A Zenta cirkáló roncsai és személyzete

A Magyar Nemzet 2003. március 24-i számában megjelent egy rövid hír, amely az 1914. augusztus 16-án elsülylyesztett Zenta nevű osztrák–magyar cirkáló roncsainak lefilmezéséről, illetve lefényképezéséről tudósított. A fenti hírrel kapcsolatban, amelyet a Tanjug szerbiai és montenegrói hírügynökség közlése alapján az MTI tett közzé, azonban lenne két fontos megjegyzésem, illetve némi kiegészítenivalóm.

Először is a cikk „Csaknem 90 év óta először” megjegyzése nem a valós adatot közli a Zenta cirkáló első lefilmezéséről, lefényképezéséről, mivel az 1990-es évektől kezdve montenegrói, szerb és horvát búvárok már több ízben is jártak a roncsoknál. Erről több publikáció (Janez Kranjc: Brodska olupina ZENTA. In: Svet Ronjenja, 7. Panèevo, 2001.; Davor Trikic: Misteriozno otkriæe austrijske krstarice. In: Nauticar, 12. Zagreb, 2002.), sőt még internetes honlap (http://www.triton-ast.co.yu/Zenta.htm) is tanúskodik. A Szlovákiában megrendezett 17. nemzetközi búvárfilmes fesztiválon, 2002 októberében pedig már bemutattak egy 25 perces jugoszláv filmet a Zenta roncsairól.
Az igazsághoz tartozik azonban, hogy magyar búvároknak eddig még nem sikerült felkeresniük a Zentát. Ami késik, az nem múlik, azaz ha minden a tervek szerint alakul, akkor még ebben a hónapban (áprilisban) egy magyar búvárokból álló csapat is le fog merülni a roncsokhoz. Erről az eseményről egyébként már tavaly ősszel beszámolt az egyetlen ilyen témával foglalkozó szakfolyóirat, a Submarine Búvármagazin.
A másik dolog, amit szeretnék megjegyezni – és itt most nem térnék ki a cirkáló pusztulásának történetére –, a tudósítás következő mondatával kapcsolatos: „Többségében délszlávokból álló legénységnek 210 tagja meghalt a támadásban, 140 tengerésznek sikerült megmenekülnie.”

A hiteles levéltári források adatai alapján ma már pontosan tudni lehet, hogy az ütközet időpontjában összesen 324 személy, 15 tiszt és 309 tengerész tartózkodott a Zenta fedélzetén. Közülük egy tiszt (Friedrich Rotter I. osztályú gépüzemvezető) és 173 tengerész halt hősi halált, és 14 tiszt, valamint 136 tengerész maradt életben, illetve került montenegrói hadifogságba. Kutatásaim alapján tudni lehet azt is, hogy 1914. augusztus 16-án ennek a 324 fős személyzetnek 93 magyar állampolgárságú tengerész – ez a legénység 30,1 százaléka, tehát majdnem az egyharmada (!) –, valamint a négy magyar tiszt (Cerri Károly sorhajóhadnagy, Déry Ernő tengerész zászlós, dr. Schummel Rudolf fregattorvos és Siesz János tengerészjelölt) volt a tagja.
A többi 216 tengerész pedig mind osztrák állampolgársággal rendelkezett. Csak az érdekesség kedvéért említem meg, hogy közülük 20-an Alsó-Ausztriában, 41-en Csehországban, 54-en Dalmáciában, öten Felső-Ausztriában, négyen Galíciában, heten Karintiában, nyolcan Krajnában, 10-en Morvaországban, 52-en a partvidéken, hatan Stájerországban, hárman Sziléziában, ketten Tirolban, egy-egy személy pedig Vorarlbergben, Boszniában és Hercegovinában született. (Mindössze egyetlen olyan tengerész volt, akiről nem lehetett megállapítani, hogy pontosan honnan is származott.) Mint látjuk tehát, a legénység legalább annyira magyar, mint délszláv többségű volt. Mellettük jelentős számú német és cseh, valamint néhány egyéb – például olasz – nemzetiségű tengerész szolgált a hajón.

Merényi-Metzger Gábor történész, Budapest



Nagy Imréné (Győr): Hallottam, hogy április végétől száz gyógyszer tb-támogatása szűnik meg. A száz-, illetve kilencvenszázalékos támogatói listáról lekerülnek többek közt a csontritkulást, reumatikus betegségeket és epilepsziát gyógyító szerek. Többségük ötvenszázalékos kategóriába kerül, de lesznek, amelyeknek teljesen megszűnik a támogatása. A csontritkulás Magyarországon népbetegségnek számít, de úgy látszik, a kormány nem akar segíteni a kis fizetésű, szegény embereken, hisz’ így is nehéz megvenni a gyógyszereket, megfelelő kalciumdús ételekre meg már végképp nincsen pénzünk. A kormánynak, úgy látszik, nem számít, hogy hány embernek törik el a karja, lába, vagy netán combnyaktörést kap, ami végzetes is lehet. A beteg emberek kórházi ápolása is pénzbe kerül, nem beszélve arról, hogy mennyi szenvedést okoz a betegeknek, és esnek ki a munkából. A kormánynak csak a nyugdíjasok szavazataira volt szüksége. Ezért adták az egyszeri 19 ezer forintot. A beígért tizenharmadik havi nyugdíjból az idén csak egyheti nyugdíjat adnak. Most januárban 8,4 százalékos emelést adtak a nyugdíjasoknak, ezzel szemben az Orbán-kormány 2002-ben 9,7 százalékot adott, majd májusban további 4,5 százalékot. Mi lesz velünk, ha belépünk az EU-ba, amikor Medgyessy leírja a magyar nyugdíjasokat? Nem elég, hogy mégis lesz gázáremelés és minden drágul, most még az újabb gyógyszeráremelés is fenyegeti kiüresedő pénztárcánkat…

