Önök a csatlakozás elleni érveik közt meg szokták említeni, hogy hasonlóan a Varsói Szerződéshez, az unióból sem lehet kilépni. Valóban ilyen erős hasonlóságot látnak a szovjet rendszer és az EU között?
– Ahogy a Varsói Szerződést sem lehetett elhagyni, az EU-ból való kilépés sincs jogilag szabályozva. További analógia, hogy az unió döntéshozatali rendszerében annyira sok áttételen keresztül érvényesül a nemzetek önrendelkezési joga, hogy nem is lehet demokratikus struktúráról beszélni. Számomra ez igen hasonlít arra a modellre, amely a Szovjetunióban valósult meg, ahol egy központi bizottság igazgatta az ügyeket. A különbség szinte csak annyi, hogy az EU élén nem áll első titkár. Ez igen komoly demokráciadeficit. Nem véletlen, hogy az
EU-n belül is rendkívül komoly mozgalmak vannak az unió korrigálására.
– Mások ezt nem így látják, hiszen míg a Szovjetunió érdekszférájába, a Varsói Szerződésbe nem önként léptek be az országok, hanem kényszerből, addig az EU szabad választás kérdése. Azt viszont kétségtelenül sokan nehezményezik, hogy Medgyessy Péter kormányfő úgy tárgyalt múlt év decemberében Koppenhágában, hogy azt sem lehet tudni azóta sem, mit is írt alá pontosan, s ez a titkolózás már kétségtelenül kelthet pártállami emlékeket.
– Nem csak erről van szó, bár a pártállami beidegződések tapinthatók. Letárgyaltak huszonvalahány fejezetet, amelyek együtt tartalmazzák a csatlakozási szerződést, de arról, hogy miben állapodtak meg, nem közöltek hivatalos híreket. A sajtó is szemérmesen asszisztált mindehhez, csupán a szokásos semmitmondó szöveggel kellett beérni: lezártuk ezt és ezt a fejezetet, s a magyar érdekeket jól képviselte a tárgyaló delegáció. A lényegről azonban szinte szó sem esett. Ez már csak azért is jó lett volna, mert nem állt volna elő az a képtelen helyzet, hogy kevesebb mint egy hónappal a népszavazás előtt még csak a szerződés szövegének a nyers fordítása olvasható az interneten. A társadalomnak tehát úgy kell döntenie, hogy az autentikus 8000 oldalas dokumentum áttanulmányozására csupán egy-két hete lesz.
– Valóban nem túl valószínű, hogy az emberek éjt nappallá téve falnák a nyolcezer oldal minden betűjét a döntésig hátralevő kis időben.
– Ezért is lett volna hallatlanul fontos, hogy folyamatosan közzétegyék az ideiglenesen lezárt fejezeteket, s így az embereknek valós esélyük nyílt volna arra, hogy vitassák, véleményt formáljanak róla.
– Ön főként a földkérdéssel kapcsolatos passzusokat nehezményezi. Igaz, ezzel nem áll egyedül. A kérdéskört azonban fokozott társadalmi és politikai vita kísérte, s ez ellentmond az ön által kifogásoltaknak.
– Pedig ez az igazság. A földre vonatkozó paktumot a tőke szabad áramlása fejezet tartalmazza, amit az Orbán-kormány zárt le ideiglenesen. A sajtó erről is csak néhány frázist közölt, de azóta sem került nyilvánosságra a hivatalos szöveg. Mi, civil érdekérvényesítők is csak egy szakértő, Tanka Endre egy Magyar Nemzet-beli cikkéből értesültünk a tartalmáról.
– A polgári kormányt állandóan az EU-ellenességgel gyanúsítják, bár konkrétumokkal nem sűrűn bíbelődnek, így meglepő, hogy ön éppen az ellenkezőjét veti a szemükre.
– Én valóban nem vádolom az előző kabinetet unióellenességgel, hiszen ők írták alá a legtöbb fejezetet. Többek közt a földdel kapcsolatosat is, amely pedig meghatározó a magyarság következő évszázadára nézve.
– A tények kedvéért rögzítsük: a fejezetet akkor még csak ideiglenesen zárták le. Voltaképpen mi a fő gondjuk a földtulajdont szabályozó részekkel?
– Különösen az az árulkodó számomra, hogy a vita csak a földtulajdonnal kapcsolatban bontakozott ki, holott van egy még fontosabb kérdés. Semmilyen vita nem volt ugyanis a földbérlet minden moratórium nélkül való liberalizálásáról, ami a csatlakozás pillanatától érvénybe lép. Ez azt jelenti, hogy bárki, külföldi magán-, illetve jogi személy mérethatár nélkül bármilyen időre bérelhet földet Magyarországon. Ez azt a lehetőséget nyitja meg, hogy a csatlakozást követően akár hónapok alatt a multik nagybirtokaivá válhat az egész ország. Ráadásul explicit módon még az is benne van a megállapodásban, hogy a természetvédelmi területek is beletartoznak ebbe a körbe.
– Arra gondol, hogy színlelt, hosszú távú bérleti szerződéseket köthetnek, amelyek idővel tulajdonjoggá alakulhatnak?
