Balról támadják Schrödert

Gerhard Schröder pontozásos sikerét hozta a német szociáldemokraták bázisának megnyeréséért folyó – összesen négy regionális konferenciára kiterjedő – rendezvénysorozat második menete. A minap Nürnbergben összejött küldöttek sokkal megértőbben fogadták a kancellár szociálpolitikai reformterveit, mint a Bonnban lezajlott első véleménycsere résztvevői.

A bőség és a folyamatos fellendülés ideje a múlté, nem jelenthet megoldást elfutni a változások elől – hangoztatta a kancellár. Gerhard Schröder ismételten figyelmeztetett arra, hogy az „Agenda 2010” sorsa összefügg a szociáldemokrata/Zöldek koalíció jövőjével és megerősítette, kitart elképzelései mellett még akkor is, ha az magában rejti a kormányfelelősség elvesztésének veszélyét.
Pillanatnyilag huszonnyolc főre rúg azoknak a parlamenti képviselőknek a száma, akik megtagadnák támogatásukat a plénum elé terjesztett javaslattól: a húsz SPD-honatya mellé a Zöldek frakciójának további nyolc tagja csatlakozna. A szociáldemokrata csapat két előharcosra támaszkodik, Ottmar Schreinerra és Oskar Lafontaine-re. Mindketten a Saar-vidéki alapszervezet tagjai, ám motivációjuk merőben ellentétes. Az ötvenhét éves Schreiner a hagyományos szociáldemokrata szellem képviselője, a kisemberek érdekeinek elkötelezett támogatója, a munkavállalók zászlóvivője. Hosszú ideig a szövetségi SPD ügyvezetőjeként dolgozott, 1999-ben azonban Schröder felmentette hivatalából. A párt számos tagja egyébként még ma is szégyenkezve emlékszik vissza arra a könyörtelen stílusra, amellyel annak idején elmozdították pozíciójából. Megőrizte viszont elnöki tisztét az „SPD-munkavállalók munkaközösségének” (AfA) élén. A szociáldemokraták parlamenti balszárnyának szóvivője a munkanélküli-segély csökkentése és a felmondást érintő védelmi szabályok fellazítása helyett a vagyonadó bevezetése és az adóalap megemelése mellett kardoskodik. Ugyanakkor nem akarja megbuktatni a kancellárt, mondván: Schröderrel szemben nincs alternatíva.
Egészen más cél vezeti Oskar Lafontaine-t. A hajdani pártelnök és szövetségi pénzügyminiszter most elérkezettnek látta az időt, hogy tőkét kovácsoljon az „elvtársak” soraiban fellépő ellentétekből. Rendszeresen megjelenő kolumnáiban és különböző tévéműsorokban agreszszívan támadja a kancellárt, a történelmi szociáldemokrata hagyományok felszámolását veti a szemére és azt állítja, hogy becsapja nemcsak a pártot, hanem az egész népet. Megfontolt taktikai húzást alkalmazva folyamatosan bizonytalanságban tartja az SPD elnökségét azzal a lehetőséggel, hogy felszólal a soron kívüli pártkongresszuson. Sőt, ugyanolyan hosszú beszédet akar mondani, mint Schröder, ám a szervezők nem csinálnak titkot abból, hogy meg akarják akadályozni fellépését.