Fölöttébb bonyolult tud lenni a történelem. Mindenesetre Egon Friedell gondolatmenetének egyik szálába belekapaszkodva arra a következtetésre kell jutnunk, hogy Magyarhonban pillanatokon belül újabb Arany János, Petőfi Sándor és Ady Endre születik, mert Magyarhonban ma Medgyessy Péter a miniszterelnök, Kovács László a külügyminiszter és Keller László óvja a köz vagyonát. S ha elég erősen belekapaszkodunk ebbe a szálba, akkor azt is be kell látnunk, csak egy szempillantásnyi idő választ el bennünket attól, hogy színre lépjen a magyar Goethe és a magyar Dosztojevszkij, mivel ma Gál J. Zoltán látja el a kormányszóvivői feladatokat. Ennél mélyebb mélység nincsen, kulturális robbanás előtt áll tehát az ország.
Gál J. Zoltán csütörtökön azt szorgalmazta, hogy Áder János, Kövér László és Simicska Lajos fáradjon be a rendőrségre, és tegyen beismerő vallomást a K&H-ügyben. Most megkíséreljük megvizsgálni, Gál J. Zoltán miért beszél ilyen furcsákat.
Feltehetőleg azért, mert a folyosón hallgatózva azt a következtetést vonta le a kiszűrődő hangfoszlányokból, hogy nagy baj van. Tizenhárommilliárd forintnyi költségvetési pénz, plusz még három és fél milliárd gyanús körülmények között egy malterkeverőből lett brókerhez vándorolt. Az érintett állami cég vezetője papírokat lobogtat a kamerák előtt, igazolva, hogy minden rendben, majd kiderül erről a papírról, hogy egy visszadátumozott, hamis szerződés. Érintett állami cég vezetőjét menesztik, azzal, hogy „nem járt el megfelelő körültekintéssel”. Aki tizenhárommilliárdot elbokáz, aztán szerződést hamisít, az nem elég körültekintő. Ilyen a szocialista üvegzseb. Kiderül még, hogy mindenki összevissza beszél: rövid egy hét alatt sokfélét mondanak arról, melyik szerv mikor és kinél tartott házkutatást. Az egész botrány hátterében off-shore cégek sorakoznak, amelyek valódi tulajdonosairól senki nem tud semmit. Egyre érdekesebb nevek tűnnek fel egyre érdekesebb listákon (a legmegkapóbb alak a közszolgálati – haha! – műsorvezető, Forró Tamás, aki ártatlan hangon belemondja a mikrofonba, hogy soha életében nem volt felügyelőbizottsági tag ott, ahol most nagyon ciki felügyelőbizottsági tagnak lenni, s miközben ezt mondja, a számítógépek monitorján ott virít a hivatalos cégbírósági adatok között, hogy a feleségével együtt felügyelőbizottsági tag volt ott, ahol nagyon ciki). Kovács külügyminiszter azt nyilatkozza, hogy majd csak a rendőrségnek mondja el, milyen kapcsolat fűzi ahhoz, akihez jelenleg nagyon nem akarja, hogy bármilyen kapcsolat fűzze. (Milyen férfias magatartás a bajban megtagadni a lángoló érzelmeket, és megjelentetni egy bulvárlapban egy kis cikket a szerető hitves meséjéről… Amúgy nevezett bulvárlap főszerkesztője meg főszerkesztő-helyettese ugyanannak a közszolgálati műsornak – haha! – két állandó műsorvezetője, mint a Forró. Ők a Pallagi meg a Bánó.)
Menet közben, mintegy véletlenül, sokaknak felrémlik, hogy a Medgyessy-kormány első intézkedései között eltörölte a tőzsdei jövedelmek adókötelezettségét, és még az is felrémlik, hogy a Medgyessy-kormány az idén egy összegben, azonnal odaadta a költségvetési támogatást az ügyben érintett állami cégnek. Nem fogják elhinni, éppen tizenhárommilliárdot… És azt sem fogják elhinni, hogy a költségvetési szervek soha nem kapják meg egy összegben az éves pénzüket, hanem csak havi, legfeljebb negyedévi bontásban.
