Ennek a szellemesnek semmiképpen nem mondható írásnak egyes elemei vágyak, mások rémálmok szülöttei. Mivel a jövőről szól, a valósághoz semmi köze. Halandó ember jövőbe nem láthat, és ez egy emberi cikk. Talán egy ilyen erős figyelmeztetés elegendő a bírálatok elhárítására. Ha bármelyik, itt leírt esemény véletlenül bekövetkezne, az a „vak futurisztika is talál szemet” alapon hessegetendő el.
A 2006-os választások után tehát jobboldali koalíciós kormány alakul, Orbán Viktor vezetésével. A koalíció másik tagja a Jobbik Magyarországért párt lesz.
A 2002–2006-os kormányzati ciklusban anyagiakban még a korábbiaknál is kövérebbre hízott balliberális sajtó egyetlen nap türelmi időt nem hagy az új kormánynak. Az első alaptalan vádat a második héten jelenteti meg, amelyhez számtalan, igazságot soha nem látott vád csatlakozik, amely a néplélek azon hagyományán lel táptalajra, hogy „nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél”.
Az új kormány, amelynek választási kampányában sem szerepel majd a milliárdokat elsikkasztók kemény, kompromisszum nélküli megbüntetésének ígérete, kampányígéretét betartja. A milliárdos közpénzeket eltérítők bízvást számíthatnak arra, hogy olyan bánásmódban részesülnek, mint a természetesen ártatlan Princz Gábor vagy a természetesen szintén ártatlan Surányi György.
A balliberális oldal sajtója a toleráns bánásmódot az egész pályás, lesből való letámadással hálálja meg. Azok a külföldi tudósítók, akik a Medgyessy-kormány négy éve alatt a legsúlyosabb visszásságokról, lopásokról, állami milliárdok elsíbolásáról, a Magyar Televízió szó szerinti kézi vezérléséről, a Magyar Rádió teljes ellehetetlenítéséről, a Magyar Nemzet kereskedelmi partnereinek közvetlen vagy közvetett megfélemlítéséről, az állami hirdetések szemérmetlen egyirányúsításáról mélyen hallgattak, hetente több cikket jelentetnek meg arról, hogy az új kormány diktatórikus módszereket vezet be a közszolgálatban.
Tom Lantos kongresszusi képviselő a holokausztot ismét tagadó bukaresti kormány meglátogatása előtt gondterhelt körutat tesz Magyarországon, amelynek során Horn Gyulával, Boross Péterrel, Dávid Ibolyával és ismert közéleti szereplőkkel vacsorázik, de Orbán Viktorral az idő szorítása miatt nem tud szót váltani.
A nemzetközi sajtóintézetek 2005 tavaszán adják ki első jelentésüket az itteni áldatlan médiaállapotokról, azon hírek alapján, amelyeket közmondásosan megbízható balliberális hírforrásaik szolgáltatnak. A sorban az első a bécsi székhelyű Nemzetközi Sajtóintézet lesz, amely azt is megpengeti, hogy az Európai Uniónak sürgősen ki kellene dolgoznia egy olyan eljárást, amellyel a sajtószabadságot súlyosan megsértő országokat ki kell zárnia tagjai közül, ha többszöri figyelmeztetésre se hozza rendbe szénáját. (A kizárásra természetesen nem kerül sor.)
Aiden White, a Nemzetközi Újságíró-szövetség elnöke, akinek akkorra már 11 éve nem volt ideje elolvasni azt a hozzá küldött jelentést, amely részletesen felsorolta a Horn-kormány támadását a független média ellen, beleértve a Pesti Hírlap és a Pest Megyei Hírlap erőszakos megszüntetését, elhatározza, hogy engedve a Magyar Újságírók Országos Szövetsége nyomatékos sürgetésének, tényfeltáró vizsgálóbizottságot vezet Magyarországra, amely 2007. novemberében érkezik Budapestre, majd Brüsszelbe visszatérve egy olyan, az Orbán-kormányt súlyosan elítélő nyilatkozatot ad ki, amely merő véletlenségből szóról szóra megegyezik azzal a vázlattal, amelyet a MÚOSZ ad át neki bizalmasan, a tényfeltáró bizottság megérkezése előtt.
