Bocsássatok meg!

n Haklik Norbert
Ti, jó déli magyarok! Ti bánátiak, akik akkor sem kerültetek vissza, amikor a többiek igen! S ti, drága bácskaiak, zentai, temerini, szabadkai, becsei magyarok, akiknek ötvenezerje bánta Tito partizánjainak vérbosszúját! S ti, drága kárpátaljai magyarok, akiknek apáit Szibériába hurcolták, s akik számára a megélhetés egyetlen útja ez a csonka-szép, hamarosan végképp bezáruló Magyarország!
Bocsássatok meg, ti, drága magyarok! Higgyétek el: azoknak a senkiknek, akik a legszívesebben úgy vezényelnék le az EU-csatlakozást, hogy ti ne létezzetek, hamarosan leáldozik a csillagzatuk. És ti tovább fogjátok bírni, mint ők. Az ő gyerekeik majd megtanulják, hogy a melegbárokban hogyan illik rágyújtani a marihuánás cigarettára. A tieitek meg majd azt, hogy ki volt Arany János. Ha nem az iskolákban, mert az nem lesz már, akkor majd éppen tőletek. Vagy éppen egy nagyszerű paptól, aki valóban szolgája az Istennek.
És bocsássatok meg nekik is, azoknak, akik azért mondtak le rólatok, neveztek benneteket huszonhárommillió románnak, mert egyszerűen rettegnek attól, hogy az ő majdnem semmijükkel szemben valaki másnak is több lesz. Pedig a lényeget nem forintban mérik – hanem gerincben, méltóságban és emberségben. Amit elveszíteni csak egyszer lehet. És amit visszaadni nem képes még az Úristen sem.
Bocsássatok meg nekik is! Előbb-utóbb meg fognak éhezni. És akkor ők majd roppantmód elkezdik gyűlölni azokat, akiknek a tizenkilencezer forintjáért elárultak benneteket. Mert nem lesz meg a júdáspénz. Az egy tál lencse. Ugyanis az csak ígéret volt. Abból a fajtából, ami nem teljesül be. Tudniillik ezek azt várják: semmit ne kelljen tenniük azért, hogy nekik jó legyen. Éppen emiatt: amire ők várnak, azt nem kapják meg sohasem.
És ha az albániai görögöknek lehet kettős állampolgárságuk, akkor előbb-utóbb mi elérjük, el fogjuk érni, hogy nektek is legyen. Ők – a benneteket elárulók és prófétáik – ettől rettegnek a leginkább: hogy egyszer majd választópolgárként mutathatjátok fel nekik a sárga lapot. Ezért sem kelletek nekik. Merthogy ti sohasem fogtok azokra szavazni, akik benneteket csak járulékos kényelmetlenségként kezelnek. Olyanokként, mint a halott indián – aki csak akkor jó, ha már nincs.
Mindenesetre vagyunk mi itt néhányan az anyaországban, akik veletek vagyunk.
Előbb-utóbb elkergetjük őket.
És akkor majd talán meglesz a kettős állampolgárság is. Meg minden egyéb, ami jár nektek.
Akkor végre végképp összenő majd az, ami összetartozik. Mi. Magyarok.