Lex Szász: nem Európára

Hiába az uniós és nemzetközi tiltakozás, továbbá a pénzügyi szakma felháborodása, a kormánypárti képviselők szavazataival az Országgyűlés hétfőn késő este elfogadta a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét (PSZÁF) is érintő javaslatcsomagot. Ennek a módosításnak lényegében csak egy célja volt: Szász Károly jelenlegi elnök gyors eltávolítása a pénzügyi felügyelet éléről, illetve a kormányzati befolyás lehetőségének megteremtése a szervezetnél, vagyis a pénzügyminiszter különleges ellenőrzési jogának létrehozása. A Medgyessy-kormány tehát azt üzente: akármilyen független egy szervezet ma Magyarországon, és akárhány évre is nevezték ki annak vezetőjét, parlamenti többséggel bárkit, bárhonnan, bármikor el lehet távolítani posztjáról.
De először hideg fejjel, szigorúan szakmai szempontok alapján tekintsük át a változásokat. Aki esetleg nem emlékezne rá, első körben a kormánypártok képviselői – Medgyessy Péterrel és László Csabával egyetemben – azt hangsúlyozták: az egész herce-hurca pusztán azt szolgálja, hogy a felügyelet szakmailag megerősödjön, ez tudniillik mindannyiunk – tehát a befektetők és betétesek érdekében – szükséges. Elismerjük, ez a megerősítés utalás szintjén ugyan megmaradt a tervezetben, ugyanakkor a felügyelet konkrét feladatokkal és hatáskörrel nem bővült.
Szocialista és szabad demokrata politikusok hónapokkal ezelőtt még azzal is érveltek: az akció csak arra irányul, hogy a befektetőket és a betéteseket a változtatások után fokozott védelem illeti majd meg. De amennyiben végigböngésszük a szöveget, láthatjuk, az erről szóló szabályozást nem most, hanem később vezetik be. Akkor meg mire ez a nagy kapkodás?
Dermedten figyelhetjük azt a kormányzati következtetést is, hogy a pénzügyi piacok problémái csak a PSZÁF szervezeti átalakításával orvosolhatók. Ha így van, máris káosz keletkezett ebben a K&H Equities-botrány kapcsán sajnos egyébként is megégetett pénzügyi ágazatban. (Azt most diszkréten nem fejtegetjük, hogy Szász Károly mellesleg a kabinet bankár tagjai számára is nyűg, hiszen feltárta a brókercégnél történt sikkasztást és az ezzel összefüggő, szintén többmilliárdos pénzmosási ügyet, amelyben nemzetközi elemzők szerint is érintett lehet a kormány több tagja.)
Miközben az elnököt, azaz Szász Károlyt és helyetteseit rögtön távozásra szólíthatja fel a kormány, a leendő operatív-irányító testület, a felügyeleti tanács működésképtelen. A törvény szövege szerint ugyanis a PSZÁF élére felállítandó tanács tagjait a miniszterelnök felkérésére a köztársasági elnök nevezi ki. A testület élére álló elnök személye és mandátuma viszont a kormány kezébe került.
Nem elég, hogy a baloldali kormány gondolataiban megfordult az is, belpolitikai válság esetén a PSZÁF-nek lehet átmeneti irányítója is. Az elfogadott jogszabály szerint egy ideiglenes, bizonyos jogosítványokkal rendelkező – pillanatnyilag az MSZP és az SZDSZ bizalmát élvező – főigazgató bármikor bekopogtathat a felügyelet ajtaján, követelve hivatalát. Mi ez, ha nem durva beavatkozás a pénzügyi szektor életébe?
A legproblematikusabb azonban a pénzügyminiszterre ruházandó különleges ellenőrzési jogkör. A pénzügyi tárca első embere ettől kezdve gyakorlatilag korlátozás nélkül betekinthet a PSZÁF ügyeibe. Rosszmájúság ide vagy oda, nehezen hihető, hogy a jelenlegi felforrósodott politikai helyzetben a pénzügyminiszter csak a befektetők és a betétesek védelmében tekint majd a színfalak mögé… Egyébként, példátlan módon, a tervezet készítői csak formálisan kérték ki a Magyar Nemzeti Bank véleményét, a PSZÁF-et pedig – vagyis azt a szervezetet, amelyről szól a módosítás – hivatalosan be sem vonták az erről szóló egyeztetésbe; ez pedig jogsértő.
