Német háborús ellentétek

Németországban ezekben a napokban is töretlen intenzitással folynak a különféle szervezetek háborúellenes tüntetései. Dieter Bucht berlini szociológus meglepőnek tartja a tiltakozások nagyságrendjét és úgymond makacsságát: míg a szociáldemokrata–Zöldek-kormánykoalíció megerősítettnek érezheti magát a háborút elutasító politikájában, addig az ellenzéki kereszténydemokraták soraiban egyre kritikusabban szemlélik a CDU–CSU határozott kiállását az Egyesült Államok oldalán.
Ezt az irányvonalat senki sem képviseli odaadóbban, mint Angela Merkel. A CDU elnök asszonya továbbra is felelőtlennek minősíti a katonai erőszak kategorikus elutasítását. Úgy véli, hogy bizonyos konfliktusokat enélkül nem lehet megoldani: „Amióta a háború tragikus valósággá vált, a CDU nem helyezkedhet semleges álláspontra, és ki kell állnia az Egyesült Államok és szövetségesei oldalán a diktátor, Szaddám Huszein elleni küzdelemben.” Az elnök asszony véleményét a CDU-n belül azonban nem mindenki osztja ilyen határozottsággal. A párt számos befolyásos személyisége attól tart, hogy a vezetés veszélyesen eltávolodik az amerikai magatartást kritikusabban szemlélő bázistól. A kereszténydemokraták két tartományi miniszterelnöke – Peter Müller (Saar-vidék) és Wolfgang Böhmer (Szászország-Anhalt) – óvott is ettől a lehetőségtől. Míg Müller „kritikusabb szolidaritást” várt volna el Washingtonnal szemben, Böhmer utalt arra is, hogy emelkedett a pártból kilépők száma. A Hessen tartományban kormányzó Roland Koch mindazonáltal történelmileg helyesnek nevezte Angela Merkel politikai irányvonalát, noha annak szójátékával nem mindenben ért egyet. Friedrich Merz – Merkel helyettese a parlamenti frakció élén – pedig arra a véleményre jutott, hogy Washington stratégiája nem vált be, és ebben a helyzetben éppen az Amerikai Egyesült Államok oldalán álló barátok engedhetik meg maguknak a kritikus kérdést: hogyan tovább? A CDU-nak az emberi szabadságjogokban illetékes szóvivője, Hermann Gröhe egyébként a párton belüli vita kiszélesedését, valamint az amerikaiak és britek mellett álló személyekre nehezedő argumentációs nyomás jelentős növekedését várja.
A német államelnökökre jellemző tartózkodó magatartást feladva lépett a nyilvánosság elé Johannes Rau. Az államfő meglepő élességgel kommentálta George W. Bush amerikai elnök politikáját, amely szerinte óriási félreértésen alapszik, amikor „isteni küldetésnek” tartja az Irak elleni háborút. – Nem tudom elhinni, hogy egy nép mennyei utalást kaphat egy másik nemzet felszabadítására –- mondta egy tévényilatkozatában Johannes Rau. Szerinte az amerikai elnök álláspontja nem kötelező minden keresztény számára, hiszen II. János Pál pápa teljesen ellentétes véleményt képvisel. A német államelnök annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az Irak ellen indított háború elkerülhető lett volna, mert az ENSZ-ellenőrök véráldozatok nélkül oldották volna meg a lefegyverzést.