Kardos Gábor nemzetközi jogász szerint az Egyesült Államoknak tulajdonképpen jól jött az ENSZ-felhatalmazás kérdése körül kialakult vita. Mint ismeretes, Washington az ENSZ múlt év novemberében elfogadott, 1441-es számú BT határozatát megfelelő jogalapnak tekinti az iraki rendszer katonai erővel történő megbuktatására. A határozat tizenharmadik pontja ugyanis kimondta, Bagdadnak „súlyos következményekkel” kell számolnia, amennyiben nem működik együtt a fegyverzetellenőrökkel, illetve hamis beszámolót ad vélt tömegpusztító fegyvereiről. A „súlyos következmények” értelmezésébe persze sok minden belefér. Lord Goldsmith brit főügyész véleménye mégis megegyezik Washingtonéval, hiszen a követelések szerinte sem teljesültek, így az említett határozat, illetve két korábbi, még az Öböl-háború idején hozott döntés bőven elegendő jogalap a támadáshoz. Nem így vélekedik azonban a nemzetközi jogászok többsége, akik szerint az Egyesült Államok már azzal is tiltott területre lépett, hogy kilátásba helyezte az esetleges támadást. Sőt, több szakértő úgy vélte, hogy a BT határozata nélkül indított háborúban részt vevő katonák akár a hágai Nemzetközi Törvényszék elé is kerülhetnek. Ugyanakkor – emlékeztetett Kardos Gábor – hiába tekintene az ENSZ agresszorként Washingtonra, Amerikának mint állandó tagnak módjában állna még az agresszorrá nyilvánítás napirendre vételét is megvétózni. Emellett, mivel az Egyesült Államok az ENSZ legnagyobb befizetője, egy esetleges pénzügyi megszorítással akár igen nehéz helyzetbe is hozhatná a szervezetet.
Washington és London mindenesetre jól jött ki a vitákból, hiszen az ENSZ-szel ellentétben a két nagyhatalom nem szenvedett el valódi presztízsveszteséget. Ráadásul még mindig kedvezőbb a számukra, ha határozat nélkül támadnak, mintha azzal szembe menve tennék. Az öt állandó tag közül három is kilátásba helyezte vétóját, így aztán felmérhetetlen szakadáshoz is vezethetett volna, ha a másik kettő ennek ellenére lép. Washington – saját bevallása szerint – mindent megtett a sikeres tárgyalásokért, s a békés lefegyverzésért, de mint vélik: nem sikerült betartatni a határozatokat. Felmerül azonban a nagy kérdés – utalt rá az ELTE docense –, hogy akkor Washington miért szeretett volna mégis „újabb” felhatalmazást kapni a BT-től, ha egyszer az 1441-es határozatot elég alapnak tekinti a támadáshoz.
1990 óta egyébként közel nyolcszáz ENSZ-határozat született, amelyek közül mintegy másfél száz érintette a közel-keleti térséget, így Izraelt, Szíriát, Iránt, Libanont, Ciprust és természetesen Irakot. A Kuvait felszabadítását lehetővé tevő 678-as, valamint az Öböl-háborút követő tűzszüneti feltételeket tartalmazó 687-es határozaton kívül azonban nem született olyan döntés, amely konkrét szankciókat vagy megtorlást helyezett volna kilátásba. A térségbeli mozlim országok ugyan többször támadták Izrael lépéseit, a zsidó állam elítélésére azonban Washington vétója miatt soha nem került sor.
***
Amerika rutinos bombázó.
Az Egyesült Államok már a második világháborúban is nagy lendülettel vetette be légierejét, s kezdett bombázásokat, többek között Magyarország ellen is. A világháború 45 hónapja alatt Amerika összesen 2,150 millió tonnányi bombát szórt le. Még ennél is több, 6,162 millió bomba landolt az igen hosszadalmas vietnami háborúban a délkelet ázsiai ország területén. Ettől jócskán elmarad a a koreai háborúban ledobott 454 ezer, illetve az Öböl-háborúban bevetett 60 624 tonna robbanóanyag. (Gy. Zs.)
origo.hu
Csillagjegyek, akiknek csodás nyaruk lesz
