Papíroffenzíva, avagy fürödjetek, proletárok!

Azon a nevezetes napon, 1919. március 21-én, arra ébredtek a magyar proletárok, hogy övék a hatalom. Akiben volt valami kétség, az is hamar meggyőződhetett a történelmi pillanat eljöveteléről, ugyanis azon a reggelen, mintegy varázsütésre, kiürültek az üzletek. Előző este még dugig voltak a boltok, másnap reggel, nyitáskor, már semmit nem lehetett kapni. S ez a szocializmus győzelmének legbiztosabb, összetéveszthetetlen jele: ahol áruhiány van, ott hatalomra jutott a munkásosztály. A piacgazdaságba való átmenet hosszú, göröngyös út, gyötrelmes folyamat. A szocialista gazdaság fölényét, magasabbrendűségét bizonyítja, hogy azt egyetlen szempillantás alatt lehet bevezetni, elegendő, ha mindenféle árucikket eltüntetnek a polcokról.
Azon a nyolcvannégy esztendővel ezelőtti reggelen a világtörténelmi szerepének beteljesülésétől megdicsőült proletár abban a biztos tudatban mehetett az éppen esedékes népgyűlésre, tüntetésre, tömegdemonstrációra, hogy a boltokban nincs ugyan élelem, ruha, használati eszköz, de aggodalomra semmi ok, mert a tanács kormánya gondoskodni fog mindenkiről, érdemei szerint. S a tanácskormány, a maga módján, gondoskodott is. Kenyeret nem tudott adni, ám a népbiztosok pontosan ismerték a tételt: nem csak kenyérrel él az ember… Adtak hát propagandát, de azt bőségesen. Kiderült, a szocialista társadalom legfontosabb stratégiai eszköze a papír. Apró epizód a dicsőséges 133 nap történetében, hogy a vörösök túszul ejtették a magyar versenylovakat. A bécsi Jockey Club minden árat megadott volna a lovakért. Magas rangú tárgyalóküldöttség utazott Bécsbe, hogy a lovak kiszállításáról megegyezzenek. Budapest éhezett, de a magyarok nem búzát, lisztet, krumplit, húst kértek, még csak nem is fegyvereket, ipari nyersanyagokat, járműveket vagy üzemanyagot, hanem kizárólag papírt. Az már más lapra tartozik, hogy a magyar delegáció tagjai roppant jól érezték magukat a viszonylag békés, jól ellátott városban, ezért addig húzták-halasztották a megállapodást, amíg megbukott a tanácsköztársaság. Papírt nem szereztek egy árva ívet sem, viszont a lovak megmenekültek, s Pázmán, minden idők egyik legjobb telivére, megnyerhette az osztrák derbyt.
De térjünk vissza a papírhoz! Vajon mire kellett a bimbódzó proletárdiktatúrának oly mérhetetlen mennyiségű nyomdai alapanyag? Természetesen „kulturális” célra. Újságok, könyvek, röpiratok, felvilágosító brosúrák ezreivel árasztották el az országot, de azon túl, minden szabad falfelületet teleragasztottak plakátokkal, felhívásokkal, közleményekkel, értesítésekkel, kiáltványokkal, hirdetményekkel. Az összes analfabéta a diktatúra elkötelezett hívéül szegődött.
A falragasztengerben akadt színvonalas képzőművészeti alkotás, de a döntő többség igénytelenebb produktum volt. Ám azok tartalma is figyelemre méltó. Kiderül belőlük, hogy minő fontos apróságokra kellett felhívni a hatalmat gyakorló osztály figyelmét. Idézzük az egyik plakát szövegét: „Proletárok! A tisztaság eddig a gazdagok kiváltsága volt!!! A burzsoa későnkelő aszszonya hófehér selymes ágyából illatos fürdőbe léphetett és órák hosszat ápolhatta elpuhult testét. A proletárasszony kénytelen volt kora hajnalban elhagyni piszkos vaczkát és gondozatlan gyermekeit, hogy a falat kenyérért késő estig robotoljon. Sem pénze, sem ideje nem volt a tisztálkodásra. Proletárok! A Tanácsköztársaság nemcsak szellemi tisztaságot, lelki felszabadulást jelent, hanem módot ad arra, hogy szépek és egészségesek legyetek! A tisztaság fegyver a járványok ellen. Vigyázzatok saját és gyermekeitek tisztaságára. Tartsátok rendben és szellőztessétek a lakást. A tiszta ruha megóvja a testet sok betegségtől. Tiétek a fürdő: fürödjetek! Munka és a tisztaság szépsége a proletár gazdagsága!!!”
Mindig tudtuk, hogy a burzsoák aljas, elvetemült, kizsákmányoló népek, de hogy a lakás szellőztetését is megtiltották szerencsétlen proletároknak, azt nem gondoltuk volna. Mindenesetre korabeli feljegyzésekből tudjuk, a munkásosztály annyira belejött a mosakodásba, hogy Budapest utcáin hegyekben állt a szemét, a hulladék és ürülék, mert egyetlen tisztára suvikszolt öntudat sem alacsonyodott le az eltakarításához. Elég, ha végignézzük a népbiztosok tablóját: ennyi szellemileg tiszta, lelkileg felszabadult, szép és egészséges embert egy rakásra még Lombroso sem álmodhatott lidércnyomásos éjszakáin.
A papírkészletek elfogytak, a tanácsköztársaság elbukott. A népbiztosok szellemi örökösei itt ülnek a nyakunkon illatfelhőt eregetve, kimosakodva. Szellőztetni kéne!