Két Magyarország

Óriásit téved, aki azt hiszi, hogy uniós tagságunk megszünteti a regionális eltéréseket. Sőt, pont az ellenkezőjére számíthatunk.
Ennek alapvetően két oka van.
1. Hiányzik a Medgyessy-kormány átfogó, ciklusokon átívelő
koncepciója a keleti országrész felzárkóztatásáról.
2. Az Európai Unió terve szerint átalakul, vagyis szigorodik a strukturális alapok felhasználása, továbbá a beruházók által változatlanul a Dunántúl fejlett része a kiszemelt célpont.
Bővebben. Noha a baloldal a 2002-es parlamenti, illetve önkormányzati választások úgymond abszolút nyertese volt a keleti országrészben, a Medgyessy-kormány másfél esztendeje alatt láthatóan nem indultak meg a beígért fejlesztések. Leszámítva a késlekedéssel épülő autópályát és néhány kórház-rekonstrukciót, az ott élők mindennapjai üzemi sztrájkoktól hangosak, a munkanélküliség mutatója pedig egyes régiókban felszökött a 20 százalékra. Akadnak már olyan települések is a Nyírségben és Borsodban, ahol egyetlen munkáltató működik: a polgármesteri hivatal. Miközben az MSZP és az SZDSZ a 2002-es országgyűlési választásokat felvezető kampányban európai életet és folyamatos fejlődést ígért az elmaradott területek polgárainak, addig a helyzet pont az ellenkezőjére fordult. A baloldali pártok klientúraépítését nyögi Eger, Miskolc és Nyíregyháza. Rég elfeledett politikai múmiák tértek vissza, akik parlamenti képviselői mandátumuk mellett további pozíciókat gyűjtöttek be. A gondot tetézi, hogy ugyanők az alulinformált és egyre csalódottabb választókat még azzal is heccelik: az uniós tagságunk pénzesőt hoz…
Most érkeztünk el a második ponthoz. Magyarország jövőre teljes jogú tagja lesz az uniónak, így a befektetők is eszerint „árazzák be” hazánkat. Az alapproblémát az jelenti, hogy a földrajzi és infrastrukturális értelemben (sztrádákkal, elkerülőutakkal, ipari parkokkal, üzlethálózattal, informatikai bázissal) jól ellátott, kelet-magyarországi szemmel pedig kifejezetten tőkével telített Dunántúl még vonzóbb lesz, miközben a tiszántúli régiók üzleti értéke tovább romlik. Aki ezt nem hiszi, lapozza csak fel a gazdasági magazinokat. A lapok hónapok óta arról cikkeznek, hogy belátható időn belül leginkább az aranyháromszögnek becézett térség – Bécs– Győr–Pozsony – válik a nyugati integráció haszonélvezőjévé. Ne áltassuk magunkat, ez a környék nem önálló gazdasági centrum lesz, hanem Bécs agglomerációja. Ha pedig némi szerencse folytán Szombathely, Körmend és Kőszeg Burgenland közigazgatási, oktatási és kulturális központjává avanzsál – mint a terület 1921-es elcsatolása előtt – úgy ebben a nyugat-magyarországi övezetben is megállíthatatlan pályára kerülhet a fejlődés. Szeretném rögzíteni, hogy kedvelem az osztrákokat, ám nem szabad elmenni mellette: gazdasági vonatkozásban Ausztria lenyeli majd az imponáló befektetési vonzerővel büszkélkedő Pozsonyt, s Szlovéniára is ez a sors vár.
Amennyiben hihetünk a strukturális alapok megreformálásáról szóló, Brüsszelből kiszivárgott információknak, a fenti folyamat megkerülhetetlen. Az említett alapok ma még a térségi kiegyenlítődést szolgálják, ám a tervezett szigorítások szerint pénz csak oda áramlik majd, ahol megtérülnek a befektetések, azaz kedvezőek a feltételek. Esetünkben ez Nyugat-Magyarország.
Tehát az unióval kapcsolatos iIlúziókeltés helyett a Medgyessy-kormánynak tényekkel kellene számolnia, illetve elszámolnia választói felé. Az ország ugyanis kétfelé szakadt, sőt a folyamat felerősödik. Úgy tűnik, uniós segédlettel.