Végre!!! Mióta várunk arra, hogy a Fidesz mint a legnagyobb ellenzéki párt nemzetközi kapcsolatait felhasználva felhívja a nemzetközi nyilvánosság figyelmét arra, hogy mi történik Magyarországon az emberi és polgári jogok területén a Medgyessy-kormány idején. Most végre-valahára megszületett az első nemzetközi elítélés. A Fidesz kezdeményezésére a Nemzetközi Demokratikus Centrum (IDC) lisszaboni ülésén határozatot fogadott el, amelyben keményen bírálta az MSZP–SZDSZ koalíció negatív teljesítményét a polgári és politikai szabadságjogok területén, amiért a balliberális kormány a rendőrségre és a bíróságra politikai nyomást gyakorol, korlátozza a gyülekezési jogot, ellenzéki gondolkodókat félemlít meg és a polgári sajtót ellehetetleníti. A tegnapelőtt, június 11-én a Nap-keltében szereplő Horn Gyula volt miniszterelnök szinte habzó szájjal szidta a Fideszt, amiért „kiviszi” mindezt és hogy „áztatja” a kormányt. Mert „ez nem szokás”, ez „galád”, és ők „ilyet ellenzékben soha sem tettek”. Hornnak volt képe ezt állítani. Holott mást sem tettek. És most egy olyan mondat következik, amelyet a balliberális sajtó – túl jól ismervén természetrajzát – nem fog teljes terjedelmében idézni, sőt sehogy: a jobboldali sajtó az első és a második jobbközép ciklus idején nem azt kifogásolta, hogy az akkori ellenzék a külföldnek tényeket mond el, hanem azt, hogy hazudik.
Miután az emberi gyarlóságok közé tartozik a rövid memória, és a jelek szerint e gyarlóságtól nem voltak teljesen mentesek Horn kérdezői sem, elevenítsük fel egészen röviden azt a „kedélyes” külföldi környezetet, amelyet az akkori ellenzék szőtt hazudozásaiból az Orbán-kormánynak. Kezdjük talán Herczog Edit MSZP-s képviselővel, aki ezt adta Kövér László szájába Hollandia nagy tekintélyű hetilapja, az Elsevier 2000. március 10–11-i számában, és amely kijelentést a lap azóta sem helyesbített: „Jó magyar vagyok: nem zsidó és régi kommunista.” A Christian Science Monitor című amerikai lap 2000. március 13-án arra a Haraszti Miklósra hivatkozott, akinek hosszú futására minden túloldali rágalmazó bízvást számíthat: Kövér László miniszterelnök-helyettes (sic!) január 29-i beszédét „kozmopolitákkal” és „kommunista zsidókkal” fűszerezte. Orbán cinikus stratéga, aki a szélsőjobbnak mélyen kódolt üzeneteket közvetít, tette hozzá még a lap. A cikk szerzője a Haraszti Miklóstól és az Orbán-kormány többi „barátaitól” kapott gazdag anyagot azonban több cikkben is kamatoztatni tudta. A Jerusalem Report március 13-i számában egy 67 éves asszony bukkant fel, aki átélte a budapesti gettót, és kijelenti: „Esküszöm, nem megyek át még egyszer ezen az élményen.” Így hát nagy üveg gyógyszerrel készül az öngyilkosságra, ha eljő a pillanat. A Washington Jewish Week március 2-i számában pedig azt írja, hogy Orbán Viktor főtanácsadója kiáll a mellett, hogy terjesszék a Mein Kampfot és a Cion bölcseinek jegyzőkönyvét, miközben zsidó temetőket gyaláznak meg. Az osztrák Peter Stiegnitz ellenzéki forrásokra hivatkozva azzal szórakoztatja a Wiener Zeitung olvasóit, hogy Magyarországon az EU rémálma valósul meg: az unió keleti határain újabb és újabb Haiderek bukkannak fel. A jelenleg éppen a korrupcióval fertőzött minisztériuma süllyedő hajójába kapaszkodó Magyar Bálint oktatási miniszter akkoriban azt nyilatkozta a dán Berlingske Tidende 2001. március 8-i számának, hogy „azt mondják, a maffia alulról felfelé dolgozik. Nekünk olyan maffiánk van, amely a csúcson van, és lefelé dolgozik.” Ne legyünk fukarok a dicsérettel: Magyar jövőbe látó képessége páratlannak bizonyult. Ugyanez a dán lap két hónappal később arról tudósított, hogy Torgyán József az ország roma kisebbségét gettóba akarja zárni, és vezetőiket visszamenőleg bíróság elé akarja állítani a közösség tagjainak valamennyi bűncselekményéért. Miközben nem határolódik el a Fradi-lelátókon elhangzó antiszemita kijelentésektől. Kuttner úr, a két cikk szerzője, szintén ellenzéki forrásokra hivatkozva teszi hozzá: Jó esélye van annak, hogy az a Torgyán József lesz Magyarország elnöke, akit nacionalista és antiszemita kijelentései tettek igazán ismertté.
