Itália elnököl az EU-ban

Július elsejétől Olaszország látja el fél évig az Európai Unió elnöki tisztét. Itáliára nem kisebb feladat vár, mint hogy még az esztendő végéig lezárja a kormányközi konferenciát és ezzel szentesíti a jövendő EU-alkotmányt. Az olasz elnökség ezenkívül a gazdaság élénkítését és az egységesebb külpolitika kialakítását tekinti szívügyének.

Londontól Párizsig, Berlinig óvatossággal és iróniával várják az olasz félévet – írta minap címoldalán az olasz Il Corriere della Sera. Az aggodalom egyik legfőbb oka maga a kormányfő, Silvio Berlusconi, akire már az elnökség kezdete előtt európai össztűz zúdult. A német Der Spiegel legfrissebb számának címlapján a Berlusconi, a keresztapa felirat díszeleg, a spanyol El País pedig Vigyázat, jön a Lovag! címmel cikkezett az olasz miniszterelnökről. De nem csak a sajtó, az európai politikai elit egy része is aggodalommal tekint a milliárdos üzletember-politikus elnöki féléve elé, már csak azért is, mert Berlusconi meglehetősen rossz viszonyban van Romano Prodival, az Európai Bizottság elnökével (aki – nem utolsósorban – a baloldal egyik favoritja lehet a következő olasz választásokon).

A kormányfő renoméjának az sem tett túl jót, hogy az utóbbi időben több per vádlottja is volt, amelyek egészen a nyolcvanas évekig nyúlnak vissza. Berlusconit egyebek között bírák megvesztegetésével vádolják, de időről időre felmerül a maffiakapcsolat gyanúja is. A miniszterelnök mindazonáltal egy időre fellélegezhet. Egy, az olasz elnökség előtt közvetlenül életbe lépett törvény visszaállítja az öt legfőbb közjogi méltóság immunitását – legalábbis az uniós félév idejére. Ez pedig nem jelent mást, mint hogy hat hónapra felfüggesztettek minden folyamatban lévő jogi eljárást a miniszterelnök ellen, így megfigyelők szerint Itália és az EU megúszta azt, hogy éppen az elkövetkezendő hat hónapban ítéljék el a soros elnöki teendőket ellátó Berlusconit.
Az előjelek azonban arra mutatnak, hogy az olasz elnökség ettől függetlenül sem lesz úgymond könnyű menet. Ezt bizonyítja Silvio Berlusconi különutas külpolitikája, amely az utóbbi időben nagy visszhangot keltett szerte Európában. Példa erre az olasz miniszterelnök legutóbbi közel-keleti látogatása, amikor is Berlusconi – fittyet hányva a tizenötök álláspontjának – nem volt hajlandó találkozni Jaszszer Arafat palesztin elnökkel. Az európai egységnek az sem tett túl jót, hogy amikor ezt Franciaország a szemére vetette, az olasz kormányfő azt mondta, a franciák „jobban tették volna, ha befogják a szájukat”.
Mindettől függetlenül az olasz elnökség öt prioritása között szerepel a közös külpolitika, de Itália nagy hangsúlyt helyez a bővítés lebonyolítására, a lisszaboni stratégia megvalósításának folytatására, a közös mezőgazdasági politika reformjára, valamint a bel- és igazságügyi kérdésekre (különös tekintettel a menekültügyre és a bevándorlásra).

Az aggodalmaktól függetlenül egyébként meglehetősen nagy várakozás előzi meg az olasz elnökséget. Már csak azért is, mert az uniós alkotmányt végső formába öntő kormányközi konferenciát október közepétől Itália fogja levezényelni. Az olaszok álláspontja egyébként egybecseng a nagyobb európai országokéval, amely szerint jobb a theszaloníki csúcson bemutatott tervezetet nem megbolygatni, és amennyire lehet, minél kevesebb fejezetet szabad csak megnyitni. Ezt bizonyítják Umberto Vattani, Olaszország uniós nagykövetének szavai is, aki egy minapi háttérbeszélgetésen Brüsszelben úgy fogalmazott: Az alkotmánytervezet úgy jó, ahogy van. Vattani szerint kockázatos lenne a szöveget szentesítő kormányközi konferencián újra elkezdeni boncolgatni az érzékeny intézményi-hatalmi kérdéseket, vagy egyáltalán az alkotmány bármely tartalmi elemét, mert egy kérdés újranyitása az egész csomag ízekre szedéséhez vezethet – mutat rá a Bruxinfo. Az olaszok egyébként bíznak benne, hogy az állam- és kormányfők alkudozása nem fog elhúzódni és még az év végéig sikeresen befejezhetik a konferenciát.