Sterilen

Ez a cikk csupa idézetből fog állni, s a végén majd levonjuk a megfelelő konklúziót. Mi vonjuk le, mondom, akiknek meg le kellene, azok hallgatni fognak.
Az MTI jelenti 2003. január 26-án, vasárnap: „Sterilizálják a roma nőket Szlovákiában”. Majd a cikk: „Független kutatóknak szlovákiai roma nők arról számoltak be, hogy akaratuk ellenére sterilizálták őket – írta a The Independent on Sunday, amely szerint a héten erről hivatalos jelentés is napvilágot lát Brüsszelben. (…) A vezető brit liberális vasárnapi lap értesülése szerint emberi jogi szervezetek vizsgálatai meggyőző bizonyítékokat tártak fel arról, hogy Szlovákiában valószínűleg sok száz roma nőt tettek meddővé. Jóllehet az EU megfigyelői időről időre hangot adnak aggályaiknak a félmilliós szlovák roma kisebbséggel szembeni bánásmód miatt, a jelek szerint ők sincsenek tudatában a roma nők elleni orvosi bűncselekmények elterjedtségének. (…) Amerikai, szlovák és cseh kutatók (…) arra a következtetésre jutottak, hogy egyes orvosok saját kezükbe vették a roma népességgyarapodás megfékezését, és a hatóságok szemet hunynak e gyakorlat felett. A kutatás amerikai vezetője elborzasztónak nevezte, hogy 2003-ban Európában ilyesmi megtörténhet.”
Tényleg elborzasztó. S ez így megy egészen 2003. április 2-ig, ami egy szürkécske szerda az idő végtelen óceánjában. Ezen a napon az MTI jelenti: „Mégsem sterilizáltak roma nőket Szlovákiában”. Majd a cikk: „A szlovák egészségügyi tárca vizsgálatának eredményéről közzétett jelentés szerint nem igazolódott be, hogy Szlovákiában akaratuk ellenére sterilizáltak volna roma asszonyokat. (…) Az egészségügyi és a belügyi tárca közös bizottsága szerdán tette közzé az elsődleges gyanúsított korompai (Krompachy) kórházban végzett vizsgálatról szóló jelentést, melyben megállapítja: a kórházi rendszer eleve nem teszi kivitelezhetővé, hogy bárkit akarata ellenére sterilizáljanak. (…) A jelentés kitér arra, hogy a vádat megfogalmazó polgárjogi szervezetek kiadványának szerzői a vizsgálat során megtagadták az együttműködést, és egyetlen – az állításaikat bizonyító – adatot sem voltak hajlandók a vizsgálatot folytató bizottság rendelkezésére bocsátani.”
A szerdát ekkor elönti a harag: Miért hazudoznak a jogvédők, de tényleg? És felrémlik még Zámoly és Strasbourg és a Jane’s Intelligence cikke, amely az orosz titkosszolgálatokat vélte felfedezni a zámolyi műbalhé mögött.
Aztán eljön 2003. május 19. is. Ez hétfői nap, s ez a hétfő egy kis hírt hoz nekünk, amely a Magyar Hírlapban lát napvilágot: „Elborzasztó riport a romák helyzetéről” – harsog a cím. No, hol rontották el megint? – kíváncsiskodik az ember, és olvassa: „A szlovák EU-népszavazás másnapján, vasárnap sugárzott műsor bemutatta, ahogy egy kelet-szlovákiai faluban a cigánytelepről és a fehérek lakta részből a gyerekek külön iskolákba indulnak reggelenként.” Azt a mindenit! Ehhez képest tényleg kakaóbár volt a Musza Dagh negyven napja! S mit számít, hogy a csángóföldi Magyarfaluban rendőrségre idézik a gyerekeket, megfenyegetik őket, a szüleiket pénzbírsággal sújtják a román hatóságok, amiért hét végi szabadidejükben magyarul tanulnak a Székelyföldön… Hiszen erről nem számolt be egyetlen hülye nyugati jogvédő se, és nem írta meg a Magyar Hírlap – nyilván nincs idejük ilyen apróságokra… A cikkből megtudjuk még, hogy Csáky Pál miniszterelnök-helyettes kidobta a BBC riporterét, aki az elborzasztó cigányhelyzetről óhajtott kérdezősködni. Ez legalább megnyugtató.
És akkor felvirradt a tegnapi nap is, május 21., szintúgy szerda. A Magyar Hírlap címlapján ott ordít a borzalom: „Kényszersterilizáció magyar kórházban?” És a cikkből megtudjuk, hogy „erőszakkal sterilizáltak magyar romákat”, 44 asszonyból kilencet. Aha… Kezdődik. A szlovákoktól április 2. óta egyetlen hisztérikus és hazudozó jogvédő sem kért bocsánatot. Ha majd kiderül, hogy a szabolcsi kórházban és másutt sem történt semmi, ki fog bocsánatot kérni? Lévai Katalin, Mohácsi Viktória, vagy egyszerre mindketten? Esetleg a Magyar Hírlap, címlapon? Netán senki?
Senki… És rajtunk marad. Kórházainkon, orvosainkon, országunkon. Mert hogy erről holnap beszámol a BBC, az biztos. S mindössze annyit tehetünk majd, hogy kirúgjuk az irodánkból a riportert. Már ha esetleg hozzánk jön érdeklődni.