Kasza József a koalíciós megállapodás szombati aláírásakor egyenesen a magyar érdekek elárulásával vádolta meg az Ágoston András vezette Vajdasági Magyar Demokrata Pártot (VMDP) és a Páll Sándor-féle Vajdasági Magyar Demokrata Kezdeményezést (VMDK), amely pártok szerinte nem ismerték fel, hogy csak együtt maradhatnak fenn. Mivel a rivalizálás megosztja a vajdasági magyarok szavazatait, Kasza attól tart, hogy a felemás vajdasági-szandzsáki-sumadijai szövetség nem lépi át az ötszázalékos parlamenti küszöböt. A VMSZ-hez közel álló újságírók a Demokrata Pártot támadják, amiért cserbenhagyta Kaszáékat. A szerb jobboldal – a Vuk Draskovics Szerb Megújhodási Mozgalma és a vele szövetséges Új Szerbia – a királyság visszaállításának jelszavával indította kampányát, s közben váratlanul erős szövetségesre is talált a pravoszláv egyházban. Pál pátriárka és a szinódus támogatta az elképzelést, s a koronatanács is bejelentette: eljött az alkotmányos monarchia ideje. Sándor herceg pedig vállalná, hogy az ország királyává koronázzák. Mindez a választások eredményétől függ, a polgárok tehát a royalista pártokat támogatva a királyság visszaállítására is szavaznak. Ám a választások Szerbia önállóságáról szóló referendumként is felfoghatók, a G17 Pluszra adott voks egyben Szerbia-Montenegró szétválásának támogatása is.

Orbán Viktor: Már megint Bognár Gyuri a király!