Érted lövünk, nem ellened...

Bombák hullanak, városok lángolnak, fuldokolnak füstben – mintha az apokalipszis egyik lovasa szabadult volna el a Tigris és az Eufrátesz mentén. Hang nélkül jönnek a képek a tévé élő adásában, pedig a detonációk hangja sokkal többről szól.
– Ahogy zuhannak lefelé, azt a dermesztő, pokoli sivítást nem lehet elfelejteni – meséli apám, aki tizenéves gyermekként élte át Budapest ostromát a Huszár utcában. A ház 36 találatot kapott. Akkor még az amerikaiak nem dolgoztak „sebészi pontossággal”, egyszerűen letaroltak mindent – ezt nevezték szőnyegbombázásnak. Kijutott belőle szülővárosomnak, Ceglédnek is, mert vasúti csomópont volt. A liberátorok reggel támadtak, amikor teli az állomás civilekkel. A nagyapám épp munkába indult Kecskemétre, vitte magával apámat. Az volt a szerencse, hogy már kihúzott a vonat, mikor a bombázók feltűntek az égen. A Ceglédi-Szállásoknál megállt a masiniszta, az utasok futottak, amerre láttak. Nagyapám észrevett egy beton kútgyűrűt, beletuszkolta apámat, mondván, legalább a repeszektől megvédje. Maga is mellékuporodott, onnan figyelték, merre fütyülnek a bombák.
Ők megúszták. Másoknak, akik a ceglédi állomáson ragadtak, már nem volt ilyen szerencséjük: az amerikai bombák telibe találták az óvóhelyet, ahová az utasok bemenekültek. Emléküket a rendszerváltozás után állított fakereszt őrzi az állomás egy eldugott szegletében. A ceglédi tragédia csak egy volt. A felvidéki Érsekújváron 4000 civil – zömében diák – lelte halálát három nagy bombázásban, hasonló körülmények között, a térképek mellett elmélkedő stratégák jóvoltából – harmadszorra akkor jöttek vissza a bombázók, amikor a szovjet front már túlhaladt a városon. Aztán mégsem lett demokrácia. Az egyik diktatúrát felváltotta a másik.
Mindenütt hullott a lakosság, mert a felszabadítók siettek. Az Elbához, vagy még tovább. Akkoriban is suttogtak Hitler készülő „csodafegyveréről”, amivel percek alatt legyőzi az emberiséget. Ma úgy mondanánk: tömegpusztító fegyverei voltak. Aztán éppen a csodafegyver ellen küzdő humanisták – akik odaföntről, liberátoraik pilótafülkéjéből oktatták a népeket demokráciára – vetették be valódi csodafegyverüket: Hirosimában és Nagaszakiban.
De ez régen történt. A tömegpusztítás ma sokkal rafináltabb módon megy. Szegényített urán köpönyegű lövedékek hullanak a megszelídíteni szándékozott rezsimek földjére, generációkra előre beprogramozva betegséget, genetikai károsodást, halált. Az ENSZ betiltotta ezeket, de még elég lehet belőlük raktáron, úgyhogy kiszórják, a „szabadság” nevében. Orosz szakértők arra hívták fel a figyelmet, a bombázások által érintett területek mentesítése nem megy könnyen. Sok pénzbe, és akár évtizednyi időbe is kerülhet. Gondoljunk csak most Szerbiára, különösen a Délvidékre. Ők is kaptak „könnyített uránt”, feladóként a „demokráciát” feltüntetve.
Az első Öböl-háború után – amikor az irakiak megismerkedtek az amerikai hadviseléssel – nőtt a rákos megbetegedések száma. Az urántól fertőzött por ma is ott kavarog a levegőben.
De az amerikaiakat – mint Milosevicset, a diktátort – senki sem idézte a hágai Nemzetközi Bíróság elé emberiség elleni bűntett miatt. Ahogyan Drezdáért, Hirosimáért és Nagaszakiért sem kellett felelniük. A betegítő por pedig pusztít, nem válogatva gonoszok és jók között.
