Luxus a lakásban

A hatvanas-hetvenes évek műbőr bevonatú bútorait már jobbára felváltották a közép- és felső kategóriás belsőépítészeti elemek. A luxustermékek elárasztották a magyar piacot is, ám a legtehetősebbek mégis egyedi gyártású bútorokat rendelnek, méregdrága, akár több évtizedig is szikkasztott faanyagokból. Ám ez mégis rendkívüli esetnek számít, a luxus iránti kereslet elmarad a nyugat-európai átlagtól.

Többnyire az egyszerűség jellemezte a hatvanas-hetvenes években kapható szekrényeket, polcokat, ülőgarnitúrákat. Később elterjedtek a koloniálbútorok, a kilencvenes években pedig a műbőrből és bőrből készültek. Ugyanakkor a rendszerváltás előtt és idején a hazai bútoriparban luxus szinte még nem is létezett.
Az eltelt tizennégy év viszont számos változást hozott e területen is, s mind többen ismerték fel, nem mindegy, mivel rendezik be otthonukat, munkahelyüket. A kilencvenes évek elejétől egyre több neves – főként olasz – bútorgyártó jelent meg Magyarországon. A legnagyobb gyártók Olaszországból kerülnek ki, mivel az itáliai dizájnerek már az 1700-as évek óta a szemnek és a testnek is kényelmes eszközöket álmodtak meg. Az olasz tervezők mellett megjelentek az észak-európai, egyszerű stílust képviselők is. A politikai és gazdasági helyzet változásával, a piacok megnyílásával párhuzamosan egyre inkább nőtt hazánkban az igényesség és a fizetőképes kereslet. Ez azonban még mindig elmaradt a nyugat-európai szinttől.
A magyar bútorértékesítési piacon áttörést az IKEA áruház megnyitása hozott, amit a Michelfeit és néhány kisebb cég áruházainak megjelenése követett. A szélesedő választék nyomást gyakorolt az akkor még monopolhelyzetben lévő többi áruházra. A gazdasági boom és a tehetősebb állampolgárok szélesedő tábora viszont sokáig csak úgy vásárolt bútort, hogy az harmonizáljon a lakásukban, ingatlanjaikban lévő többi tárggyal. Később már jobban odafigyeltek az egységes arculat kialakítására. Ennek szellemében megnőtt a kereslet a régi, valamint a nem túl koros, ám valamilyen exkluzivitással bíró bútorok iránt.
Hasonlóan növekvő igény tapasztalható a kerti berendezésekre is. A közelmúltban a jól megszokott, néhány tízezer forintos műanyag asztal-szék kombinációt a fa alapanyagú bútorok váltották fel, amelyek ára sok esetben a félmillió forintos határt is eléri. Egy fából készített napernyőért például – mérettől függően – 50–300 ezer forintot is fizethetünk.
A lakberendezési tárgyak, bútorok piacán az egyik legnagyobb név a Roche Bobois. A francia cég a lehető legjobb minőségű egyedi termékeket gyártja, ám ennek az árát meg kell fizetni. Egy Bobois velúr ülőgarnitúra ára – amely képes arra, hogy a kiömlött vörösbort ne szívja magába, ne maradjon folt rajta – Svájcban ötezer franknál kezdődik, és meg sem áll 15 ezerig. Nyugaton az igazán gazdagok viszont nem Bobois-t vásárolnak. A felső tízezer több évtizede száradó falemezekből, gerendákból, faanyagokból készíttet magának megfelelő méretű és minőségű bútort. Az ár ez esetben már horribilis.