvonalterv számos kiküszöbölhetetlen hibát tartalmaz, így várhatóan csak egy lesz a sok elvetélt próbálkozás közül.
Különösen akkor nagyon fontos ez az üzenet Izraelnek és a palesztinoknak, amikor az iraki háború kitörése után először kiújult az erőszak a Szentföldön. Az öngyilkos merénylő robbanása ugyan nem ölt meg egyetlen embert sem, ám események sorozatát indíthatja el, amelyben nagyon sokan meghalhatnak. Tény, hogy a háború kitörése óta nagyon csendes volt Izrael, annak ellenére, hogy Ariel Saron kormányától sokan azt várták, a háború leple alatt végez a palesztinok vezetőségével. A mostani robbantás azonban fontos üzenetet küld mind Amerikának, mind Izraelnek. A robbantást vállaló Iszlám Dzsihád fegyveres szervezet az eseményt az iraki népnek ajánlotta. Mint várható volt, a megszállt területek reményt vesztett népe párhuzamot fog vonni saját és az iraki nép sorsa között.
Ha ellenállásról van szó, a palesztinok sem akarnak majd lemaradni az irakiak mögött, hogy Izrael egy pillanatig ne érezze magát biztonságban. A támadásra adott válasz során azonban a zsidó állam az eddigi tapasztalatok szerint könynyen elragadtatja magát, és vérfürdőt rendez a palesztinok körében. Ez tovább szítja az erőszakot, a helyzet pedig ugyanolyan lesz, mint a háborút megelőzően. Azzal a különbséggel, hogy Izrael talán mégis rászánja magát a döntésre, és Jasszer Arafatot eltávolítja a hatalomból, miután nélküle is van, akivel tárgyalhat. A minden oldalról elfogadott Mahmúd Abbasz palesztin kormányfő a béke záloga is lehetne, ám senki sem tud úgy tárgyalni, hogy fél szeme ne lenne Irakon.
A vasárnapi robbantás is jelzi, egyik ország sem lehet biztos abban, hogy radikálisabb gondolkodású lakói nem fogják regionális vagy kultúraközi háborúként felfogni az Irakban zajló eseményeket. A mérsékelt arab államok, mint Jordánia vagy Egyiptom, folyamatosan kemény harcot vívnak saját iszlámistáikkal, akik a sokszor beígért dzsihádot várják, a nagypolitika azonban megakadályozza őket törekvésükben. Amerika megszálló háborújával megerősítheti véleményükben az említett csoportokat, Izraelbe pedig visszatér az erőszak.