– Ha ötven évre bérli a földet egy multi, nem teljesen mindegy, hogy mi van a tulajdoni lapon? Az is általános joggyakorlat, hogy a vételre a bérlőnek elővételi joga van. Csak arról szólt végig a vita, hogy vajon a hét év vételi moratórium elegendő-e, s ha nem, akkor csak három évvel kell-e meghosszabbítani. Azért volt ez álvita, mert semmi sem garantálja, hogy tíz esztendő múlva jobb viszonyok lesznek a földárak és a vásárlóképesség szempontjából Magyarország és a nyugati országok között.
– Álrealista populisták erre azt mondják: miért fontos ez, hiszen az a lényeg, hogy a föld jó kezekben legyen, s a nagy cégek még több embernek tudnak majd munkát adni.
– Lehet mondani, csakhogy ez nem igaz. A magyar föld – s főként ha a mi programunk valósulna meg, s benne a kert-Magyarország ideája – milliókat tud foglalkoztatni, eltartani pedig legalább harmincmillió embert. A brüsszeli elképzelések viszont azt vetítik előre, hogy a keleti csatlakozó országok elsősorban úgy kapcsolódnak be a munkamegosztásba, hogy tömegtermékeket, pédául búzát és kukoricát állítanak elő. A tömegtermékekről viszont tudvalévő, hogy a legjobban gépesíthetők, vagyis a mezőgazdaságban foglalkoztatottaknak egy töredékére van szükség, hogy élő munkaerőt szolgáltasson. Azt is tudjuk továbbá, hogy a jelenlegi kormány egyik államtitkára azt vetítette előre: ötszázezerre fog csökkenni a mezőgazdaságból élő családok száma a mostani másfél millióról. Ennyit a gépesítés és a multinacionális nagybirtokosok előnyeiről. És ezekben a riasztó számadatokban nincsenek benne a kis- és középvállalkozók, akik szerintünk tömegesen mennek majd tönkre, tehát hatalmas munkanélküliségi hullámnak nézhetünk elébe.
– A kormány és a parlamenti pártok abban legalább egyetértenek, hogy az ön által felvázolt iménti prognózist semmiképpen sem osztják, s óvatos optimizmussal biztatják az embereket.
– Pedig éppen a kormányzati nyilatkozatok támasztják alá az általam elmondottakat. A magyar élelmiszer-ipari feldolgozó vállalatok vezetői pedig úgy nyilatkoznak, hogy azért néznek bizakodón a csatlakozás elé, mert az EU többi országának gazdáit sokkal jobban támogatják, mint a magyar gazdákat, s mivel a vámokat eltörlik, a nyersanyagokat a nyugati gazdáktól olcsóbban szerezhetik be. Ugyanők arról is szólnak, hogy a külföldi feldolgozó vállalatok nálunk is kedvezőbb helyzetben lesznek, ám a fogyasztói árak csökkenésére nem lehet számítani, mert a kedvező felvásárlási lehetőségeket a profitnövelésre fogják fordítani.
– Sokan azt tartják elkeserítőnek, hogy a mostani kormánynak a magyar mezőgazdaság számára összehasonlíthatatlanul kedvezőtlenebb támogatást sikerült elérnie, mint a cseheknek, lengyeleknek.
– Ezt én nem tartom igazán döntőnek. Jóval több támogatást kapnak ugyan a csehek és lengyelek, de éppúgy elvesztik a nemzeti önrendelkezés jogát és annak lehetőségét, hogy a helyi gazdaságukat megvédhessék. Ahhoz tudnám hasonlítani a helyzetüket, mintha egy súlyos sérült sebeire gyógyszerek helyett kozmetikai készítményeket kapna. Ennyivel kerültek ők jobb helyzetbe, mint mi.
– A realitás mégis az – és feltehetően ezzel önök is tisztában vannak –, hogy a népszavazáson valószínűleg az igenlő voksok fognak győzni.
– Félő azonban: ha a népszavazáson az igen és a nem szavazatok közt minimális lenne a különbség, a jelenlegi kormányzat a hamisítástól sem riadna vissza. A mostani rezsim ugyanis egyenes folytatása annak a társaságnak, amely 1947-ben a kékcédulás választásokat produkálta, s a szavazás végkimenetele most is éppoly életbevágó a számukra, mit akkor.
– Erre szokták azt mondani a baloldalon, hogy a legtöbben még nem is éltek akkor.
– Azért hamis ez az okfejtés, mert a kommunista rendszer fenntartotta a folyamatosságot, s időről időre csak azokat kooptálta, akik ugyanazt vitték tovább. Ezért ismétlem, félő, hogy a csalástól sem riadnának vissza.
– A közvélemény-kutatási adatok azért beszédesek.
– A televíziós műsorok úgynevezett nem reprezentatív felmérései is sokat elárulnak. Ezekben ugyanis rendre előfordul, hogy fele-fele a betelefonált igenek és nemek aránya. Ilyen szempontból a kezünkre dolgozik az EU-közalapítvány is, amely azt vallja, hogy a kampányukat érzelmi alapra helyezik. Ezzel ugyanis azt vallják be, hogy racionális érveik nincsenek. A mi felvilágosító munkánkra azonban akkor is szükség van, ha a többség valóban igent mondana az EU-ra. Minél több nem szavazat lesz áprilisban, később annál jobb pozícióból harcolhatunk tovább az érdekeinkért.
origo.hu
Elképesztő, mit mondott a tárgyalásán a karateedző, aki felrúgott egy fiút a szolnoki kalandparkban