Most térjünk vissza arra, hogy több nemzetközi és hazai szervezet, így az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet), az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank, a Magyar Nemzeti Bank és a Pénzügykutató is kiállt a PSZÁF mellett, illetve felhívta a kormány figyelmét, hogy ne avatkozzon a felügyelet életébe, ne sértse meg szuverenitását.
S hogy miért? A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete létrehozása óta, azaz három esztendeje megfelel az Európai Unió és az IMF (Nemzetközi Valutaalap) szigorú normáinak. Olyannyira, hogy idén októberben a kelet-közép-európai országok hasonló intézményei közül elsőként csatlakozhatott az Értékpapír Felügyeletek Nemzetközi Szervezetéhez (IOSCO). Megjegyezzük azt is, hogy Elmar Brok, az Európai Parlament külügyi bizottságának elnöke kifejtette, aggályosnak tartja a PSZÁF elnöke elleni politikai támadásokat. Frits Bolkenstein, az EU belső piacokért felelős biztosa hasonlóképpen nyilatkozott. Bolkenstein levélben hívta fel László Csaba figyelmét arra, hogy a felügyeletek függetlenségét nemzetközileg elfogadott normák hirdetik azzal a céllal, hogy megteremtsék a politikai nyomástól mentes működés feltételeit. A Magyar Nemzeti Bank pedig, amely határozottan ellenezte a felügyeleti munka függetlenségének megsértését, a módosítás kapcsán közleményben tiltakozott.
A Medgyessy-kormány azonban fütyült az ellenvetésekre és az európai uniós tiltakozásokra, bár jelen esetben hallgathatott volna jól fizetett tanácsadóira. Informálisan ugyanis megsúgták a kabinetnek, hogy a kormányzattól függetlenül működő intézmény elnökét különösebb jogi macera nélkül is felmenthetné. Ehhez azonban be kellene bizonyítania, hogy Szász Károly szakmailag alkalmatlan posztjára, vagy esetleg büntetőeljárás szereplője. Ám a 2002-es kormányváltás óta ilyet vagy ehhez hasonló esetet nem tudtak felmutatni.
Szász Károly régóta a kormány célkeresztjében áll. Elég csak felidézni nyári megveretésének körülményeit, a politikai értelemben névtelen egri MSZP-s képviselő őszi akciózását, illetve a kormányfő többszöri kirohanását vele szemben. Az is emlékezetes, hogy a kormány október végi ülésén nem fogadta el a PSZÁF-elnök beszámolóját. Nem maradt más hátra, mint törvénymódosítás útján eltávolítani a PSZÁF elnökét, helyetteseit, illetve szétverni a hitelintézeti, banki és pénzügyi szektor legfőbb őrének tekintett szervezetet. Nyugat-Európában, az Európai Unióban azonban felettébb nehéz lesz elmagyarázni, hogy az eredeti törvényalkotói szándék nem politikai tisztogatás volt. Szakmailag ugyanis védhetetlen az Országgyűlés által elfogadott javaslatcsomag. Mellesleg egy demokráciában a parlamenti ciklusnál hosszabb ideig tartó kinevezés célja nem más, mint a hatalmat távol tartani az adott intézménytől.
Mindent összegezve fogalmazhatunk úgy, a törvénymódosítás elfogadása szégyen a magyarországi demokráciára és jogállamra nézve. Ebben a kiélezett helyzetben pedig a bizalmatlanság súlyosan veszélyezteti a betétesek, a befektetők pénzét is. Ezek után nincs azon csodálkoznivaló, hogy a világban egy banánköztársaság képe kezd kirajzolódni hazánkról.
A PSZÁF-elnöknek egyébként személyes sorsa iránt nem kell aggódnia, hiszen Szász Károlyt idén tavasszal az Európai Unióhoz csatlakozó országok tőkepiaci felügyeletei szövetségük elnökévé választották. Európai normák szerint ugyanis Szász Károly megkérdőjelezhetetlenül jó szakember. Európai normák szerint valóban az.