Mónika-show

Aparlament tegnapi interpellációi során teljesen egyértelművé vált, hogy az MSZP és az SZDSZ kettős mércét alkalmaz. Történt ugyanis, hogy Lamperth Mónika letette a porolót. Jobban mondva: fel sem vette ezt a neki való szerszámot, amivel a fantomizált szocialista vállalkozás, a Kime-Net Kft. ügyének aktáit kellett volna leporolnia. Répássy Róbert fideszes képviselő interpellációjára adott válaszához inkább Bárándy Péter igazságügy-miniszter (ki)oktatói pálcáját kérte kölcsön, és verbális körmöst csapott az általa teljesen reménytelen tanulónak ítélt képviselő ujjaira, aki szerinte még azt sem tudja, ki felügyeli ebben az országban a nyomozást. Itt kis hatásszünetet tartott, majd megpróbálta felolvasni Polt Péter legfőbb ügyész interpellációra adott azon válaszát, amelyet a múlt héten frakciójával és az SZDSZ-nek nevezett segédcsapattal egyetemben ő sem fogadott el. Akkor Polt Péter emlékeztetett arra, hogy az APEH Bűnügyi Igazgatósága 2000 decemberében feljelentéskiegészítés keretében kezdte el a ügy vizsgálatát, majd adócsalás bűntettének alapos gyanúja miatt rendelte el a nyomozást. Ez megállapította, hogy a jelentős adótartozást felhalmozó Kime-Net Kft. tulajdonosai 1995-ben jelképes összegért értékesítették a céget egy görög férfinak, aki a nyomozás adatai szerint az ügyben nem érintett, és adatait jogellenesen használták fel. