Mint arról tegnapi írásunkban részletesen beszámoltunk, Tocsik Márta Kocsis István ÁPV Rt. vezérigazgató helyettesének szóbeli megbízására 1995. decemberében – a saját kockázatára – kezdte meg az önkormányzatok belterületi földjeinek ellenértékéről az alkudozást a településeket képviselő Vektor Rt.-vel. Az első csomagban 1995. december 19-től 1996. január 4-ig összesen 48 önkormányzat igényéről állapodtak meg. Ezek az önkormányzatok 14 társaság után összesen 11,5 milliárd forintnyi vagyont követeltek, Tocsiknak ezt a tételt 3 milliárd forinttal sikerült mérsékelnie.
Az ÁPV Rt. igazgatósága 1996. januárban két ízben is tárgyalta a belterületi földek ügyét, illetve a külső tanácsadó megbízását, amelyre a második ülésen jóváhagyását is adta. Tocsik Mártával azonban csak 1996. február 12-én kötötték meg a megbízási szerződést.
Ezt megelőzően más is történt.
1996. február 2-án – a szocialistákhoz közel állónak tartott – Vitos Zoltán, az Arány Rt. vezérigazgatója kopogtatott Tocsik Márta Vörösmarty téri irodájának ajtaján. Tocsik Mártát meglepte a nem várt látogató, Vitost viszont az lepte meg, hogy senki nem várta.
Vitos nyilvánvalóan tisztázni akarta a kínos szituációt, ezért telefonkapcsolatot teremtett Boldvai Lászlóval, az MSZP pártpénztárnokával, és átadta a mobiltelefon-készülékét Tocsiknak. Miután tisztázódott, hogy a jogásznő tudja, ki az a Boldvai László, a párt pénztárnoka közölte: a tanácsadó sikerdíjának egyharmadára tart igényt, és utasította, hogy azt az Arány Rt. számlájára utalja át. Minderről Tocsik Márta ama „pizsamás kihallgatásán” számolt be a letartóztatásától félve 1996. október 15-ről 16-ra virradó éjszaka.
Tocsik a különös látogatás után nem a rendőrséget tárcsázta, hanem elkérte Boldvai telefonszámát, hogy ellenőrizni tudja, valóban Boldvai Lászlóval beszélt-e. A jogásznő saját készülékéről hívta fel Boldvait az MSZP Köztársaság téri székházában, és a Boldvai által megadott telefonszámot tárcsázva valóban az MSZP Köztársaság téri székházában vették fel a telefont. Mégpedig Antal Nikoletta fogadta a hívását, aki Boldvai titkárnője volt, és aki rögtön kapcsolta is főnökét, Boldvai Lászlót. És ily módon folytatták a korábban abbahagyott beszélgetésüket a sikerdíj egyharmadáról. Tocsik kérdésére, hogy az Arány Rt. milyen munkát fog neki elvégezni, a pártpénztárnok lakonikus egyszerűséggel közölte: dolgozni nem fog semmit, dolgozni a jogásznő fog. Sőt Boldvai még azt is hozzáfűzte, hogy őt ne hívogassa Tocsik, hanem a kapcsolatot Vitossal tartsa.
Tocsik ragaszkodott a megcsapolt sikerdíj kifizetését alátámasztó alvállalkozói szerződéshez, ám Vitosék még ezt is vele akarták elkészíttetni, amire ő nem volt hajlandó. Végül Vitos Zoltánék megszövegezték a szerződést, és visszadatálták 1995. december 6-ára, vagyis egy olyan időpontra, amikor Tocsik még nem is rendelkezett szóbeli megbízással a tanácsadói munkára. A szerződést Tocsik és Vitos írta alá.
Amikor Tocsik Márta 1996. május elején leszámlázta az első csomag után őt megillető sikerdíjat, a több mint 300 millió forintot, pár nap múlva megjelent irodájában Vitos Zoltán, aki miután ellenőrizte a jogásznő számláját, majd forintra pontosan benyújtotta a saját számláját 118 337 261 forintról. És Tocsik 1996. május 10-én átutalta a szocialisták által kért pénzt.
És a pénz szagára a koalíciós partner SZDSZ-hez közel álló Budai György is „felgerjedt”. Alig telt el pár nap az átutalástól számítva, ismét csörgött a telefon Tocsik irodájában. Budai nevében a Bajor Sarok sörözőbe invitálták az ÁPV tanácsadóját. A hívás után nem sokkal megint csörgött a telefon, a vonal túlsó végén Vitos Zoltán jelentkezett és arra utasította a jogásznőt, hogy ne beszéljen arról Budainak, hogy korábban az Aránynak már fizetett.
