Tisztelt Szerkesztőség!

Irak, Amerika – más szemmel
A csőd szélére sodródott ENSZ döntésképtelensége már eddig is több millió ember halálát okozta
Nagy sajnálkozással olvastam Torkos Matild cikkét (A háborúba vitt ország, Magyar Nemzet, 2003. március 22.). Néhány tény: több mint 40 ország (nem 30) támogatja, de nem az iraki háborút, hanem az iraki nép felszabadítását. Nagy különbség! Például 18-an Európából. Ha 1956-ban az USA segítségünkre jön, akkor háborúzott, vagy a magyar nép felszabadítására érkezett volna? (Amerika és a Nyugat 1956-ban magára hagyta Magyarországot – A szerk.) A mi családunk, sok ezer más megsanyargatott, meghurcolt, éheztetett, kilakoltatott, megkínzott szenvedő családdal együtt a háborút választotta volna, mint választotta azt a magyar 1956-os fiatalság! Ugye ebben egyetértünk?
Azt olvasom, hogy most mi lesz EU-ügyben, hiszen a gőgös franciák és németek majd megmutatják, hogy kell egy ilyen kis országnak viselkedni, ha a nagy fiúkkal akar játszani. Világbékére törekvő, az emberiség globális érdekei és hasonló… – az ötvenes évek hamis frázisait olvasom a cikkben, nagy meglepetésemre. Inkább azt lehet mondani, hogy a francia–iraki olajkutatási szerződések, a német vegyipar bizonyított iraki üzletei, a nyolcmilliárdos orosz iraki tartozásért aggódó politikusok fognak nemsokára szégyenkezni, amikor a békepárti kampányuk után kiderülnek valódi érdekeik… Az ENSZ BT határozatai (vagy azok hiánya) fabatkát sem jelentenek (sajnos) a globális politikában. Az ENSZ, melyet nemes célokkal hoztak létre, most bizonyítottan a csőd szélén áll. Milliók haltak meg, és sajnos fognak meghalni, mert az ENSZ képtelen volt határozni, vagy ha azt megtette, akkor nem tudta ezeket érvényesíteni. Csak egy példa, mely mindannyiunk sorsát megpecsételte 1956-ban: mi lett a sorsa annak a határozatnak, amely utasította a Szovjetuniót, hogy vonuljon ki Magyarországról? Tehát ne sajnálkozzunk az ENSZ BT-felhatalmazás hiányán. Inkább majd azt figyeljük, hogy a háború után hány gyermek fog egészségesen felnőni Irakban, mert végre lesz mit enniük, és lesznek gyógyszereik.
És még egy gondolat: ne váljunk nevetségessé olyan ásatag, bugyuta marxista kijelentések által, hogy az USA „…egy világhatalomra törekvő szuperhatalom…”, amely dobálja a „…gyilkos, nagy hatóerejű, tömegpusztító bombáit…” az iraki népre. Tessék csak figyelni az eseményeket, ott vannak a helyszínen a tv-társaságok, élőben, 24 órán át nyomon lehet követni, a szövetségesek mennyire vigyáznak, hogy véletlenül se találjanak el polgári célpontokat.
Maradok lelkes olvasója, támogatója a lapnak, a polgári mozgalomnak.
Urbán Péter
Ocala, Florida

Huszein megtámadása érdekháború
Vajon micsoda ellenérték teszi igazolhatóvá gyermekek és anyák elpusztítását?

