Taps

Nem volt pénzügyőrzenekar a vámosok rendkívüli állománygyűlésén tegnap, úgy, mint máskor. Senki nem mosolygott. Egyedül talán csak László Csaba pénzügyminiszter szájszegletében lehetett felfedezni némi elégedettséget, mosolyt. Vajon miért?
Arnold Mihály nyugdíjba vonul. Több mint harminc év szolgálat és tizenegy év parancsnoki irányítás után. Az altábornagy nem mellesleg – a jelenlegit nem számolva – eddig négy kormány és számolhatatlanul sok pénzügyminiszter megelégedésére végezte szakmai munkáját. Döntése felettébb érthetetlen, hiszen nemrég még arról beszélt lapunknak, hogy ha tovább nem is, de legalább egy napig mindenképpen szeretne az európai uniós Magyarország vámparancsnoka lenni. (Ezt sokak szerint meg is érdemelte volna.) Most mégis távozik. Az ok: ma már kevésbé vállalja fel a konfliktusokat. Egyébként a támadásokat is jól viselte mindaddig, amíg maga mögött érezte a bizalmat a politika oldaláról.
De ha így gondolja, akkor valóban nagy gondok lehetnek. Sajnálatos, de nemcsak Arnold Mihály érez így, hanem az újságíró is. A kormányváltás óta ugyanis visszatért a cenzúra. A jól képzett vámtisztek nyilatkozatait a Pénzügyminisztériumban is látni és láttamozni akarják. Persze nem a nyilatkozó vámtisztek érezték ennek szükségességét, hanem a László Csaba által irányított pénzügyi tárca. Netán maga a miniszter. Időutazás a múltba, vagy ez a jelen?
Arnold Mihály altábornagy munkájának pozitívumaként emelte ki, hogy parancsnoksága idején sikerült a testülettől távol tartania a politikát. Utóda, a jól képzett Nagy János dandártábornok vélhetően szintén korrekt parancsnok lesz. A kérdés csupán annyi: kell-e és lesz-e ereje szembeszállni a politikával? Hagyják-e számára a szakmai alapon nyugvó munkavégzést, vagy ő is nyugdíjba vagy világgá megy később? A politika megjelenése – amely a közelmúltban Doszpot Péter vámhatósághoz történő helyezésével vette volna kezdetét – rossz üzenet a hazai közvéleménynek és az Európai Uniónak egyaránt.
Arnold Mihály utolsó parancsa, amelyet a jelen lévő tiszteknek intézett, így szólt: nem parancsolok semmit, csak kérlek benneteket, hogy őrizzétek meg – nagy feladat ez, higgyétek el – a személyi állományt, s becsüljétek meg a képzett fiatalokat. Azt ugyan nem mondta ki a tábornok, hogy drámai helyzet elé néz a testület az uniós átszervezések miatti létszám-átcsoportosítás miatt, s leépítések lesznek, ez beszédéből mégis világossá vált. Talán ezért is távozik, ebben nem volt partner. Ugyanis végig azt hangoztatta, nem indokolt a létszámcsökkentés.
E kérdést illetően ugyanakkor nagy lehet a káosz a pénzügyi tárcánál: a közelmúltban László Csaba azt mondta, hogy azoknak a pénzügyőröknek és vámosoknak, akiknek az átszervezés miatt a keleti határra kell költözniük, a vámhatóságtól támogatást kell kapniuk. Információnk szerint azonban erre nincs meg a fedezet. A másik légből kapott elképzelés, miszerint az unió majdani belső határain szolgálatot teljesítők a határőrséghez kerülhetnek, nem kivitelezhető, mert idővel a határőrségnél is létszámfelesleggel számolnak ezeken a határszakaszokon. Az átszervezéssel kapcsolatos vámoselképzelések Arnold Mihály íróasztalának fiókjában vannak. Kérdés, hogy az új parancsnok, Nagy János, kihúzza-e majd azt a fiókot.
Arnold Mihályt beszéde végén percekig tartó vastapssal búcsúztatták. Azok tapsoltak, akiknek már nem kellene, akiknek eddig a főnöke volt. Úgy vélem, ha nem is volt zenekar e napon, számára mégis ez a „zene” volt a legszebb elismerés. De vajon mit hallott ki e tapsból László Csaba?