Elcserélt fejek

Orosz turisták sétálnak a Tudományos Akadémia homlokzata előtt, és betűzik az épületet díszítő szoboralakok neveit. Balról jobbra haladva olvassák: Newton, Lomonoszov, Galilei, Révai, Descartes és Leibnitz. A piarista nyelvtudós és költő Révai Miklós bizonyára ismeretlen előttük, de a többiek ismerősként köszöntenek rájuk. Lomonoszov alakja a magyar főváros legszebb épületeinek egyikén pedig egyenesen melegséggel töltheti el a szívüket.
Csakhogy… A tudós könyvekben az áll (például az 1993-as kiadású Budapest-lexikonban), hogy Raffaello, Newton, Descartes, Galilei és Leibnitz szobrait Emil Wolf berlini szobrász formálta, Révai Miklós szobrát pedig Izsó Miklós.
De hol van Lomonoszov? Az MTA egyik tudós professzora elárulta: a hat szobor közül az egyiknek, amelyik a Duna hömpölygését figyeli, az olasz reneszánsz leghíresebb festőjének, Raffaellónak a második világháborúban levitte egy belövés vagy szilánk a fejét, és a kommunistákat kiszolgáló Rusznyák István, az Akadémia hajdani elnöke – 1949 és 1970 között töltötte be ezt a címet – az egyik renoválás során rátetette Raffaello testére a XVIII. században élt Mihail Vasziljevics Lomonoszov orosz polihisztor, tudós és költő, a felvilágosodás első jelentős oroszországi képviselőjének fejét.
Tehát ahogy Thomas Mann híres novellájában, Az elcserélt fejekben a szépséges Szítá az egyik férfi fejét a másik nyakára illesztette, Nanda fejét Srídámanra és Srídáman fejét Nandára, úgy történt ez esetben is, azzal a különbséggel, hogy ezúttal egy másfajta „szerelem” okán…
Elképzelem a tudós szovjet vendégeket, akik annak idején csak bólogattak, és kezet ráztak, és mosolyogtak, amikor vélhetően elmondták nekik, hogy az 1865. december 15-én felavatott székházat – minő véletlen – az akkor éppen száz esztendeje, 1765-ben elhunyt Lomonoszov szobrával is díszítették. (Miközben a moszkvai Lomonoszov Egyetemet is csak 1949 végén kezdték el építeni…)
Ugye milyen előrelátás? Vagy mondhatjuk azt: rafinált csalás.
Hányan forognak a sírjukban?
Mi lenne – gondolom –, ha az éjszakák leple alatt József Attila nyakára ráültetném Horger Antal fejét? Kossuthéra Ferenc Józsefét, Zrínyi Miklóséra Szulejmánét. Kinek-kinek az ellenfeléét, nap nap után, ahogy az időm megengedi. Vagy Nagy Imre fejét kicserélném Kádár János fejére. Összeszaladna a parlament? Dózsa helyett jönne Szapolyai, Damjanich helyett Haynau, Ady helyett Tisza István, Latinovits helyett Várkonyi…
S amikor a Gyorskocsi utcában valaki rákérdezne, hogy miért vagyok e nevezetes helyen, azt felelném: mert kicseréltem Lomonoszov fejét Martinovicséra. De miért éppen Martinovicséra? – kapnám a következő kérdést. Mert az övé bizonyosan lehull…
Kíváncsi lennék, hogy Budapest orosz nyelvű könyvismertetőjében kiről emlékeznek meg az Akadémia kapcsán: Raffaellóról vagy Lomonoszovról?