Pártpénztárnokok a sörözőben
A pizsamás kihallgatásról készült jegyzőkönyv tanúsága szerint Boldvai Budaival együtt érkezett a sörözőbe. A Tocsik által az SZDSZ pénztárnokaként megismert Budai Tocsik sikerdíjának a 80 százalékára jelezte igényét, amit még a szocialista Boldvai is túlzottnak tartott. A koalíciós pártok pénzfelhajtói végül megegyeztek egymással Tocsik sikerdíjának felében, vagyis a második csomag elintézése után leszámlázandó sikerdíj 25-25 százalékát kérték maguknak. A jogásznőnek ezúttal Budai meg is indokolta, miért jár nekik a pénz: azért, mert az ő hozzájárulásuk nélkül a tanácsadó nem tarthatja meg a munkáját az ÁPV Rt.-nél, mert az úgymond koalíciós irányítás alatt áll. Még egy tanáccsal is ellátták a jogásznőt, mielőtt útjára bocsátották volna: „a dologról ne nagyon beszéljen.”
A második csomagban a Vektor Rt. és Tocsik Márta 13 milliárd forintnyi önkormányzati követelést tárgyalt végig, a tanácsadónak ezt 9 milliárd forintra sikerült lealkudnia. És a jogásznő a második ütemben elintézett csomag után leszámlázta a négyszázmillió forintos sikerdíját, majd mint a katonatiszt fizetett: 112 276 700 forintot az MSZP-s Arány Rt.-nek és 112 276 700 forintot az SZDSZ-hez közel álló, Budai által megnevezett Utilitas Rt.-nek.
A büntetőper során egyértelműen bebizonyosodott: sem az Arány, sem az Utilitas egy szalmaszálat sem tett keresztbe a több mint háromszázmilliós alvállalkozói díjért cserébe.
Tocsik egyébként „gyógyszeres befolyásra” hivatkozva visszavonta a vallomását, csakhogy a pizsmás kihallgatást követően egy hét múlva immár gyógyszerbefolyástól mentesen is megerősítette az elmondottakat. Ezt a vallomását pedig mind a mai napig nem vonta vissza Tocsik Márta.
Üzérkedtek vagy zsaroltak?
Mint arról tegnapi írásunkban részletesen beszámoltunk, az első ízben hozott elsőfokú ítéletben Diós Erzsébet bírónő a pártok nevében eljáró Budai György és Boldvai László által elkövetett cselekményt befolyással üzérkedésnek minősítette, és fogházbüntetést rótt ki az elkövetőkre. Vitos Zoltán bűnsegédként elkövetett bűncselekmény miatt felfüggesztett fogházbüntetést kapott. Diós Erzsébet bírónő az ítélet indokolásában kifejtette azt is, hogy azért nem tudta zsarolásért elítélni Boldvait és Budait, mert Tocsik a tárgyaláson nem tett részletes vallomást. Ugyanakkor a bíró a befolyással üzérkedés tényállásból következően az állam javára elkobozta a csapolt sikerdíjat, vagyis 343 millió forintot.
A Legfelsőbb Bíróság (LB) nem osztotta Diós Erzsébet bírónő véleményét a tényállásról, úgy ítélte meg, hogy az nem befolyással üzérkedés. Vagyis az nem befolyással üzérkedés, ha valaki azért kér pénzt, hogy az áldozat megtarthassa a munkáját, a Legfelsőbb Bíróság szerint a munka megszerzése érdekében lehet elkövetni a befolyással üzérkedés bűncselekményét. Hogy akkor mit követtek el a pártpénztárnokok? A Legfelsőbb Bíróság szerint sokkal inkább a zsarolást, ezért fel is hívta az ügyészséget a vád módosítására. Az LB tehát hatályon kívül helyezte a nem jogerős elsőfokú ítéletet, és új eljárásra utasította a Fővárosi Bíróságot.
Ez meg is történt, ám az eltelt hosszú idő és Tocsik következetes hallgatása miatt a zsarolás bűncselekményét a megismételt elsőfokú büntetőper során már nem sikerült bizonyítani.
Legalábbis így ítélte meg a történteket a Kenéz Andrea bírónő vezette büntetőtanács, amely bizonyítottság hiányában felmentette a zsarolással megvádoltakat. A bírónőnek egyébként sikerült egy törvénykezési bravúrt is végrehajtania. Míg az ominózus pizsamás kihallgatás jegyzőkönyve bizonyítékul szolgált Tocsik Márta ellen a hűtlen kezelés bűnsegédjeként való elítélésében, addig ugyanez a bizonyíték – mivel úgymond azt Tocsik visszavonta – már nem volt bizonyíték Budai és Boldvai ellen.
