Canberra kormánya, élén John Howard miniszterelnökkel, mindvégig hű támogatója maradt a háborúpárti erőknek. Tette mindezt annak ellenére, hogy a kontinensnyi ország lakosságának tetemes része igen éles kritikát fogalmazott meg a háborús tervekkel, s így gyakorlatilag közvetlenül a kormánnyal szemben. Sőt, az iraki helyzet kezelése kapcsán az ausztrál parlament felsőháza még bizalmatlansági indítványt is beadott Howard ellen. Ilyen eset százkét éve nem fordult elő Canberrában.
Az olykor több tízezresre dagadó béketüntetések, s Szaddám Huszein fenyegetései ellenére Ausztrália végül akkora haderőt indított Bush és Blair támogatására, amekkorára Vietnam óta nem volt példa. Az iraki diplomatáknak rögvest távozniuk is kellett a távoli kontinensről, Canberra pedig útnak indította tiztennégy darab F–18-as vadászgépét, három óriási Hercules szállító repülőjét, valamint őrjáratózó gépeit, aknamentesítő búvárjait, továbbá két fregattját és szállítóhajóját.
A támadás előtt oly harcias Robert Hill a minap aztán bejelentette, hogy csapataik teljesítették a rájuk mért feladatok jelentős részét, így hazatérhetnek. Mintegy három héttel a háború kezdete után az ausztrál katonák már csomagolnak is. Első körben a vadászgépek térhetnek vissza, hiszen az ország feletti ellenőrzés átvételével rájuk már nincs szükség. Nem úgy, mint az Umm-Kasszr környékén aknamentesítést végző, s eddig igen jól teljesítő búvárokra, akik egyébként a hírek szerint saját maguk indítványozták a munka folytatását. Ausztrália tehát a terrorizmus elleni harc megindítása után Irakban is hű szövetségese a két angolszász nagyhatalomnak, így aztán valószínűleg az újjáépítésből sem fog kimaradni.

Húszéves lány vesztette életét a bakonypéterdi tragédiában