Az NRC Handelsblad most minden visszásságról hallgató tudósítója, Reneé Postma 2000. március 9-én Kovács László szavait idézi, aki Györgyi Kálmán legfőbb ügyész lemondását a magyar jogállamiság iránti drámai figyelmeztetésnek nevezte. A liberális Der Standard című osztrák lapnak az SZDSZ-es vonal dogmatikus követéséről ismert itteni tudósítója, Gregor Mayer, akinek cikkeiben a fehér hollók hamarabb szólaltak meg, mint az akkori kormánypárti képviselők, és aki Orbán Viktor négyéves kormányzását a nacionalista, antiszemita szélsőjobb dühödt tobzódására redukálta, Demszkyt „liberális reménységnek” állította be, aki 15 százalékra számít pártja részére 2002-ben, míg Mádl Ferenc államelnök „a politikai árokharc áldozata lett”.
E sorok írójának 229 külföldi cikk és tudósítás van a birtokában, amelynek fő témája a magyarországi antiszemitizmus, valamint 145 cikk és tudósítás, amelynek fő témája a média, kezdve attól, hogy a közszolgálatból száműzik Farkasházyt és a humort egészen addig, hogy az ellenzéknek nincs megszólalási lehetősége a közszolgálatban. Ez állítólag mind az Orbán-kormány idején történt. Milyen érdekes, hogy a Medgyessy-kormánnyal a magyarok antiszemitizmusa egy csapásra annyira elpárolgott, hogy azt a külföldi lapok említésre méltónak sem tekintik, és a D–209-es kormányzásának kezdete óta Pannonföld médiájában olyan paradicsomi állapotok uralkodtak el, hogy egyetlen – nem sajtóhiba: egyetlen – cikk sem találta érdemesnek azzal foglalkozni. Nem beszélve a gazdaságról: míg a nyugati lapok a „befektetők bizalmának megingásáról” cikkeztek, amiért nálunk az országba beáramló közvetlen külföldi tőkebefektetések összege 1999-ben „csupán” 1,8 milliárd dollár volt, addig ugyanezen lapok a harangot nem tartották szükségesnek félreverni, amiért tavaly ez az összeg egy teljes milliárddal kevesebbre sikeredett, idén pedig az első negyedévben egyenesen negatívumról beszélhetünk.
A mai koalíció holdudvara pedig folyamatosan – hogy Horn Gyula szavait használjuk – gyalázta az országot: Kéri László politológus oly szívhez szólóan festette le Walter Mayrnak Orbán Viktort, mint „tehetséges vidéki bohócot”, hogy a Der Spiegel ezt a címet is adta Magyarországról szóló, 2002. március 30-án megjelent cikkének, amely azzal kezdődik, hogy a zsinagógában retteg a 79 éves Schweitzer József főrabbi, mert Orbán országlása a hitleri időkre emlékezteti. 2006-tól egyébként még ennél is rosszabbra kell felkészülni.
Fontos lehetőséget szalasztott el a NATO?
