Egyre súlyosabb problémákkal kell szembenézniük a rendvédelmi és készenléti szerveknek (mentők, rendőrség, tűzoltóság, polgári védelem, katasztrófavédelem), ugyanis a munkavégzésükhöz nélkülözhetetlen kommunikációs rendszereik teljesen elavultak vagy használhatatlanok. A több évtizede rendszerben levő analóg technológiát szükségmegoldásként a civil szférában használt GSM alapú mobiltelefonokkal kénytelenek kiváltani. Az eltérő műszaki tartalom miatt nehezen oldható meg, hogy vészhelyzetben, amikor minden másodperc számít, a mentők a rendőrséggel, vagy éppen a rendőrök a tűzoltókkal kommunikáljanak, holott a hatékony közszolgálatnak ez lenne az egyik alapfeltétele. Problémát jelent, hogy az analóg rendszerek fenntartása, illetve a GSM-ek kényszerű használata évről évre több pénzébe kerül az államnak, az adatok védelmét az elavult technológiák képtelenek garantálni. Számítások szerint a rendvédelmi és készenléti szervek kommunikációja, illetve a rendszerek fenntartása évi negyvenmilliárd forintot jelent a költségvetésnek. A bűnüldöző szervek egymás közötti kommunikációját pedig kisebb anyagi ráfordítás mellett bárki lehallgathatja.
A kilencvenes évek eleje óta napirenden levő problémát minden kormány megpróbálta valamilyen szinten kezelni. A Horn-kormány szükségesnek tartotta egy modern digitális rendszer kiépítését, anyagi okokra hivatkozva az elképzelést tettek nem követték. Az Orbán-kormány az egységes európai szabvány szerint működő Tetra hálózat kiépítéséről döntött. A Tetra mellett vizsgálták a Tetrapolt – ezt támogatta többek között a Belügyminisztérium is –, utóbbi azonban nem nyílt szabvány, a franciák belső rendszerként fejlesztették ki. Nemzetbiztonsági megfontolásból a százszázalékos állami tulajdonban levő Magyar Posta (MP) Rt.-t bízták meg a Tetra kiépítésével, illetve működtetésével. A posta, illetve a Magyar Fejlesztési Bank Rt. által létrehozott MP Tetra Rt. négy beszállító cégtől kért ajánlatot, a kétfordulós pályázaton az amerikai Motorola és a finn Nokia maradt versenyben. Ezek a cégek rendelkeznek világszinten a legjobb referenciákkal – mind műszakilag mind biztonság tekintetében –, több országban működik az általuk kiépített Tetra hálózat. A kormány döntését megelőzően több kísérletet végeztek, amelyek során a rendvédelmiek meggyőződhettek a rendszer hatékonyságáról és biztonságáról. A sors iróniája, hogy 2002 januárjában éppen nemzetbiztonsági indokokra hivatkozva függesztették fel a pályázatot.
A Medgyessy-kormány gyors döntést hozott a Tetráról: felszámolták az MP Tetra Rt.-t, arra hivatkozva, hogy a Tetra „testidegen” a postától, végképp elvetették a második legnagyobb állami cég részvételét.
A kormány a MeH-et bízta meg azzal a feladattal, hogy vizsgálják meg a rádiókommunikációs rendszer megvalósításának lehetőségeit és készítsenek minderről előterjesztést. Az eredeti tervek szerint januárban kellett volna döntést hoznia a Medgyessy-kabinetnek. A MeH Kormányzati Informatikai és Társadalmi Kapcsolatok Hivatala a Tetra mellett a Tetrapolt és több GSM alapú technológiát megvizsgált, beszállítóktól, illetve távközlési szolgáltatóktól kértek adatokat. Csapó György, a hivatal adatforgalmi főosztályának főtanácsosa lapunknak úgy nyilatkozott: a kormány számára elkészítették a javaslataikat, első menetben arról várható döntés, hogy kiváltja-e az EDR a jelenlegi analóg rendszereket, és minderre mikor kerül sor. Véleménye szerint – anyagi megfontolásból – alternatívaként felmerülhet a jelenlegi rendszerek továbbfejlesztése, illetve fenntartása, ez azonban csak rövid távon jelentene eredményt. Hosszú távon a legköltségesebb megoldás lenne, és kényszerűségből előbb-utóbb újból napirendre kerülne az EDR. Ebben az esetben továbbra is korszerűtlen és magas költségek mellett fenntartható rendszert vehetnének igénybe a készenléti szervek.
Amennyiben a kormány dönt az EDR megvalósításáról, határozni kell arról is, milyen mértékben vállal szerepet az állam a projektben. A hivatal által készített tanulmány öt-, hét-, illetve tízéves üzemeltetési idővel számol. Az egyik lehetséges változat szerint a hálózat kiépítésének, illetve az EDR működtetésének költségeit egy piaci alapon működő cég vállalná, az állam pedig – akárcsak a GSM alapú telefonoknál – fizetne a szolgáltatásért. Ekkor az állam teljesen kiszolgáltatott helyzetbe kerülne: egyrészt, mert a rendszer titkosságát piaci alapon nehéz biztosítani, másrészt egy nyereségorientált cég magára vállalja ugyan a költségeket – az alaphálózat kiépítését és az üzemeltetést is –, az államnak viszont szolgáltatás címén lényegesen magasabb öszszeget kellene visszafizetnie.
Az ezzel ellentétes javaslatban százszázalékos részvétel szerepel, ami a költségvetés jelenlegi helyzetében teljesen elképzelhetetlen. Köztes megoldásként több javaslatot tett a hivatal az állami szerepvállalás mértékéről. Csapó György elmondta: szakmai szemmel a legkézenfekvőbb megoldásnak ígérkezik, hogy az alaphálózatot a szolgáltató építi ki saját költségén, a közvetlen operatív feladatok ellátásához szükséges rendszer állami beruházásként valósulna meg. Ez esetben biztosítható lenne a megfelelő adatvédelem. Nem lenne azonban teljesen egyértelmű, kire milyen feladat hárul: az állami szerveknek a fejlett technológiák működtetésében, kiépítésében semmilyen tapasztalatuk nincs, így például a munkaerő képzését, illetve betanítását is egy piaci cégnek kellene elvállania.
Szakemberek az EDR hálózat kiépítését – a műszaki tartalomtól, illetve a rendelkezésre bocsátandó mobilkészülékek számától függően – 25–45 milliárd forintra teszik. Abban az esetben, ha az állam megvásárolná a szolgáltatást, ennél lényegesen többet fizetne ki – akár öt-, hét- vagy tízéves üzemeltetést figyelembe véve –, igaz, az egyszeri beruházás költségei alól mentesülne. A kormány információink szerint még márciusban döntést hoz az EDR-ről. Ezután nemzetközi pályázatot írnak ki a beszállítók, illetve a szolgáltató cégek között, kedvező esetben idén megkezdődhet a beruházás. Az EDR országos szinten egy éven belül lehetne működőképes.
origo.hu
Ókori tárgy került elő egy családi vitrinből
