A latin Schwarzenegger

Régóta hangoztatott kijelentés, hogy az Egyesült Államokban élő kisebbségek egyre nagyobb hányadát teszik ki az ország lakosságának, és mind nagyobb részt kívánnak maguknak a politikai irányításból is. Ezt jelzi az is, hogy Illinoisban egy Amerikában született, de szikh származású orvos neve is felmerülhet a lehetséges szenátorjelöltek között, míg Kaliforniában a mexikói származású Cruz Bustamante komoly esélyekkel száll harcba a kormányzói tisztségért.

Ha republikánus jelöltként jövőre valóban indulna Csirinjev Kathuria a szenátori címért, az orvost semmiképpen nem sorolhatnánk majd a politikai élet mindennapi figurái közé. A szakállas, turbános Kathuria különös megjelenése és szigorú vallási szokásai ellenére bízik jelölésében, mondván, a lépés gesztusértékű lenne az országban élő indiai kisebbség felé is.

Az indiaiak mellett nagy lélekszámú kínai, vietnámi és egyéb ázsiai kisebbség is él az Egyesült Államokban, nem is beszélve a már napjainkban is hétmilliós és dinamikusan növekvő muzulmán közösségről. Első látásra tehát úgy tűnik, az ország továbbra is hű marad a múlt század elején kapott „népek olvasztótengelye” névhez. A látszat azonban ismét csal. A legújabb kori bevándorlás résztvevői, akik főként a harmadik világból érkeznek, ugyanis már egyáltalán nem adják fel olyan könnyen identitásukat, nem olvadnak be, mint egykor az európai származású elődök. Ehelyett gyakran tömbökben telepednek le, és megtartják hagyományaikat, életmódjukat, sőt gyakran az angol nyelv elsajátításával sem bajlódnak sokat.

Az, hogy az észak-amerikai országban hatalmas népszerűségre tett szert a kukoricalisztből készült nachos, vagy hogy a klasszikus mexikói zöldségkeverék, a salsa kedveltebbé vált, mint a hajdan „legyőzhetetlennek” tartott ketchup, már előre sejtette, hogy napjainkra a spanyol ajkú lakosság aránya az Egyesült Államokban minden eddigi rekordot megdöntött. A gyanú jogosságát az idén május végén közzétett felmérés eredménye igazolta, amely szerint immár a hispánok adják az ország legnagyobb kisebbségét, megelőzve az afroamerikaiakat. Befolyásuk elsősorban a déli, határ menti államokban, Arizónában, Új-Mexikóban és főleg Kaliforniában jelentős. Ezért talán nem meglepő, hogy a kaliforniai kormányzóválasztáson a mexikói származású Cruz Bustamante komoly ellenpontként jelenik meg a republikánus színekben induló Arnold Schwarzeneggerrel szemben. A politikus sikerének ugyanis nagy részben oka, hogy a kaliforniai hispán közösség teljes bizalmát élvezi, ami napjainkban már egyáltalán nem elhanyagolható tényező. És várhatóan a jövőben sem lesz az, mivel az államban a 2000 és 2002 közt született csecsemők több mint felét ők teszik ki, és ez a csoport várhatóan 2019 után, amikor tagjai elérik a szavazásra jogosult kort, döntően bele fog szólni a választások végkimenetelébe is.
A felismerés, hogy a közeljövőben egyáltalán nem elegendő az európai gyökerekkel rendelkező szavazók meggyőzése, cselekvésre késztette a pártokat is. Ennek tudható be, hogy Kathuria neve felmerült, akinek nem titkolt feladata lenne az, hogy az Illinoisban élő indiai és más kisebbségeket a republikánus táborba terelje, akik segítségével az állam könnyen megszerezhető lenne a konzervatívok számára. De a kisebbségek megnyerését szolgálhatja az is, hogy republikánus körök két év óta először ismét a hosszabb ideje az országban tartózkodó illegális menekültek tartózkodási, majd letelepedési engedélyhez jutását könnyítő törvényjavaslatot készítenek elő. Ez pedig nem titkoltan része annak a hosszú távú stratégiai programnak, amely az illegális menekültek teljes körű jogokhoz jutását célozza. Csak az a kérdés, ha a program megvalósul, vajon a tradicionális pártok valóban képesek lesznek-e az új szavazók meghódítására.