Budai György írásban előadott védekezése szerint egyébként 1996 tavaszán nem ő kezdeményezte Tocsikkal a találkozót, hanem a jogásznő.
Budai az első elsőfokú tárgyaláson még azzal is megpróbált védekezni, hogy a Tocsikkal történő „találkozóra azért sem kerülhetett sor, mert a söröző környékén a Dohány, illetve az Akácfa utcában nem lehetett parkolni”, Diós Erzsébet bírónő ezt a kijelentést „komolytalan”-nak minősítette.
A megbeszélés Budai tikárának, Radics Péternek az asztali naptárában bejegyzettek alapján május 23-án a Bajor Sarok sörözőben mégis megtörtént. A Radics Péter által vezetett 1996-os naptár szerint május 23-i dátumhoz az került bejegyzésre, hogy „Boldvai Tocsik Márta tal. Bajor sarok”.
Tagadás felsőfokon
Budai ennek ellenére mindvégig ragaszkodott ahhoz, hogy rajta és Tocsikon kívül más nem vett részt ezen a találkozón. Tocsik – Budai elmondása szerint – ekkor közölte vele, hogy a belterületi földek után járó, önkormányzatokat megillető részvények, illetve üzletrészek kiadásával kapcsolatban ő képviseli az ÁPV Rt.-t. Tocsik állítólag a fővárosi önkormányzattal elakadt tárgyalásaiban kérte Budai közbenjárását.
Az Utilitas Rt.-vel kapcsolatban Budai kijelentette: „a tárgybeli üggyel kapcsolatban soha nem” állt velük, szerződést sem kötött, és Tocsik Mártát sem utasította az Utilitas Rt. részére történő pénzátutalásra.
Boldvai László fellebbezésében sokkal kreatívabb védekezést adott elő, mint vádlott-társa. Eszerint 1996. február 2-án – tehát amikor Tocsikot meglátogatta az „arányos” Vitos – az esti órákig Németországban volt.
Vagyis a megismételt eljárásban azt kellett volna egyértelműen tisztázni, hogy az MSZP Köztársaság téri székházából át lehetett-e irányítani a hívást a Németországban tartózkodó Boldvai mobiltelefonjára, és hogy ez megtörtént-e.
A másodfokú eljárásban kihallgatott Boldvai László vádlott úgy nyilatkozott, hogy a beszélgetésekre azért sem kerülhetett sor, mert ő 1996. február 2. napján Németországban egy konferencián tartózkodott, és onnan aznap 20 óra után érkezett vissza repülőgéppel Magyarországra, és erre tanúi is vannak.
Mint említettük, a megismételt eljárásban nem sikerült bizonyítani a Tocsik ellen elkövetett zsarolást, ezért a bíróság a tavalyi országgyűlési választások előtt felmentette Budait és Boldvait a vád alól, majd hosszú hónapokig nem foglalta írásba az ítéletet. Az elítélt vádlottak és a Legfőbb Ügyészség fellebbezett, és ez utóbbi még azt is indítványozta, hogy a bíróság a Boldvai és Budai ügyében hozott ítéletet helyezze hatályon kívül és utasítsa új eljárásra a Fővárosi Bíróságot, mert álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete e két vádlott vonatkozásában alkalmatlan a másodfokú felülbírálatra.
Kreatív védekezés
A Kenéz Andrea vezette bíróság például sajátságos módon ellenőrizte Boldvai „kreatív védekezését”, illetve Tocsik vallomását a kettejük között lefolytatott telefonbeszélgetésről. Az ügyészség megfogalmazása szerint „nem megfelelően ellenőrizte, ugyanis nem vett igénybe szaktanácsadót”. Ehelyett annak a cégnek a vezetőjét hallgatta ki tanúként, amelyet jelentős nagyságrendű szerződés köt az MSZP-hez. Bár még ez a tanú is elismerte, hogy technikailag lehetséges volt a hívásátirányítás Németországba, ám a bíró nem tartotta fontosnak igazságügyi szakértő kirendelését e kérdés tisztázására.
A Legfelsőbb Bíróság ma kezdődő tárgyalásán tehát vélhetően arról is dönteni fog, hogy új eljárásra utasítja-e a Fővárosi Bíróságot Budai és Boldvai ügyében. A Magyar Nemzet információi szerint erre kevés az esély, úgy tudjuk, a legfőbb jogorvoslati fórum le akarja zárni az ügyet.
Pedig lenne még mit tisztázni.
