Gergényi

Gergényi Péter, Budapest új rendőrfőkapitánya nulla toleranciás programja alapján a konzervatív jobboldal sztárja lehetne. Noha e cikk megjelenésekor óriási kockázat ezt állítani, hiszen nem tudjuk, hogy ma milyen módon vizsgázik az új rendőrfőkapitány az Erzsébet hídi rendőri brutalitásra emlékezőkkel szembeni fellépésekor, annyit nyugodtan le lehet szögezni, hogy Gergényi tegnapig adott megnyilatkozásainak csak tapsolni lehet konzervatív oldalról. A dandártábornok ki akarja irtani a korrupciót a rendőri berkekből, több rendőrt küld az utcákra, szigorítja az ellenőrzéseket a pályaudvarokon, az aluljárókban és a bűnelkövetés egyéb, neuralgikus helyein, meg akarja szüntetni a budapesti autósok önsorsrontóan kretén és primitív szokását, hogy csúcsforgalomban minél több sávban blokkolják a kereszteződéseket (ezért civilizáltabb városokban kegyetlen pénzbüntetés jár, igen helyesen), a zsebtolvajokat ki kívánja űzni a fővárosból, és megérteti a rendőrökkel, hogy a bűnözők munkaideje nem jár le péntek délben. A felsorolás nem teljes. A lényeg: a Gergényi-terv minden pontja bűnözőellenes, és hatalmas, konzervatív vastapsot érdemel. Igazán kár, hogy ezt a programot nem az Orbán-kormány idején kezdték el. Ha a főkapitány tervét Budapesten meg is tudná valósítani, országosan ünnepelnék, és a Medgyessy-kormány választási esélyeit igen erősen javítaná. Ő lenne a magyar William Bratton, a New York-i rendőrség volt, legendás főparancsnoka, akinek a nevéhez fűződik a nulla tolerancia. Ő az, akinek áldásos működése idején New Yorkban 1994 és 1996 között a metróvonalakon elkövetett bűnesetek száma majdnem nyolcvan százalékkal csökkent, és ugyanezen időszak alatt az utcai bűnelkövetések számát a felére csökkentette. Bratton óta 1998-ig New Yorkban a súlyosabb bűncselekmények száma 39 százalékkal, az emberöléseké 49 százalékkal csökkent (BBC, 1998. szeptember 29.). Bill Bratton azóta világsztár. Cége óriási összegekért ad tanácsot a világ számos rendőrségének. Érkezzen akár Mexikóvárosba, akár Londonba, legalább a belügyminiszter, ha nem a miniszterelnök fogadja, majd hatalmas autókonvoj kíséretében indul a repülőtérről a városközpontba.
Csakhogy Gergényi bukása elkerülhetetlen. Miért? Egyszerű. Bratton zéró tolerancia programja jobboldali, konzervatív környezetben lett sikeres, hála Rudolf Giulianinak, New York akkori konzervatív, republikánus polgármesterének és a bűnözők liberális toleranciájával torkig lévő New York-iaknak, a New York-i üzleti életnek, a közösségi vezetőknek és maguknak a bíróságoknak. Mert ők mind Brattonnal együttműködtek, és nem ellene dolgoztak. Vagy nem teremtettek olyan körülményeket, amelyek a zéró toleranciára tett rendőri intézkedéseket aláásták. Az amerikai Police Magazine című havilap 2002. márciusi számában Bratton elmondta, hogy miben rejlett sikere. Nem csak abban, hogy minden antiszociális magatartást vaskézzel üldözött. Beleértve a bliccelést, a felületfirkák – graffiti – szórópisztolyos „művészetét”, a koldulást és a prostitúciót. És természetesen a kábítószeresek még keményebb üldözését.
Bratton filozófiájából fakadt az a tétele, hogy a piszkos, lepukkant helyek a bűnözést ösztönzik. És az is, hogy a bűn megelőzésére fordítson minél nagyobb erőfeszítést. A rendőrök, jórészt felhagyva a rendőrautós járőrözéssel, gyalog, kerékpáron vagy lóháton járták körzeteiket, kukkantottak be boltosokhoz, újságosokhoz, vendéglősökhöz. Az eredmény szinte hihetetlen: a korábban életveszélyes New York tiszta, lakható hely lett, ahol a járókelők hatszor nagyobb biztonságban vannak, mint Londonban.
Gergényi azonban Budapesten nem hát-, hanem ellenszélben dolgozik, az első pillanattól kezdve.
A dandártábornok főnöke egy neoliberális filozófiájú kormány, amely minden eddigi intézkedésével a bűnözők életét tette kényelmesebbé, nem pedig a lakosságét, ahogy az új rendőrfőkapitány akarja.
E bűnözőkomfort igazságügyi politika egyik előmozdítója az a Bárándy Péter, akinek a szabad demokratáktól megkülönböztethetetlen koncepciói kissé eltúlozva azt eredményezik, hogy Gergényi letartóztathat bárkit, a gyanúsított vagy azonnal, vagy rövidebb idő után ismét az utcára kerül. Gergényi nulla toleranciájú politikájának másik ellensége Salgó László országos rendőrfőkapitány, aki a rendőrséget Medgyessy utasításainak megfelelően politikai rendőrségként is használja, ami nemhogy Bratton idején, de soha nem volt divat sem New Yorkban, sem a nyugati világ más városaiban. Nem csak azért, mert demokráciaellenes gyakorlat, de az adófizetőket a rendőrség ellen hangolja. Gergényi sikeres szereplésének harmadik nagy akadálya a szabad demokrata főpolgármester, Demszky Gábor, akinek a graffiti, a koldus, a kosz és a prostituált a liberális kozmosz fix csillagait jelentik, és akinek a bűnözők inkább védett tárgyak, mint a törvény szellemében és betűjében elítélendő személyek.
Gergényi nem gondolhatja komolyan, hogy míg a kormányzat a koldusokat, a könynyű drogosokat, a prostituáltakat, a részeg randalírozókat a tolerancia jegyében kívánja preferálni, akkor ő sikeresen hajthatja vissza őket a zéró szintre.
Bratton ezzel szemben a bűntől megcsömörlött New York liberális részének támogatását is bírta. Nem beszélve a bíróságokról, amelyek az Egyesült Államokban az utóbbi évtizedben egymással versengve szigorítják az ítéleteiket. Sőt: a szuperliberális Kaliforniában egy harmadszor elítélt (kétszeres visszaeső) az élete végéig nem jön ki a börtönből („three strikes and you are out”).
Giuliani mennybemenetelét egyébként még az esetenkénti New York-i rendőrbrutalitás sem akadályozta. Mint amikor a guineai születésű Amadou Diallót a rendőrök 41 golyóval terítették le. De Abner Louima, Anthony Baez és Patrick Dorismond neve is a rendőri brutalitás szinonimái lettek. Mégis, Gabriele Albertini, a távoli Milánó polgármestere az észak-olasz városban 1999 januárjában elkövetett kilenc gyilkosság után Giulianit és a „tolleranza zero”-t ideáljának nevezte. Miként Amszterdam főpolgármestere is.
Bratton bűnözés elleni hadjáratának egyik fontos alapkövének nevezte a jog fokozott bevetését az illegális bordélyok és kábítószerklubok bezárására.
Ha Brattont megkérdeznék Gergényi esélyeiről, feltételezhetően a következő tanácsot adná a dandártábornoknak, netán térítésmentesen: szabaduljon meg Demszkytől, Salgótól, Bárándytól és Medgyessytől. Mert a hal a fejétől…