Feltűnik Alexandru Mudura, Medgyessy Péter vadászcimborája és üzletfele, aki arról ismerszik meg, hogy öt perc alatt kap az Eximbanktól 2,6 milliárd forintra rúgó állami garanciát. Feltűnik Draskovics Tibor, aki ma a miniszterelnök kabinetfőnöke, s aki László Csaba pénzügyminiszterrel együtt ott dolgozott a Kereskedelmi és Hitelbankban akkor, amikor Kulcsár Attila csillaga felragyogott. Aztán az érintett cégek igazgatóságaiban és felügyelőbizottságaiban sorra tűnnek fel a megint csak érdekes nevek, például a pénzügyminiszter kabinetfőnökéé. És természetesen felbukkan Karl Imre, pedig már azt gondolhattuk volna, hogy tőle egy életre megszabadultunk. És persze ott van a díszes társaságban Gyurcsány Ferenc, ő az a miniszter, aki azokat az érdekes hengeres kis izéket szokta mutogatni a sajtótájékoztatóin, amiket gyárt. Ő az a miniszter, aki arról híres, hogy azért lett milliárdos, mert eladták a szülői házat valahol Pécs mellett.
És még felmerül menet közben a kérdés: vajon Kulcsár Attila miképpen tudott derűsen távozni az országból, miután beszámolt a K&H ügyeiről a nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító államtitkárnak? Aztán a parlamentben Pető Iván sörösüveg alakú hátát Farkas Imre sörösüveg alakú hátának vetve megakadályozza, hogy a számvevőszéki bizottság meghallgassa Keller Lászlót és Kovács Árpádot, a számvevőszék elnökét. A bajuszára alaposan ránőtt Keller meg azt nyilatkozza az eset után, hogy „nem jogos az, ha egy közpénzekkel kapcsolatos botrány napfényre kerül, akkor a közpénzügyi államtitkárságra húzzák rá a vizes lepedőt”.
Mikor eddig jutunk, jön a hír, hogy a rendőrség megtagadta a nyomozást a Pannonplast-ügyben. Hát persze. Miért is ne tagadta volna meg? Hiszen a jelek szerint mindössze arról van szó, hogy valakik, valahogyan állami pénzekből finanszírozták, hogy a Pannonplast részvényeinek többsége magáncégek kezébe kerüljön. A rendőrség ilyen ügyekben nem nyomoz. A rendőrség olyan ügyekben nyomoz, hogy egy ismeretterjesztő sorozat hangja valóban alámondta-e a szöveget, vagy csak falból adott számlát a sorozatot készítő cégnek. (A mű nem többször, csak ötször ment le a tévében…) A rendőrség nem nyomoz a Pannonplast-ügyben, de megmotozza Berkecz Máriát. Berkecz Máriának testnyílásos motozás, Tasnádinak meg kóser kaját kell hordani az előzetesbe, mert azt kívánja. És természetesen az APEH is hallgat, ott most eszébe nem jut senkinek, hogy esetleg pénzmosás zajlik a háttérben.
Most csend van és értetlenség. És csupa érdekes véletlen, amelyeknek természetesen semmi közük nincs a jelenlegi kormányzó erőkhöz. A sajtó is téblábol. Nem is érti, mi történik. Most arról cikkeznek a nagy leleplezők, hogy kár a sarat dobálni. Most sehol semmilyen összefüggést nem vélnek felfedezni az igazság bajnokai, akik négy évig nem tudtak elszakadni a bányaügytől, és akik most felfedezik a hajszálrepedéseket az M7-es autópályán. A sajtóban itt-ott most arról suttognak, hogy Orbán verette meg Szász Károlyt. Persze hogy erről suttognak. Hiszen ezt sugallja Péter, a „Gresham-ügy ismeretlen tettese”.
No, hát eddig jutottunk a történésekben, éppen elterült fejünk felett a nagy csönd, s ekkor Gál J. Zoltán beleharsogott a némaságba: Áder, Kövér és Simicska tegyen beismerő vallomást.
Jó.
Nemsokára elegáns parkok mélyén meghúzódó szolid intézményekben fehér köpenyes, halk szavú, türelmes ápolók fogják kísérgetni a magyar szocialistákat. A magyar szocialisták pedig időről időre felordítanak majd. – Elloptam egy kalap pénzt! Az Áder, a Kövér meg a Simicska azonnal tegyen beismerő vallomást!
– Persze, persze, nincsen semmi baj. Menjünk szépen, bevesszük a pirulákat! – feleli a türelmes ápoló, és felvezeti a magyar szocialistákat a teraszra. A teraszon ott lesz már egy bajusz, az alján Keller Lászlóval.
– De hát én nem is ismerem azt a nőt! – hallik még Kovács László elhaló sikolya, s a többit elnyeli a leszálló éj jótékony homálya.
origo.hu
Szavaztak az olvasók: ez Magyar Péter legbotrányosabb kijelentése
