Kicsengetés könnyel és imával

Gyimesfelsőlok apraja-nagyja egy faluvégi sáros utcán szorong. Illően kiöltözve várakoznak, fehérben és komoly feketében toporognak az eső mosta hegyi talajon. A főúton feltűnő első lovasok láttán az izgalom a tetőfokára hág. Báránybőr mellényben, kendőbe szorított hajjal, székely nadrágban, szorosan derék köré tekert csángó szoknyában huszonkét fiatal jön: fiúk, lányok vegyesen. Délcegen ülnek formás lovaikon, nyomukban szekerek, bennük apróbb népek a nagyokéhoz hasonló színpompás ünneplőben. A menet befordul az Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnázium udvarára, s megkezdődik a ballagási ünnepség, vagy ahogyan itt nevezik: a kicsengetés.

A csángó és székely viseleteket és szokásokat ötvöző diákhagyomány most van kialakulóban – tudjuk meg Varjú Gergelytől, a most érettségiző diákok osztályfőnökétől. – Nagyon régi gyökerei nem is lehetnek, hiszen maga az iskola is alig kilenc éve működik. A lovas ballagás ötlete Berszán Lajos atyától, az iskola igazgatójától származik, de a zászlóba szögezett nevek hagyományát – ami délután a ballagási ceremónia végét jelzi majd – már a gyermekek kezdeményezték. Simogatják, csinosítják a diákörökséget, ami szépen öleli körül a lényeget: az oktatásban újra feléledő magyar kultúra és nyelv megmentését a tömbmagyarságtól elszakadt csángóknak.
– A gyimesi és a moldvai csángókat alig néhány tíz kilométer – meg a kétezer méter magas csúcsokból álló Hargita – választja el egymástól, sorsuk mégis teljesen különbözik – kezd bele az iskolaalapítás előzményeinek megértetésébe Berszán atya. – A gyimesi csángóknak a magyar nyelv használatát ugyanis kevésbé korlátozták, a moldvaiaknak viszont rendelettel tiltották meg Trianon után, hogy a templomokban és az iskolákban anyanyelvükön beszéljenek – folytatja az iskolaigazgató, többre azonban nem marad ideje: menni kell gyóntatni az iskolai ünnepség kezdete előtt misére induló ballagókat.
A templomba indulva Pápai Ferenctől, a hargitai csángókat jól ismerő szabolcsi tanárembertől még megtudom: az „ördög nyelvének” titulált magyar e tiltást követően románnal keveredve egy sajátos dialektust, a csángónak nevezett kevert nyelvet adta, ami teljesen elszigetelte e falvak lakóit mind a magyar, mind a román közösségektől. A nyelv és a nemzeti hovatartozás megőrzése azonban nem volt egyszerű a Hargita innenső oldalán lévő gyimesieknek sem: az egyetlen magyar nyelvű elemi iskolát ugyanis néhány éve a gyimesfelsőbüki Deáky András alapította: addig itt is csak román nyelven tanulhattak a gyerekek. Ennek ismeretében valószínűleg nem túlzás azt állítani: történelmet írt a gyimesfelsőloki Berszán atya, a debreceni Keresztesné Várhelyi Ilona és a Juliánus alapítvány ügyeit igazgató Beder Tibor, amikor a magyar tannyelvű Szent Erzsébet gimnáziumot megalapították Gyimesfelsőlokon. Az itt tanuló 289 gyermekből száznegyven bentlakó: Sziklára épült házban – vagyis a debreceni katolikus közösség által létrehozott zarándokházban – kaptak szállást, s nagyrészt ott folyik az oktatás is. A tanárok csángó gyermekeket tanítanak ötödiktől tizenkettedikig magyar nyelven a tudományokra.
A fiatalok az ideiglenesen gyóntatófülkének kinevezett sarkok körül várják a feloldozást, s amíg sorra kerülnek, néhánnyal szóba elegyedek. Duma Enikő szerény, csendes lány, de azért némi unszolásra csak elmondja, hogy Magyarországra vágyik tovább tanulni: Budapesten, ahol unokatestvérei is élnek, magyar szakon szeretne tanári diplomát szerezni. Érdeklődése korántsem meglepő, hiszen Duma Jánosnak, a csángók legismertebb költőjének a lánya. Édesapja, aki a verssel – meg egy alapítványon keresztül egyéb módon is – évtizedek óta küzd a csángó közösségek megmentéséért.
A zarándokházban van már Janka Ferenc budapesti ügyvéd is, aki az iskola fenntartására hivatott alapítvány ügyeit intézi. Vele a zarándokház melletti új iskolaépületről váltunk szót: ez most a legfájóbb pont, a ház befejezetlensége komoly kerékkötője a minőségi oktatási munkának. – Az Orbán-kormány idején 150 millió forintra szerződtünk – mondja –, ebből kellett volna felépíteni a kétszintes új iskolát. A múlt év július 15-én meg is kezdődött az építkezés, és mindössze két hónap alatt annyira jutottunk, hogy szeptember 15-től négy osztály már az új iskolában tanul, négy hónap múlva pedig újabb négy tanterembe költözhettek be a gyerekek. Negyvenmillió forint kellene, hogy egyenesben legyen a kifizetés és az elvégzett munka, ám mindössze tizenhatmillióra van ígérvény.
A ballagók hazafelé indulnak, én meg csatlakozom a családi ebédre induló fiatalok csapatához. Velük érek az utca végére, ahol éppen feltűnik három máriás zászló, s egy félszáz emberből álló éneklő menet. A gyimesfelsőloki keresztalja érkezik haza a csíksomlyói búcsúból.