Az iraki háború érdekháború. Nemzetközi jog alapján nem indokolható, nem áll mögötte sem ENSZ BT-, sem
NATO-felhatalmazás. Jogos önvédelemről sem lehet beszélni, hiszen előzőleg Irak nem támadta meg Amerikát. Ezért erkölcsinek látszó okot kellett keresni. Ilyen a tömegpusztító fegyverek leszerelése és az iraki nép felszabadítása lett volna. Vajon ez elegendő ok-e? Aquinói Szent Tamás (1225–1274) négy feltétel teljesülése esetén tart igazságosnak egy háborút: 1. Ha igazságos és nagyon fontos ügyről van szó, akkor is csak a védekezés jogos. 2. Ha a tárgyalások kimerültek, és más lehetőséget nem találnak. 3. A háború által előidézett baj nem lehet nagyobb, mint amit el akarnak hárítani. 4. Csak az állam háborúzhat, magáncsoportok nem.
Vizsgáljuk meg az iraki háború igazságosságát ezen pontok alapján! A tömegpusztító fegyverek leszerelésére rá lehet fogni, hogy az igazságos és nagyon fontos ügy, de a támadó háború ebben az esetben sem igazságos. Az ENSZ fegyverzetellenőrei ugyanis nem találtak tömegpusztító fegyverekre utaló jeleket. Az iraki nép felszabadításáról sem lehet szó. Már tudjuk, hogy a támadók virágfüzérek és ünneplés helyett kemény, véres katonai ellenállásba ütköztek. Egy amerikai Apache harci helikoptert éppen civil ruhás fegyveresek lőttek le és kaparintottak meg. Tömeges megadásokról, katonai dezertálásokról szó sincs. Valójában tehát az igazi indok az olaj. A tárgyalásokra lehet mondani, hogy kimerültek, de azt is, hogy még tovább lehetett volna folytatni. A háború által előidézett baj százak, ezrek halála, sebesülése, épületek, évezredes műemlékek lerombolása, esetleg azoknak a tömegpusztító fegyvereknek a bevetése, melyeknek leszerelése miatt a háborút indították. Tehát előfordulhat, hogy aminek elhárításával a háborút indokolták, az éppen annak megindítása miatt fog bekövetkezni. Ha a mérleg egyik serpenyőjébe tesszük a háború veszteségeit, a másikba azt, amit elhárítunk vele, akkor előfordulhat, hogy az utóbbi serpenyőben semmi sem marad. A 4. pont teljesül. Azonban mind a négy pontnak teljesülnie kellene ahhoz, hogy az iraki háború igazságos legyen, azaz etikailag igazolható. Bátran ki lehet jelenteni, hogy minden háborúnál az általa keletkezett baj nagyobb, mint ami miatt indították. Ugyanis ha egyszer megindítják, nem lehet tudni, hogy mi lesz belőle. Kiterjedhet más országokra is. Ilyen körülmények között nem lehet szó a háború erkölcsi igazolásáról sem. Vajon micsoda ellenérték teszi igazolhatóvá gyermekek és anyák elpusztítását? Az elszenesedett, gőzölgő holttestek látványát? Családok ezreinek hajléktalanná válását? Emberek ezreinek nyomorékká, asszonyok özveggyé válását? Nincs ilyen érték a világon.
A nemzetek úgy gondolkodnak, hogy azért kell fegyverkezni, hogy ezáltal biztosítsák a békét. A gyártott fegyvereket azonban, ha már megvannak, használni kell. Vagy úgy, hogy eladják, és akkor mások háborúznak vele, vagy a gyártó fél használja fel az eszközöket. A béke feltétele lenne az igazságosság. Ettől még nagyon messze vagyunk. Az élet minden területén igazságtalanságot tapasztalunk a nagyfokú önzés miatt. Ezért a háború nélküli élet egyelőre nem képzelhető el.
A Biblia szerint lesz ilyen korszak, de ez csak az ezeréves messiási korszakban képzelhető el: „Fegyverekből kapákat csinálnak és dárdáikból metszőkéseket, / és nép népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul” (Ésaiás 2,4).
Dr. Légrádi László
Fűzfőgyártelep

Tisztelt
Szerkesztő Úr!
A Magyar Nemzet 2003. március 12-i számában, Ecsetháború, avagy a jelen kiszorítja a múltat – Üres terek, kiállítás Székesfehérvárott címmel, Stefka István és Zsohár Melinda tollából megjelent cikk kapcsán az alábbiakra hívnám fel szíves figyelmét.
A múzeum autonómiáját, muzeológusainak szakmai becsületét és erkölcsi hitelét több sajtóorgánum, valamint Supka Magdolna állításai nem csupán hamis színben tüntetik fel a pannó sorsával és felállításával kapcsolatos tényeket, hanem egész egyszerűen nem felelnek meg a valóságnak. „A kalandos sorsú alkotást a Rákosi-, majd a Kádár-rendszerben évtizedekig nem lehetett látni” – olvashatjuk a cikk bevezetőjében. Érthetetlen az egyébként korábbi tevékenysége, munkássága jogán tiszteletet érdemlő Supka Magdolna amnéziája, mivel a pannót éppen az ő közreműködésével 1962-ben (!) a Magyar Nemzeti Galéria akkori épületének aulájában (most Néprajzi Múzeum), majd 1964-ben, a székesfehérvári Aba-Novák-emlékkiállításon volt látható, és a hetvenes években az István Király Múzeum állította ki. E kiállításokat Supka Magdolna, az 1966-ban megjelent Aba-Novák-monográfia szerzője jegyezte. Látható, hogy Aba-Novák rehabilitálása éppen az ő jóvoltából, már a hatvanas évek első felében megkezdődött. 1988 novemberében, a pannómentő Supka Magdolnát több mint 10 évvel megelőzve Kovács Péter művészettörténész, a múzeum akkori igazgatója kezdeményezte a mű restaurálását és végleges felállítását, tehát 1989-ben ismét láthatta a művet a közönség a Csók Képtárban.
Hogy mégis mi okból kreált politikai ügyet a pannók kapcsán Supka Magdolna, 2001-ben még világos volt. Áldásos ténykedésének eredményeként a ma már nem létező Millenniumi Kormánybiztosi Hivatal a legkeményebb pártállami idők módszereit meghazudtoló módon avatkozott be egy intézmény szakmai tevékenységébe. A hivatal vezetője a köreikben kialakult álláspont szerint úgy vélte, hogy a szakértőik által óriási jelentőségűnek ítélt mű végleges elhelyezése okán a teremnek a maitól eltérő funkciókkal kell működnie. E lépéssel a múzeum legfontosabb kiállítótermét vesztette el.
Supka Magdolna álláspontjával szemben – mások véleménye szerint – ez az Aba-Novák-mű korántsem olyan kimagasló műalkotás, hogy nemzeti kegyképként kellene kezelni.
A mesterségesen szított indulatok csak ártanak a pannónak. Ebben az ügyben már csupán egyvalaki akadékoskodik, és kever politikai érzelmeket egy művészeti kérdésbe, mégpedig az a Supka Magdolna, aki úgy látszik, már azt is elfelejtette, hogy a kulturális intézmények sorsának alakulásában milyen beláthatatlan következményekkel jár a hatalmi beavatkozás.
Sasvári Edit
A Szent István Király Múzeum volt művészettörténésze
***