A vákuumbombák szintén olyan szerkezetek, amiket bár az USA vet be – amint már meg is tette –, a célországon kívül más is megissza a levét: a robbanások földrengést generálhatnak, a terrorizmushoz való viszonytól függetlenül, a glóbusz bármely pontján – figyelmeztetnek a szakértők. A felgyújtott olajkutak és a millió tonna számra elégetett kerozin füstje, a sugárhajtóművek és földi járművek fölzabálta oxigén, a következmények – bármiféle nemzetközi felhatalmazás nélkül – mindnyájunk fejére hullanak viszsza. Betegség, árvíz, fagy, aszály, hóförgeteg – a globális klímaingadozás egyenes következményei, amelyre még rátesz Amerika, az a szuperhatalom, amelyik a káros anyagok kibocsátásának korlátozásáról szóló kiotói egyezményt sem írta alá. És ezzel, úgy tűnik, végképp meg is torpedózta az egész folyamatot. Nem izgatja őket az üvegházhatás, pedig az aztán igazi tömegpusztító „fegyver”. Viszont abszolút demokratikusan hat: korra, nemre, fajra, felekezetre és ideológiai beállítottságra való tekintet nélkül gyilkol. Az adófizetők pedig világszerte kicsengetik a katasztrófák árát.
Folyik a harc a humanizmus, a nyugati értékek jegyében – bombákkal. Aki ellent mer mondani, a terrorizmus pártján találja magát. Tudós elemzők már régen megírták, a bajok gyökere háborúval nem vágható el. „Kétség sem férhet hozzá, hogy a fejlődés a legtöbb nem nyugati országban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Egyértelműen erre utal az a tény, hogy emberek milliói, kiváltképp a tanult középosztály soraiból, gyakran kétségbeesetten keresnek oltalmat Nyugat-Európában, Észak-Amerikában, Ausztráliában (…) A legtöbb nem nyugati országban a fejlesztési kísérleteket beárnyékolja a lakosság számának és a rendelkezésre álló erőforrások mennyiségének aránytalansága, illetve a meglévő készletek kimerülése…” – olvasható John Higley és Jan Pakulski Az erő az úr: a szeptember 11-e utáni világ politikai elitje című munkájában. (A tanulmány – amelynek szerkesztett változatát a Századvég közli – a Nemzetközi Szociológiai Társaság 15. világkongresszusán hangzott el.) Az írásból kiderül: az elemzők nagy része egyetért abban, hogy összességében a kéttucatnyi nyugati demokrácia mellett (beleértve a dél-európai országokat és Japánt) legföljebb húsz olyan ország említhető, ahol sikerült a demokratikus rezsimet megszilárdítani. A világ fennmaradó részében, közel 150 országban olyan politikai berendezkedések intézményesültek, amelyek messze elmaradnak ettől. A nem nyugati országok felében a lakosság nyílt önkényuralomnak alávetve él. Mint írják, a nyugati típusú fejlődés a társadalmi, politikai tényezők kedvező együttállásának, a váratlan technikai újításoknak és az alkalmazásukat elősegítő ösztönzőknek köszönhető, valamint – és ez a lényeg – „a bőségesen rendelkezésre álló és olcsón beszerezhető nyersanyagoknak, amelyeket javarészt a Nyugat gyarmatbirodalma biztosított”. Vagyis: azon országok zöme, amelyekben ma sincs, és belátható időn belül nem is lesz demokrácia. Eközben az ENSZ jelentése szerint harminc év múlva – ha minden így megy tovább – az Arab-félszigetet, Szíriát és Irakot magában foglaló területen élők 90 százalékát fogja tartós vízhiány sújtani, a nem nyugati országokban, a szegények lakta és tervszerűség nélkül épülő tengerparti óriásvárosok növekedése eddig nem tapasztalt kárt tehet a tengerek élővilágában, és „példátlan módon” válhatnak a betegségek melegágyaivá. Tizenkét éven belül eltűnnek Indonézia esőerdői, harminc év múlva a ma ismert állatfajok fele kihal vagy a kihalás közelébe kerül – írják az elemzők.
Ezen nem lehet szegényített urán köpenyű lövedékekkel segíteni. Gyártásuk és leszórásuk az amerikai GDP-nek viszont jót tesz. És még valami a háborúpártiaknak: az idézett tanulmány szerzői szerint a terrorizmussal való globális fenyegetettség légkörében az engedelmesség biztosításának igénye arra késztetheti az elitek vezetését, hogy mellőzzék a párttisztviselőket, aktivistákat és a közszerepet játszó értelmiségieket. Az elitek és a politikai osztályok említett szereplői közötti kapcsolatokat a politikai elitek, a médiabárók és tudósítók, „pr-guruk” közötti szövetség válthatja fel.