Kicsengetés könnyel és imával

Gyimesfelsőlok apraja-nagyja egy faluvégi sáros utcán szorong. Illően kiöltözve várakoznak, fehérben és komoly feketében toporognak az eső mosta hegyi talajon. A főúton feltűnő első lovasok láttán az izgalom a tetőfokára hág. Báránybőr mellényben, kendőbe szorított hajjal, székely nadrágban, szorosan derék köré tekert csángó szoknyában huszonkét fiatal jön: fiúk, lányok vegyesen. Délcegen ülnek formás lovaikon, nyomukban szekerek, bennük apróbb népek a nagyokéhoz hasonló színpompás ünneplőben. A menet befordul az Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnázium udvarára, s megkezdődik a ballagási ünnepség, vagy ahogyan itt nevezik: a kicsengetés.

2003. 06. 22. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A csángó és székely viseleteket és szokásokat ötvöző diákhagyomány most van kialakulóban – tudjuk meg Varjú Gergelytől, a most érettségiző diákok osztályfőnökétől. – Nagyon régi gyökerei nem is lehetnek, hiszen maga az iskola is alig kilenc éve működik. A lovas ballagás ötlete Berszán Lajos atyától, az iskola igazgatójától származik, de a zászlóba szögezett nevek hagyományát – ami délután a ballagási ceremónia végét jelzi majd – már a gyermekek kezdeményezték. Simogatják, csinosítják a diákörökséget, ami szépen öleli körül a lényeget: az oktatásban újra feléledő magyar kultúra és nyelv megmentését a tömbmagyarságtól elszakadt csángóknak.
– A gyimesi és a moldvai csángókat alig néhány tíz kilométer – meg a kétezer méter magas csúcsokból álló Hargita – választja el egymástól, sorsuk mégis teljesen különbözik – kezd bele az iskolaalapítás előzményeinek megértetésébe Berszán atya. – A gyimesi csángóknak a magyar nyelv használatát ugyanis kevésbé korlátozták, a moldvaiaknak viszont rendelettel tiltották meg Trianon után, hogy a templomokban és az iskolákban anyanyelvükön beszéljenek – folytatja az iskolaigazgató, többre azonban nem marad ideje: menni kell gyóntatni az iskolai ünnepség kezdete előtt misére induló ballagókat.
A templomba indulva Pápai Ferenctől, a hargitai csángókat jól ismerő szabolcsi tanárembertől még megtudom: az „ördög nyelvének” titulált magyar e tiltást követően románnal keveredve egy sajátos dialektust, a csángónak nevezett kevert nyelvet adta, ami teljesen elszigetelte e falvak lakóit mind a magyar, mind a román közösségektől. A nyelv és a nemzeti hovatartozás megőrzése azonban nem volt egyszerű a Hargita innenső oldalán lévő gyimesieknek sem: az egyetlen magyar nyelvű elemi iskolát ugyanis néhány éve a gyimesfelsőbüki Deáky András alapította: addig itt is csak román nyelven tanulhattak a gyerekek. Ennek ismeretében valószínűleg nem túlzás azt állítani: történelmet írt a gyimesfelsőloki Berszán atya, a debreceni Keresztesné Várhelyi Ilona és a Juliánus alapítvány ügyeit igazgató Beder Tibor, amikor a magyar tannyelvű Szent Erzsébet gimnáziumot megalapították Gyimesfelsőlokon. Az itt tanuló 289 gyermekből száznegyven bentlakó: Sziklára épült házban – vagyis a debreceni katolikus közösség által létrehozott zarándokházban – kaptak szállást, s nagyrészt ott folyik az oktatás is. A tanárok csángó gyermekeket tanítanak ötödiktől tizenkettedikig magyar nyelven a tudományokra.
A fiatalok az ideiglenesen gyóntatófülkének kinevezett sarkok körül várják a feloldozást, s amíg sorra kerülnek, néhánnyal szóba elegyedek. Duma Enikő szerény, csendes lány, de azért némi unszolásra csak elmondja, hogy Magyarországra vágyik tovább tanulni: Budapesten, ahol unokatestvérei is élnek, magyar szakon szeretne tanári diplomát szerezni. Érdeklődése korántsem meglepő, hiszen Duma Jánosnak, a csángók legismertebb költőjének a lánya. Édesapja, aki a verssel – meg egy alapítványon keresztül egyéb módon is – évtizedek óta küzd a csángó közösségek megmentéséért.
A zarándokházban van már Janka Ferenc budapesti ügyvéd is, aki az iskola fenntartására hivatott alapítvány ügyeit intézi. Vele a zarándokház melletti új iskolaépületről váltunk szót: ez most a legfájóbb pont, a ház befejezetlensége komoly kerékkötője a minőségi oktatási munkának. – Az Orbán-kormány idején 150 millió forintra szerződtünk – mondja –, ebből kellett volna felépíteni a kétszintes új iskolát. A múlt év július 15-én meg is kezdődött az építkezés, és mindössze két hónap alatt annyira jutottunk, hogy szeptember 15-től négy osztály már az új iskolában tanul, négy hónap múlva pedig újabb négy tanterembe költözhettek be a gyerekek. Negyvenmillió forint kellene, hogy egyenesben legyen a kifizetés és az elvégzett munka, ám mindössze tizenhatmillióra van ígérvény.
A ballagók hazafelé indulnak, én meg csatlakozom a családi ebédre induló fiatalok csapatához. Velük érek az utca végére, ahol éppen feltűnik három máriás zászló, s egy félszáz emberből álló éneklő menet. A gyimesfelsőloki keresztalja érkezik haza a csíksomlyói búcsúból.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.