Halasztódik a főváros ostroma?

Több helyen megtorpant az amerikai–brit csapatok előrenyomulása, a frontok befagytak, a katonák állóháborúra rendezkedtek be. A szakértők már arról beszélnek, hogy hetekkel halasztódhat Bagdad ostroma is.

Elkezdték a futóárkok mélyítését, körleteik környékének elaknásítását és a járművek álcázását a Bagdad alatt álló amerikai alakulatok. A Times értesülése szerint a főváros elleni szárazföldi támadással valószínűleg megvárják az erősítésként kiküldött 100 ezer amerikai katonát. A napilap szerint a Bagdad alatt álló alakulatoknak megmondták, hogy legalább két hétig nem várható az előrenyomulás az iraki főváros felé, sőt az egyik tiszt 45 napos várakozást jósolt.
Az amerikai tervek jelentős mértékben építettek arra, hogy az iraki lakosság felszabadítóként várja őket, s fellázad Szaddám Huszein ellen. Ezzel szemben még az iraki diktátorral szemben álló síiták sem várták virágesővel az amerikaiakat. A déli Bászrát sem sikerült bevenni, s az ellenállás mindenütt erősebb a vártnál. Az amerikai illúziók azonban lassan oszlanak el. Donald Rumsfeld még mindig elképzelhetőnek tartja, hogy lázadás tör ki Bagdadban, amely megdönti Huszein rendszerét, így elkerülhető lenne a véráldozatokat követelő ostrom is. Az amerikai védelmi miniszter itt is a síitákra számít, bár ez már Bászrában sem jött be.
A Pentagon ezzel szemben már az ostromra készül, s a légicsapások intenzívebbé tételével törné meg a Köztársasági Gárda ellenállását. A Libre Belgique stratégiai szakértője ugyanakkor kételkedik abban, hogy Bagdad folytatódó bombázása meghozhatná az áttörést; a hadtörténet azt mutatja, hogy a hadászati bombázások soha nem bizonyultak döntő jelentőségű fegyvernek. Városi harcok megnyeréséhez nélkülözhetetlenek a szárazföldi erők.
Alain de Neve szerint fennáll az amerikai–brit hadjárat megfeneklésének veszélye is. A szakértő a szövetséges erők előrenyomulásában bekövetkezett szünetet a gyors sivatagi előretörés után beállt logisztikai problémák miatt egyrészt érthetőnek tartja, mindez azonban megfosztja az amerikai csapatokat egy fontos előnytől, a meglepetés erejétől. Úgy véli, Rumsfeld hibás helyzetértékeléséből fakadóan a szövetségesek akaratuk ellenére kényszerülhetnek Bagdad ostromára. Ez ellentmond a harcászat egyik alapszabályának: jobb mozgásban lenni, mint hadállásokban megrekedni.