Forradalom a toryknál

Az előzetes várakozásoknak megfelelően tegnap este, többórás szavazási procedúra után leváltotta a brit Konzervatív Párt vezérét és miniszterelnök-jelöltjét, Iain Duncan Smitht az alsóházi tory frakció. A politikus 90:75 arányban vesztette el az ellene indított bizalmatlansági indítvány szavazását.

A döntés kihirdetése után azonnal meg is kezdődött a korteshadjárat. A megüresedett pártvezetői székre a legesélyesebbnek Michael Howard árnyék-pénzügyminisztert tartják, aki az utolsó konzervatív kormányban belügyminiszter volt, s a párt jobboldalán tartják számon. Lehetséges jelölt még a liberális-konzervatív, Howardnál sokkal fiatalabb Oliver Letwin árnyék-belügyminisztert, akit általában tehetséges, de még tapasztalatlan politikusnak tartanak. A párt centrumának jelöltje David Davis, aki mögött talán leginkább egyesülhet a megosztott párt, de akit a legkevésbé ismernek a választók, beleértve még a konzervatív oldal szimpatizánsait is. Eddig nem jelöltette magát sem Kenneth Clarke, a baloldali konzervatív egykori pénzügyminiszter, az euró bajnoka, sem Michael Portillo, a konzervatív jobboldal egykori kedvence, aki John Major kormányában utoljára a védelmi miniszter tisztségét töltötte be. Ugyanakkor nincs kizárva, hogy mégis ringbe szállnak a tory párt elnöki tisztéért.
Abban a szavazás végeredményét tekintve megegyezett a konzervatív párt tagsága, hogy a levitézlett Iain Duncan Smithnek távoznia kell. Az országszerte csak „IDS”-ként ismert politikus ugyanis furcsa helyzetbe került. Politikai értelemben legfőbb jóakarója ugyanis Tony Blair. A miniszterelnök jól tudja, hogy „IDS” vezetése alatt a konzervatívok nem kerülhetnek a kormányba. A személyében tisztességes és jószándékú konzervatív politikus olyanfajta politikai személyiség, akiről egy amerikai újságíró azt írta egyszer, hogy „ha egyedül indulna egy választáson, akkor is el tudná veszteni”. Beszédei laposak, parlamenti szereplése erőtlen, vezetési stílusa nem lelkesítő, frakciótársai jó részével nincs jó kapcsolatban, akkor erélyes, amikor nem kellene, akkor engedékeny, amikor erélyesnek kellene lennie.
Hosszú ideje, szinte vezetővé választása óta folyt ellene az aknamunka pártján belül, s ez október elejére annyira elhatalmasodott, hogy az utóbbi hetekben már nem annyira aknamunkáról, mint nyílt zendülésről lehetett beszélni. Huszonöt konzervatív képviselő javaslatára volt szükség ahhoz, hogy kierőszakolják a tegnapi szavazást, amelyen az egyetlen kérdés az volt, hogy menesszék-e a vezetőt. Igenlő válasz esetén indulhat meg a jelölés, és a Konzervatív Pártnak karácsonyra új vezetője lehet. Sokan azt hitték, sőt remélték, hogy „IDS” lemond, nem várja meg menesztését. Ez méltóságteljesebb, és a párt egysége szempontjából is hasznos lett volna.
A Konzervatív Pártnak pedig amúgy is rosszul áll a szénája. A párttagság átlagos életkora 65 év, az egymás utáni két súlyos választási vereség megritkította sorait, elkedvetlenítette pénzelőit, kételyeket támasztott a választópolgárok nagy tömegében, hogy jelenlegi állapotában egyáltalán kormányképes-e. Mi több, az említett számba jöhető utódjelöltek között sincs olyan új arc, aki lelkesíthetné a szavazókat, sem olyan régi, akire különösebb örömmel emlékeznek vissza..