Dr. Dávid Gábor (Budapest): A most lezajlott EU-csatlakozási szavazást Kovács László külügyér és pártelnök értékelte. A megnyilatkozásból nem maradhatott ki a Fidesz szokásos szidalmazása sem. A nem szavazatok zöméért a Fideszt kárhoztatta, azaz szerinte az ellenzéki pártszimpatizánsok húsz százaléka nemmel szavazott. A megnyilvánuló és indokolt euroszkepticizmusért és a felettébb gyér részvételért inkább a primitív és érdektelen, az unalomba fúló kormányzati propaganda a felelős. De az a jogos kérdés is felmerül, vajon milyen közvélemény-kutatásra alapozta véleményét a pártelnök? Hisz’ ha nem is volt titkos a szavazás, a szavazólapon a párthovatartozást vagy pártszimpátiát nem kellett feltüntetni. Csak még ez hiányzott volna ennyi bornírtság után.

Forgó Irén (Békéscsaba): Ezúton fejezem ki tiltakozásomat az Európai Uniós Kommunikációs Közalapítvány legújabb hirdetése miatt. Az óriás méretű hirdetés szövege így szól: Köszönjük, Magyarország! Mindazoknak, akik részt vettek a népszavazáson, és mindazoknak, akik igent mondtak Európára. Erre a hirdetésre semmi szükség nem volt, ha csak nem a további felesleges pénzszórás. A távol maradó 55 százalékot valami taszította, azért nem mentek el szavazni. Ekkora tömeget nem lenne szabad figyelmen kívül hagyni. Arról senki nem beszél, hogy ezt a választást megint a „19 ezresek” (nyugdíjasok) döntötték el, mert mi még a népfrontos időkből tudjuk, hogy állampolgári kötelesség és szocialista öntudat szavazni. Inkább azt kellene elemezni, hogy azok, akiket ez a szavazás a leginkább érint (a fiatalok), miért maradtak távol? A bugyuta reklámokról a választások után azonnal át kellett volna térni az érdemi tájékoztatásra! Bár lehet, hogy azon nem lenne akkora haszon? Az egymásra mutogatástól biztos, hogy nem leszünk tájékozottabbak, sem okosabbak.

Koltay László (Szár): A 2002. évi parlamenti választások idején az MSZP meglebegtette az amnesztia lehetőségét, győzelme esetére. Az elítéltek nagy része dokumentálhatóan az MSZP-re szavazott. Igaz, nem tudni, hogy mennyien voltak eltiltva a közügyek gyakorlásától. Ha néhány ezerrel is, de megnyerték a választásokat, és ebbe nyilván besegített a fogva tartottak és hozzátartozóik voksa. A napokban lezajlott EU-szavazás előtt is sok rab előtt nyílt meg a börtönkapu. Az előzetes médiafelkészítők és plakátok hatására bizonyára az elvárt választ adták a szavazás idején.

Dr. Szérek Tibor (Budapest): Az Egyesült Magyar Kábeltelevízió Kft. szolgáltatását veszem igénybe, amely attól vált hírhedtté, hogy évről évre a tervezett infláció mértékét lényegesen meghaladó mértékben emeli díjait. 2002-ben 112,5 százalék, 2003. áprilistól 123,5 százalék volt az emelés. Ezt az irreális díjemelést azzal indokolják, hogy a programcsomagok évről évre újabb programokkal gazdagodnak. Ebben az évben újabb ötletekkel rukkoltak ki. Én évente április közepén költözöm ki a nyaralómba, s amíg ott vagyok, szüneteltetem az EMKTV adását. Múlt héten felkerestem az ügyfélszolgálatot, hogy kifizessem az április első dekádjára eső díjat és utána fél évig szüneteltetek. Közölték velem, hogy a teljes havi összeget, 2800 forintot ki kell fizessem, mert törthavi díj nincs (az UPC-nél van!), sőt a szüneteltetés minden hónapja után havi 500 forintot kell fizetnem. Itt nem csupán arról van szó, hogy a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő aránytalanságának az esete áll fenn, hanem a mértéktelen harácsolásé is. Mit szól ehhez a Fogyasztóvédelmi Felügyelőség?