Korábbi értesüléseink szerint egyébként azon Bajor sörözőben lefolyt találkozón Tocsik Márta vélhetően nem „egyedül” jelent meg. Tocsik ugyanis már 1996 elején észlelte, hogy ismeretlenek követik, valakik figyelik. Tekintettel arra, hogy munkája során megismerte az ÁPV üzleti titkait tartalmazó privatizációs szerződéseket, a titkosszolgálati módszerekkel történő figyelését jelezte is az ÁPV egyik magas beosztású vezetőjének.
Tocsikot tehát vélhetőleg figyelték a Bajor Sarok sörözőben 1996. május 23-án. Vagyis ha akarták volna, bizonyítani tudták volna, hogy megzsarolták. Nyitott kérdés, miként zajlott volna a Boldvai–Budai–Vitos hármas ellen indított büntetőeljárás, ha ezt a kérdést külön eljárásban vizsgálja a nyomozó hatóság. Tocsik ebben a perben tanú lett volna, aki köteles elmondani azt, amit tud. Az eljárásban kiderülhetett volna az is, hogy miként is történt valójában a Vitossal való találkozása a Vörösmarty téri irodában.
Sikerdíj liberális vándorúton
Tocsik sikerdíjának vándorútja egyébként külön figyelmet érdemel. A választási kampányban LOP-STOP táblával kampányoló SZDSZ-es Kuncze Gáborékra tekintettel is megismételjük a csapolt munkadíj útját az SZDSZ közeli cégek számláiról számláira.
Míg az MSZP közeli Arány Rt. tehát összesen 230,6 millió forintot kapott, az SZDSZ közeli Utilitas Rt. 112,2 milliót. A cég egyik vezetője – köztük az SZDSZ országos tanácsának egykori tagja, Bernhardt Barnabás volt. Az Utilitas Rt. számlájáról ötmillió forint a Tonic Rt. számlájára került, a cég egyik tulajdonosa korábban Budai György volt. A Paint Invest Kft. is kapott a pénzből tízmilliót. A cég ügyvezetője szintén Bernhardt Barnabás, a cég tulajdonosai között van Somfai Zoltán, valamint Killik Jenő, az SZDSZ vezette zuglói önkormányzat képviselője, aki maga is érintett az elhíresült SZDSZ-es székházügyben.
A Kárpát Holding Kft. számlájára húszmilliót utalt az Utilitas a Tocsik-sikerdíjból. A cég ügyvezetője ez idő tájt az SZDSZ-es Szedlacskó Zoltán, a cég egyik tulajdonosa is ő, a másik pedig egy Delaware-ben bejegyzett cég, a Trustline Corporation.
A legtöbb pénz a megcsapolt sikerdíjból – a György Péter esztéta nevével is fémjelzett – Társadalmi Párbeszéd Alapítványnak jutott, mégpedig 64 millió forint. Az alapító maga Virág Attila volt, aki kimaradt a Tocsik-büntetőügyből. Virág az ÁPV Rt. igazgatóságának SZDSZ által delegált elnökhelyettese volt. A Társadalmi Párbeszéd Alapítvány kuratóriumának elnöke – a botrány idején – Bőhm András, a Fővárosi Közgyűlés SZDSZ-frakciójának vezetője volt. Az alapító okiratot aláíró két tanú a már ismert Bernhardt és Killik.
Nemcsak Bernhardt és Virág Attila maradt ki a Tocsik-büntetőügyből, amelynek a vádlottjait még Sándor Zsuzsa, a Fővárosi Bíróság szóvivője szerint is véletlenszerűen válogatták ki, kimaradt Kocsis István, a Tocsikot szóban megbízó volt ÁPV-s vezérigazgató-helyettes, s kimaradt Kamarás Miklós, az ÁPV igazgatóságának volt tagja is, aki a – nyomozati bizonyítékok szerint – ugyanúgy megszavazta Tocsik megbízását, mint azok, akiket ezért elítélt a Kenéz Andrea vezette bíróság.
Kamarásnak egyébként szintén volt SZDSZ-es kötődése, közös cég tulajdonosai voltak Kuncze Gáborral, a tocsikos évek SZDSZ-es belügyminiszterével.
De mint azt Sándor Zsuzsa bírósági szóvivőtől tudjuk, a vádlottak kiválasztása véletlenszerűnek tekinthető. A bíróság pedig hozott anyagból, a vádiratból dolgozik. Így aztán nem csoda, hogy hiányérzetünk volt a Tocsik-ügy tárgyalásain, valahányszor végigtekintettünk a vádlottak padján.
Talán éppen a főszereplők hiányoztak.
origo.hu
Újabb csapás érte a rács mögött ülő Kiss László óbudai polgármestert
