Jutalom Madridnak?

Két spanyol harci repülőgép haladt át a múlt héten Gibraltár légterén, jelezvén, hogy komoly változások készülődnek a stratégiai fontosságú földnyelv politikai státusában. A hírek szerint ugyanis megvalósulni látszik a spanyolok régóta hőn áhított vágya, hogy az Andalúzia déli csücskében fekvő Gibraltár részlegesen Madrid fennhatósága alá kerülhet. Az erről szóló egyezséget állítólag maga George Bush amerikai elnök hozta tető alá azon az azori-szigeteki hármas csúcson, amelyen – közvetlenül a háború előtt – részt vett az Irakot megtámadók fő szövetségese, José María Aznar spanyol miniszterelnök is. A „felajánlást” nyilván nem véletlenül időzítették a csúcs időpontjára, hiszen az akkor még háború előtt álló erőknek igencsak kedvezett a másik nagy uniós ország, Spanyolország támogatása. Tony Blair brit miniszterelnök a parányi földnyelv feletti részleges ellenőrzést így végül a fegyveres fellépés madridi támogatásáért ajánlotta fel a spanyol félnek.
Spanyolország korábbi, az idők során sokat finomodott javaslata szerint a két ország ötven évig megosztott szuverenitást gyakorolhatna a földnyelv felett, ezután pedig Madrid széles körű autonómiát adna a területnek, de átvenné felette a teljes fennhatóságot. Londonból egészen eddig nem érkezett érdemi válasz erre a javaslatra.
Az mindenesetre biztos, hogy egy, a Gibraltár feletti megosztott szuverenitást előirányzó egyezség megszületése igen komoly fizetség lenne a spanyoloknak, hiszen – lévén a tizenegy kilométer széles Gibraltári-szoros az egyetlen bejárat az óceán felől a Földközi-tengerre – a hat és fél négyzetkilométernyi földnyelv igen komoly stratégiai jelentőséggel bír. A megállapodásban foglaltak megvalósulása esetén a brit katonai támaszpont a helyén maradna, a spanyol és marokkói partok közötti vizek ellenőrzését viszont Madrid venné át.
A kérdésben ugyanakkor még teljes a bizonytalanság, s a brit külügyminisztérium is csak anynyit közölt, hogy a Gibraltár sorsáról folyó tárgyalások „még nem értek véget”. Mindezek tükrében némileg meglepő Blair – a változásokat mereven elutasító konzervatívok padsoraiból érkező kérdésre adott – válasza, melyben röviden, de határozottan cáfolta az egyezség megszületését.