Irtó lazák

Mondtam otthon a gyerekeknek, hogy ha nem fogják be végre a szájukat, akkor jön a Bajtai Zoltán bácsi, és lesz nemulass. Zita szerint nincs is olyan, hogy baltai szótár, Gergő ellenben odáig vélekedett, hogy csak jöjjön, majd ő jól lekardozza. Magamban persze úgy gondolom, hogy Bajtai Zoltán nem fog jönni, mert mi vidéken lakunk, ő pedig először vélhetően a budapesti keresztényekkel kíván leszámolni, és nagyon csodálkoznék, ha néhány érdes pofon következtében nem hullana el már az első kapualjban. Így aztán nem félünk, mert nincs mitől, habár kétségtelenül figyelemre méltó jelenség, hogy kiirtásunk kényelmetlen témája éppen szentestén kezdte a közbeszéd tárgyát képezni.
A Tilos Rádió munkatársa persze nem ezzel az egyetlen mondattal (mármint hogy kiirtaná az összes keresztényt) pályázott a Tolerancia-díjra, már december 9-én felmászott a lengő trapézra, kicsit gyakorolni. Akkor még csak advent volt, úgyhogy mindöszsze a keresztet gyalázta, társaival egyetemben, miután siettek közölni, hogy ők pedig zsidók. Ez ugyan senkit nem érdekel, de ők azért elmondták, miheztartás végett.
Most akkor jól megadták nekünk, szó se róla.
Bajtai Zoltán, akit még arra sem szabad méltatni, hogy ne vegyük észre, természetesen a feje tetejére állhat, akkor sem fogunk félni tőle. Mindazonáltal mégsem lenne szabad ilyeneket mondania, mert vannak ijedős emberek is hazánkban, első közülük a másik B betűs, Iván, a Népszabadság újságírója, aki jól szituált és komoly szándékú balliberális kormányok részére vállal béraggódást, heti rendszerességgel, legutóbb például színes személyemtől féltette úgy általában az életet, ő ettől a mondattól alighanem kivetette magát az ablakon. Persze ő pénzért cserébe retteg, az igaz.
Természetesen nem szabad pusztán Bajtai Zoltánt kipécézni, és körbehordozni, mint a véres barmot, mert Bajtai Zoltán inkább csak jelenség. Ha nem is állandó, de szorgalmas hallgatója vagyok a Tilos Rádiónak, autóban ülve nem utolsó szórakozás az ottani beszélgetésekre fülelni. Gyorsan megállapítható, hogy Bajtai Zoltánnak és társainak most közismertté vált szövege rutin mintavételnek tekinthető, a Tilos Rádióban kényszeresen hőbörög minden megszólaló, erősen igyekeznek minél nagyobbakat mondani, pukkasztják a polgárt keményen, sokszor meg is izzadnak belé. Mintha minden adásban meg kellene ugraniuk a lécet, átüt az igyekezet, görcsbe rándul a lazaság, modoros lesz a modortalanság. A kiirtás frazeológiájáig csak most jutottak el, de hogy egyszer eljutnak, az törvényszerű volt. Érdekes kérdés, hogy mi jöhet még ez után.
Az érdekes kérdésre gyorsan megkaptuk a választ, ugyanis néhány nappal azután, hogy Bajtai Zoltán megosztotta velünk ránk vonatkozó terveit, a Tilos Rádió vezetői sajtótájékoztatón magyarázták végig a bizonyítványt. Egyéb mondandók közepette Paizs Miklós, a Tilos Rádió kuratóriumának tagja kifejtette: „Jézus az egy zsidó fattyú volt, ez ilyen egyszerű, nem?” Azt is mondta, hogy nem kell megijedni a szavaktól.
A szavaktól tényleg nem kell megijedni, a szavak nagyon hasznos tagjai társadalmunknak, mindenfélére alkalmasak. Most például arra, hogy korrigáljuk általuk Paizs Miklós kurátornak és társainak a megnyilvánulásait. Tudniillik Jézus valójában Isten Fia, Megváltó. A zsidó „fattyúk” meg ti vagytok, srácok, ott, a Tilosban. Ez ilyen egyszerű, nem? Szelíden kérem, hogy a jövőben ehhez tartsátok magatokat.