Mennyi az annyi?

A száz évvel ezelőtti Magyar Nemzet című napilapról emlékezett meg meleg szavakkal a minap Selmeczi Tibor humorista-újságíró a televízióban (hogy akkor mennyivel jobb volt az újság a mostaninál). Szerintem újra kellene éleszteni szegényt.
Kezdődik az egész ott, hogy a Magyar Nemzetet 1938-ban, vagyis hatvanöt esztendővel ezelőtt alapította Pethő Sándor, a nemzeti érzelmű szerkesztő-újságíró, aki valószínűleg körbekacagta volna a nagy formátumú fejszámoló szatiristát, aki úgy általában el van ragadtatva magától.
Figyelj erősen, Selmeczi (Vidám) Tibor! A Magyar Nemzet kereken hatvanöt esztendős. A másik magyar nemzet meg sok ezer éves. Olvass többet a történelemkönyvekből, lapozd át időnként a Larousse-lexikonokat, ne ragadj le Csuk és Geknél, mert az kivonja a szervezetből a vidám hormonokat, aztán űr tátong utánuk, szaladnunk kell, hogy megmagyarázzuk a hiányt.
Ha nem muszáj, ne piszkáljuk se a Magyar Nemzetet, se a magyar nemzetet. Sekély e kéj. Valami örvendetes érzés lapulhat amögött, hogy alultáplált bolsevik zsurnaliszták időről időre bele kívánják törölni cipőtalpukat a Magyar Nemzetbe. A magyar nemzetbe. Mással szórakozzatok! Ha elfogyott a cikktéma, ha nincs több eladható élc, esetleg menjetek ki a terepre, kérdezzétek meg az unokahúgot, az öcsköst, onnét jön a frankó téma…
Jó Tiborom, ha nem muszáj, ne vedd a „százéves” Magyar Nemzetet a szádra, mert döcögős a nyelvezeted, beleakadsz a fogsorodba, abból meg további problémák adódhatnak. Akupunktúra és újraélesztés lesz a végén, és az nem jó. Maradjunk annyiban, hogy a Magyar Nemzet – a magyar nemzet – nem százéves.