SZŰCS ERVIN (Budapest): Demszky Gábor szemét bántja a pengefal. D. G. szemét nem bántja a mintegy másfél hónapja leesett hó, melynek szűzi fehérségét a napi több tonna égből jövő por, galambpiszok és kutyaürülék gusztustalan fekete – összefagyott barna katyvasszá változtatta. Eltüntetését a Jóistenre bízta. D. G. szemét bántja a pengefal. D. G. szemét nem bántja a sok ezer kátyú, a morzsává váló aszfaltréteg, Pesten és Budán a szinte járhatatlan úthálózat, mely a sok százezer autósnak, de gyalogosnak is nap mint nap okoznak anyagi és idegrendszeri kárt. D. G. szemét bántja a pengefal. D. G. szemét nem bántja a sok száz málló falú, kívül-belül leromlott, öreg, műemlékként még megmaradt, talán rendbe téve kellemes érzetet keltő házak látványa. D. G. szemét bántja a pengefal. D. G. New Yorkba jár világvárost nézni és tapasztalatot szerezni. Lehet, hogy csak a Harlem kiégett, mocskos, teljesen lerohadt utcáiba és házaiba engedték be? Onnan hozta a mintát? D. G. szemét bántja a pengefal. Eltüntetéséhez mielőbb szeretne hozzálátni. Talán már meg is rendelte a dózeroláshoz szükséges gépeket. Javaslom, hogy előbb a mocskot takaríttassa el az általa „világvárossá” tett Budapestről.
*
BÍRÓ JÁNOSNÉ (Tokaj): Felháborodva tapasztaltam, milyen is a magyar közvélemény-kutatás a tv2-n. Vasárnap este a Napló műsorában feltették a kérdést: Ön hogy szavazna az EU-csatlakozásról? Mi szőlőtermelők vagyunk, a tavalyi év tapasztalatából (kevés szőlőt vettek át, azt is termelési költség alatt) elkötelezett EU-ellenes lettem. Hiszem, ez a kormány csak rosszul vihet minket be oda, bármit is mondjanak. Így természetesen NEM-mel szavaztam, és elküldtem. A válasz sms gyorsan jött: nem tudták értékelni a szavazatomat. Mérgemben felhívtam a férjemet, aki nem tartózkodott otthon. Ő is odakapcsolta a tévét, azt hitte, valamit nem jól csináltam (férfisovinizmus), így ő is szavazott. A válasz neki sem késett; nem tudták értékelni a NEM-et. A kollégája azt mondta, talán ő is elhibázta az sms-t. Megpróbálta ugyanúgy az IGEN-t. Nem fogják elhinni, azt írták vissza: köszönjük a szavazatát! Ha egy közvélemény-kutatást így próbálnak befolyásolni, mi lesz az igazi szavazással? Vagy most ezzel is azt akarják befolyásolni?
nó*
BALOGH IVÁN (Budapest): A tévé reggeli műsorában képviselők a vitapartnerek. A téma a törvénytelen APEH-adatkimásolás. Szóba kerül a „hosszú bájtok éjszakája” is. Amire nincs bizonyíték, mert a számítógépes rendszert megvizsgáló külső vállalkozás nem talált erre utaló nyomot. A rendszer teljes mértékben biztonságos, minden beavatkozást rögzít. Mit csinált ez a külső vállalkozás? Alaposan megvizsgálta, tehát megismerte ezt a rendszert. Ezek után azt állítani, hogy ez a rendszer, valamint a kimásolt adatok sorsa biztonságban van, enyhén szólva félrevezetés. A rendszer feltehetően szabályosan rögzítette ezt az egyszeri adatmásolást. A kimásolt adatok azonban tovább sokszorosíthatók! Ez már szűk körben, egy-két személy foglalkoztatásával is megoldható. Valószínű, hogy szükség lesz óriási költségen teljesen új rendszer kialakítására.