Áztatás vagy tények?

2003. 06. 12. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Végre!!! Mióta várunk arra, hogy a Fidesz mint a legnagyobb ellenzéki párt nemzetközi kapcsolatait felhasználva felhívja a nemzetközi nyilvánosság figyelmét arra, hogy mi történik Magyarországon az emberi és polgári jogok területén a Medgyessy-kormány idején. Most végre-valahára megszületett az első nemzetközi elítélés. A Fidesz kezdeményezésére a Nemzetközi Demokratikus Centrum (IDC) lisszaboni ülésén határozatot fogadott el, amelyben keményen bírálta az MSZP–SZDSZ koalíció negatív teljesítményét a polgári és politikai szabadságjogok területén, amiért a balliberális kormány a rendőrségre és a bíróságra politikai nyomást gyakorol, korlátozza a gyülekezési jogot, ellenzéki gondolkodókat félemlít meg és a polgári sajtót ellehetetleníti. A tegnapelőtt, június 11-én a Nap-keltében szereplő Horn Gyula volt miniszterelnök szinte habzó szájjal szidta a Fideszt, amiért „kiviszi” mindezt és hogy „áztatja” a kormányt. Mert „ez nem szokás”, ez „galád”, és ők „ilyet ellenzékben soha sem tettek”. Hornnak volt képe ezt állítani. Holott mást sem tettek. És most egy olyan mondat következik, amelyet a balliberális sajtó – túl jól ismervén természetrajzát – nem fog teljes terjedelmében idézni, sőt sehogy: a jobboldali sajtó az első és a második jobbközép ciklus idején nem azt kifogásolta, hogy az akkori ellenzék a külföldnek tényeket mond el, hanem azt, hogy hazudik.
Miután az emberi gyarlóságok közé tartozik a rövid memória, és a jelek szerint e gyarlóságtól nem voltak teljesen mentesek Horn kérdezői sem, elevenítsük fel egészen röviden azt a „kedélyes” külföldi környezetet, amelyet az akkori ellenzék szőtt hazudozásaiból az Orbán-kormánynak. Kezdjük talán Herczog Edit MSZP-s képviselővel, aki ezt adta Kövér László szájába Hollandia nagy tekintélyű hetilapja, az Elsevier 2000. március 10–11-i számában, és amely kijelentést a lap azóta sem helyesbített: „Jó magyar vagyok: nem zsidó és régi kommunista.” A Christian Science Monitor című amerikai lap 2000. március 13-án arra a Haraszti Miklósra hivatkozott, akinek hosszú futására minden túloldali rágalmazó bízvást számíthat: Kövér László miniszterelnök-helyettes (sic!) január 29-i beszédét „kozmopolitákkal” és „kommunista zsidókkal” fűszerezte. Orbán cinikus stratéga, aki a szélsőjobbnak mélyen kódolt üzeneteket közvetít, tette hozzá még a lap. A cikk szerzője a Haraszti Miklóstól és az Orbán-kormány többi „barátaitól” kapott gazdag anyagot azonban több cikkben is kamatoztatni tudta. A Jerusalem Report március 13-i számában egy 67 éves asszony bukkant fel, aki átélte a budapesti gettót, és kijelenti: „Esküszöm, nem megyek át még egyszer ezen az élményen.” Így hát nagy üveg gyógyszerrel készül az öngyilkosságra, ha eljő a pillanat. A Washington Jewish Week március 2-i számában pedig azt írja, hogy Orbán Viktor főtanácsadója kiáll a mellett, hogy terjesszék a Mein Kampfot és a Cion bölcseinek jegyzőkönyvét, miközben zsidó temetőket gyaláznak meg. Az osztrák Peter Stiegnitz ellenzéki forrásokra hivatkozva azzal szórakoztatja a Wiener Zeitung olvasóit, hogy Magyarországon az EU rémálma valósul meg: az unió keleti határain újabb és újabb Haiderek bukkannak fel. A jelenleg éppen a korrupcióval fertőzött minisztériuma süllyedő hajójába kapaszkodó Magyar Bálint oktatási miniszter akkoriban azt nyilatkozta a dán Berlingske Tidende 2001. március 8-i számának, hogy „azt mondják, a maffia alulról felfelé dolgozik. Nekünk olyan maffiánk van, amely a csúcson van, és lefelé dolgozik.” Ne legyünk fukarok a dicsérettel: Magyar jövőbe látó képessége páratlannak bizonyult. Ugyanez a dán lap két hónappal később arról tudósított, hogy Torgyán József az ország roma kisebbségét gettóba akarja zárni, és vezetőiket visszamenőleg bíróság elé akarja állítani a közösség tagjainak valamennyi bűncselekményéért. Miközben nem határolódik el a Fradi-lelátókon elhangzó antiszemita kijelentésektől. Kuttner úr, a két cikk szerzője, szintén ellenzéki forrásokra hivatkozva teszi hozzá: Jó esélye van annak, hogy az a Torgyán József lesz Magyarország elnöke, akit nacionalista és antiszemita kijelentései tettek igazán ismertté.
