Én nem tudom...

Én nem tudom, érdemes-e neheztelnünk Medgyessy Péterre, akit az események szemmel láthatólag mindig magukkal sodornak. Szerintem mint debatter kifejezetten szórakoztató. Vegyük például ezt a mondatát: „Hoztunk néhány olyan intézkedést, ami aprónak tűnik, de rettenetesen tudják bosszantani az embereket.” Íme, kétszer is nekirugaszkodott, hogy egyeztesse az alanyt az állítmánnyal, ám a dolog hamvába holt. A következő mondatból viszont kiderül, az „ami aprónak tűnik, de rettenetesen tudják bosszantani az embereket” kijelentés tulajdonképpen egy metafora kezdete, s így már-már irodalmi kísérlet. A kép ekként teljesedik ki: „Ha ön lent van a Balatonon, biztos nagyon jól érzi magát nappal, de amikor este jönnek a szúnyogok (az aprónak tűnők – a szerk.), akkor bizonyára nagyon zavarja önt, amikor a fülébe zúg ez a kis rovar.” Nem aranyos? Babits megnyalná a tíz ujját, ha ily szépen tudna (a mennyországban) lekerekíteni egy gondolatot. Az talán nem is volna olyan nagy baj, ha a szúnyog csak döngicsélne, de szúr is, miközben vért szopnak. (Mármint a szúnyog többes számban, mert a szúnyog mindig sokan van – a szerk.)
Itt jegyzem meg, hogy a szoci is sokan van, legalábbis elegen. Ettől aztán Medgyessy és Kovács is elszaporodik, legalábbis szellemi értelemben és hatóerőben. A populáció semminek nem örvend jobban, mint amikor szeretett vezetője nem tudja egyeztetni az alanyt az állítmánnyal. (Magára ismer?) Medgyessy nem van szoci. Ugyanis a szoci újabban sima beszédű és vitakész. Nem használni Pidgin-magyart, hanem szoci magyart, ami szintén érthető a populáció számára, mivel gyorsan pergő és nincs semmi tartalma, bár rendkívüli tartalmat sejtet. A szabad demokrata vitakészségben veri a szocit, és intellektuálisan nem tetten érhető. A szabad demokratának mindig lenni sok és alapos véleményformáló képessége. Fő foglalkozása a véleményformálás, amitől csak akkor tekint el, amikor a politikai helyzet van abszurd. Ilyenkor a vélemény és formálása háttérbe szorul, mert a szélsőjobboldaliszélsőségesenradikálfasisztarasszistapopulistaetatizmus terjeszkedése csak úgy akadályozható meg, ha az ékes szavú véleményformáló szövetségre lép a sima beszédű szocival, és egy aranyosan szóbotló miniszterelnököt támogat, akinek elhiszi a nép, hogy nem lesz energiaár-emelés, meg nem lesz megszorító intézkedések.
Én rájöttem (bár nem tudom), hogy valójában mi a helyzet. Miniszterelnökünk minden körülmények között pontos fogalmazásra törekszik, ezért hozza fel – mintegy példabeszédszerűen – az apróbb kormányzati hibák jellemzésére az apró rovarokat, a gyötrő szúnyogokat, ami az ember fülébe zúg. Így nem lehet félreértés vagy félremagyarázás, egyszerű és kézenfekvő. Mint mondottam, szúnyog sok van, szoci is sok van, de újabban nem gyötör és nem szív vért, ugyanis ez már nem a szoci, aki volt annak előtte, amikor más nem volt, csak ő. Aztán úgy tűnt, hogy árvaszúnyoggá alakul át, amely egyáltalán nem szúr és nem gyötör, bár álcája vörös, és kitűnő versenyhorgászcsali. A vörös álca – amióta kiderült, hogy a szoci egyáltalán nem árvaszúnyog, bár bármilyen furcsán hangzik, az árvaszúnyog is sokan van – nem használható, pedig a populáció (népképzelet) emlékezetében úgy él, mint valami távoli utalás az egyenlőségre és testvériségre. (A szocdem szín tudtommal a kék. De mivel a kék állítólag a legjobb reklámszín, az SZDSZ mint véleményformáló már rég kisajátította.) Szóval bárki bármit mond: 1. Medgyessy nem szoci, legfeljebb baloldali milliomos, népbarát, mint Táncsics Mihály. 2. Nem gonosz, nem ásik árkot, nem unalmas, hanem kifejezetten szórakoztató. 3. A szúnyog zúgása valójában kellemes, csak rossz előérzetet kelt bennünk, ha közel és sokat döngicsél, attól tartunk, hogy előbb-utóbb – tekintettel a romló nemzetközi feltételekre – a vérünket kezdi szívni. Persze a szúnyog csak erre képes, sohasem tehet „megszorító intézkedéseket”.
Hogy itt döngicsél-e már, én nem tudom…