A köz szolgálatában

Közel a nullával egyenlő az esély arra, hogy belátható időn belül a túlnyomórészt a polgárok adóforintjaiból finanszírozott televízió (MTV) pártoktól független módon működhessen. A közszolgálati tévének csúfolt MTV-nél dolgozó újságírók talán soha nem is tapasztalhatták meg azt a nagyszerű érzést, hogy munkájukat a mindenkori hatalomtól, illetve akármelyik párthoz hű és lojális főnökök utasításaitól függetlenül végezhessék. Így aztán, mivel nem is tapasztalhatták még meg, milyen az, ha kizárólag a szakma szabályaira kell tekintettel lenniük, és azt sem, hogy a sajtó szakmai szervezetei és a törvényei is megvédik őket a politikai elit nyomásgyakorlásától, jogosan érezhetik úgy, hogy aki kimarad jobbról is meg balról is, az végleg lemarad. Vagy beletörődik abba, hogy ő lesz az, aki – bármely párt kerüljön is hatalomra – slapajként biztos megélhetésre számíthat.
Nagy felelősség terheli az 1998-ban tiszta múlttal hatalomra jutott polgári kormányt, amiért nem teremtette meg a független közszolgálati televízió működésének feltételrendszerét. Mert valóban nagy kísértés, ha a mindenkori kormányhoz lojálisnak tudhatják a közszolgálati televízió vezetését. Kormányváltás után azonban viszszatetsző, ha amiatt ágálnak a választást elveszítő párt médiára szakosodott politikusai, hogy az új politikai hatalom megszállta a közszolgálati televíziót.
Miért ne tenné, ha a törvény szellemét elűzve, ám betűjét betartva, a saját kis médiaklientúrájával magyaráztathatja megmagyarázhatatlan döntéseinek helytállóságát.
Na, de tényleg, miért is ne gyárthatna adásonként 8,1 millió forintért műsort a köztévének – a csak a gyanútlan nyuszikra veszélyes – Juszt László? Miért is ne bazseválhatna a kereskedelmi tévében halálosan megunt Lagzi Lajcsi, adásonként 12 millióért, a kulturális műsorokra kiéheztetett nézők millióinak? Miért is ne tölthetné be oly mértékben a képernyőt Tornóczky Anita, amilyenben kedvét leli, ha négy nyelven beszél, hozzá még szép és okos is?
Ha Friderikusz üzenetrögzítőjére maga Lendvai Ildikó szocialista frakcióvezető búghatta rá a párt és az állam támogatását a tv-elnöki posztra, akkor Medgyessy tehetséges nevelt lánya miért ne próbálhatná ki magát minden lehetséges pozícióban a köz szolgálatában? Ha Friderikusz adásonként 5,1 millióért azt tudja mondatni Vitray Tamással a szerencsés nézőnek, hogy Hoztam egy milliót!, sőt adásonként hárommillióért egy kiválasztottat a Repülj most! című műsorban a világ végére is elrepít. Ja, hogy soha nem sikerül a szerencsések közé beválasztani egy hajléktalant a királyi tévé alagsori ablakpárkányáról vagy a huzatos aluljáró huzat nélküli paplanja alól? Talán a fogatlan homeless nem illik bele a showman koncepciójába?
Szinetár Miklós kedvéért úgy tűnik, nem csak az Operaház vezetését takarították el az útból, a tévérendező családi vállalkozásának filmjeiért 170 millió forintot fizet a televízió. De legalább Szinetártól színvonalas produkcióra számíthatunk.
Míg a Fidesz-érában nem volt meglepetés a Happy End a film végén, most a Medgyessy-klán-féle Happy Film ’97 Bt.-é a jövő. De ha a Szinetár-produkciók jóvoltából mégsem sikerülne a kereskedelmi gagyi tévék színvonalára lezülleszteni a közszolgálati televíziót, szívesen segítenek majd a bulvárlapok főszerkesztői, adásonként kétmilliós gázsit zsebre vágva a saját gagyi lapjuk potya reklámjáért.
Hogy eközben megszüntetik a környezetvédelmi műsorokat, nem jut pénz az iraki háborút korrekt módon értékelő háttérműsorokra, a kormány gyanús ügyleteit feltáró oknyomozó riportokra?
Kit érdekel ez a független Sükösd Miklós médiaszociológuson kívül? A médiamanipulátorok profi módon elérték már, hogy észre sem vesszük: Ragáts tv-alelnök azért hirdethette meg üvegzsebprogramját, nyilvánosság elé tárva a Jusztéknak kifizetett pénzeket, mert biztos benne, akik csak az ő üvegzsebprogramjukból tájékozódnak, régen üvegszeműek már.