Zakatoló uniós vizit Kádár vonatán

Miközben a sokat látott Keleti pályaudvaron téblábolok, nem tudok szabadulni a gondolattól: ami most következik, az utazás térben és időben egyaránt. Az EU bővítési biztosa ugyanis Kádár János egykori szalonkocsijával zötyög majd egészen Komáromig, hogy ott átrobogjon az uniós forrásokból finanszírozott új pályaszakaszon.

Ruff Orsolya
2003. 04. 02. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az utazás kisebbfajta látványossággal kezdődik: Günter Verheugen ugyanis – ahogy megérkezik – rögtön a volán mögé, pontosabban targoncára pattan. Az egykori zsurnaliszta ugyanis tudja, mi kell a sajtónak, nem csoda hát, ha a bámész utasközönség (no meg a fotósok és operatőrök) legnagyobb örömére vidáman tekergeti a kormányt a budapesti főpolgármester társaságában. A targoncán egyébként Budapest ajándékai: egyebek között egy üveg Unicum és bérlet a Lukácsba. A közönség lelkes, látszólag mindenki elégedett, a képből csak egy magányosan cigarettázó férfi lóg ki, aki bőrkabátra húzott atlétatrikójával („Ébredj fel, Magyarország!”) tiltakozik némán az uniós csatlakozás ellen.
Kádár kocsija a jelek szerint mindenkit izgat egy kicsit, az út során, aki teheti, „elzarándokol”, hogy egy pillantást vessen az ominózus járműre. Az izgalom azonban csak Komáromig tart, ahol már vigyázzállásban várakoznak a vasutasok. Itt lecsatolják a híres-neves szerelvényeket, mondván: nem bírná a százhatvanas tempót, mellyel átrobogunk a Komárom és Ács közötti szakaszon. Verheugen addig sem vesztegeti az idejét: mindenkivel lekezel, majd – már nem is csodálkozunk – a vezetőfülkébe pattan. Eztán következik a hivatalos program csúcspontja (végül is ezért jöttünk ide!): a vonat „teljes sebességgel” áthajt a felújított kilenc kilométeres vasúti szakaszon. (A Budapest–Győr–Hegyeshalom vasútvonal teljes felújítására egyébként még 2007-ig várni kell…)
Győrben átszállás. Az uniós vendég itt sem hagyja ki a mozdonyfülkét, melyet majd’ ötven éve gyártottak, és melyen még az előző rendszer címere díszeleg. Günter Verheugen mindenesetre lelkes, csak a leszállás sikeredik kissé nehézkesre. (Nem csoda hát, ha a bámészkodók között akad nem egy olyan kaján, aki uniós csatlakozásunkat a bővítési biztos „zökkenőmentes” landolásával hozza összefüggésbe.) Az igazi szenzáció azonban mégsem ez, hanem maga az Orient expressz, mellyel a társaság visszarobog a fővárosba. A szerelvény, melyet 1912-ben gyártottak, olyan, mint egy elaggott gyönyörű dáma – közel száz év múltán sem vesztett varázsából. S az már csak hab a tortán, amikor kiderül: hajdanán Hercule Poirot, a hírneves belga detektív is itt nyomozott az Orient expressz gyilkosa után. Legalábbis az Agatha Christie regényéből forgatott filmben.
Hasonló izgalmakra azonban itt és most nem kell számítani, sőt a hangulat kimondottan kellemes, az újságírók számára fenntartott kocsiban pedig bárzongorista gondoskodik a jó közérzetről. És az úri közönség táncol – mondaná Rejtő. S a tánc valóban megkezdődik: a bővítési biztos kocsiról kocsira jár. Beszél a szakszervezetek képviselőivel, diákokkal, nyugdíjasokkal. A gondosan válogatott „nép” pedig kérdez: a nyugdíjasok helyzetéről, az uniós fogadtatásról, a munkavállalásról. (Ez utóbbi kapcsán a bővítési biztostól például megtudhattuk azt is, hogy Magyarország az egyik legjobb hely a világon, s miért akarna innen bárki is elmenni a külföldi munkavállalás reményében…) Az akadozó beszélgetéseket időről időre az uniós politikus menti meg, aki rendületlenül faggatja a némileg megilletődött hallgatóságot. Leginkább arra kíváncsi, hogy mire számítanak a magyarok az áprilisi népszavazáson, és a fiatalok között vissza-visszatérő kérdés, hogy akar-e majd valaki Brüsszelben dolgozni?
Többévi megfeszített tárgyalás, egyezkedés, politikai huzavona után az EU bővítési biztosa kipihentnek, már-már lezsernek látszik. Le sem tagadhatja: a munka dandárja – legalábbis ami minket illet – már mögötte van. S a volt újságíró, akinek rossz nyelvek szerint nem mindig kiegyensúlyozott a kapcsolata a sajtóval, a legszívesebben talán a zsurnaliszták körében időzik. – Sose tehetem azt, amit akarok! – zsörtölődik félig viccesen (félig tán komolyan is), amikor kollégái továbbtessékelik. Mielőtt azonban továbblépne, annyit még elárul, hogy a csatlakozási szerződés helyszínének kiválasztása neki köszönhető. – Volt egy álmom arról, hogy az európai vezetők az Akropoliszon írják majd alá az EU egyik legfontosabb dokumentumát, és ott, ahol a régi Európa született, egy új Európát hoznak létre – közli, ám már kísérik is tovább.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.