Az NRC Handelsblad most minden visszásságról hallgató tudósítója, Reneé Postma 2000. március 9-én Kovács László szavait idézi, aki Györgyi Kálmán legfőbb ügyész lemondását a magyar jogállamiság iránti drámai figyelmeztetésnek nevezte. A liberális Der Standard című osztrák lapnak az SZDSZ-es vonal dogmatikus követéséről ismert itteni tudósítója, Gregor Mayer, akinek cikkeiben a fehér hollók hamarabb szólaltak meg, mint az akkori kormánypárti képviselők, és aki Orbán Viktor négyéves kormányzását a nacionalista, antiszemita szélsőjobb dühödt tobzódására redukálta, Demszkyt „liberális reménységnek” állította be, aki 15 százalékra számít pártja részére 2002-ben, míg Mádl Ferenc államelnök „a politikai árokharc áldozata lett”.
E sorok írójának 229 külföldi cikk és tudósítás van a birtokában, amelynek fő témája a magyarországi antiszemitizmus, valamint 145 cikk és tudósítás, amelynek fő témája a média, kezdve attól, hogy a közszolgálatból száműzik Farkasházyt és a humort egészen addig, hogy az ellenzéknek nincs megszólalási lehetősége a közszolgálatban. Ez állítólag mind az Orbán-kormány idején történt. Milyen érdekes, hogy a Medgyessy-kormánnyal a magyarok antiszemitizmusa egy csapásra annyira elpárolgott, hogy azt a külföldi lapok említésre méltónak sem tekintik, és a D–209-es kormányzásának kezdete óta Pannonföld médiájában olyan paradicsomi állapotok uralkodtak el, hogy egyetlen – nem sajtóhiba: egyetlen – cikk sem találta érdemesnek azzal foglalkozni. Nem beszélve a gazdaságról: míg a nyugati lapok a „befektetők bizalmának megingásáról” cikkeztek, amiért nálunk az országba beáramló közvetlen külföldi tőkebefektetések összege 1999-ben „csupán” 1,8 milliárd dollár volt, addig ugyanezen lapok a harangot nem tartották szükségesnek félreverni, amiért tavaly ez az összeg egy teljes milliárddal kevesebbre sikeredett, idén pedig az első negyedévben egyenesen negatívumról beszélhetünk.
A mai koalíció holdudvara pedig folyamatosan – hogy Horn Gyula szavait használjuk – gyalázta az országot: Kéri László politológus oly szívhez szólóan festette le Walter Mayrnak Orbán Viktort, mint „tehetséges vidéki bohócot”, hogy a Der Spiegel ezt a címet is adta Magyarországról szóló, 2002. március 30-án megjelent cikkének, amely azzal kezdődik, hogy a zsinagógában retteg a 79 éves Schweitzer József főrabbi, mert Orbán országlása a hitleri időkre emlékezteti. 2006-tól egyébként még ennél is rosszabbra kell felkészülni.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.