Eközben az ország gazdasága soha nem látott eredményeket ér el. A felfelé ívelés már háromnegyed évvel azután kezdődik meg, hogy az új kormány nem pusztán egy teljes mélységében kiürített, de igen súlyos adóssággal megterhelt államkincstárt vesz át. A balliberális sajtó, amely a Nemzetközi Valutaalappal összhangban folyamatosan nadrágszíj-megszorítást javasol, a meglepően hamar bekövetkező fellendülés első jeleinek megjelenésétől kezdve a felvirágozást a Medgyessy-kormány „korrekciós” intézkedéseinek tulajdonítja.
2007. novemberére az akkori Orbán-kormányt világszerte „Európa legbarnább kormányának” ismerik már. Florence LaBruyere, a francia Libération tudósítója és a rá rendkívül hasonlító utódja hosszú szünet után ismét Magyarországra irányítja a francia olvasók figyelmét. Cikkeikből – akár az osztrák Gregor Mayer, a Budapesten állomásozó, szintén új aktivitásba kezdő holland tudósítói gárda és a Financial Times, valamint az Economist akkori, itteni embere jelentéseiből – kiderül, hogy a magyarok fővárosát kettészelő Duna barna szennyet, vért és félelmet hord magával. Magyarországon a kisebbség profin retteg. Magdalena Marsovszky, a magyarhoni kisebbségi rettegés legfáradhatatlanabb szószólója németországi lapokban, egyetemi előadásokon és tanulmányokban rögzíti a legapróbb részletekig azon antiszemita incidenseket, amelyek nem történnek meg, és a legpontosabban idézi azokat a kormányzati kijelentéseket, amelyek nem hangzanak el.
Az amerikai Michael Jordan tizenhárom lapnak adja el mindazt, amit kizárólag Haraszti Miklóstól, Kőszeg Ferenctől, Vásárhelyi Máriától, a cikkeiben nem idézett Pető Ivántól, valamint Kenedi Jánostól hall. Adam LeBor ugyanazt teszi, mint Jordan, elsősorban a Budapesten megjelenő angol nyelvű sajtóban.
A kormány az össztűzre tehetetlenül karszéttárással válaszol. A majdani külügyminiszter ugyan egy-két erőtlen kísérletet tesz arra, hogy néhány, a külföldi sajtóban Magyarországot és a magyar kormány tagjait a legalaptalanabbul rágalmazó cikket az adott országban működő magyar nagykövetségek visszautasítsák, de látva a külügyi apparátus ellenállását és elfogadva azt a hazug érvet, hogy csak jelentéktelen országok külképviseletei szoktak helyreigazítani, lemond mind a viszonválaszról, valamint arról, hogy beperelje a hazug lapokat. Passzivitása felmérhetetlen károkat okoz Magyarországnak, és aláássa a második Orbán-kormány legitimitását.
2012-ben a jobbközép kormány hatalmasat bukik, úgy, hogy utána nem marad jobboldali infrastruktúra. Nem lesz ellensúlyt jelentő média, könyvkiadás vagy olyan emberjogi szervezet, amely akkor is tiltakozik, ha rendőrök jobboldaliak emberi és polgárjogait sértik meg, akár a legdurvábban. És pénz se lesz. Kivéve néhány jobboldali tolvaj zsebében, akikről csak akkor derül majd ki, hogy a saját szakállukra loptak.
origo.hu
„Induljunk el, menjünk tovább és ne ragadjunk bele a nehézségbe” – Lakatos András inspiráló üzenete a szívátültetés után
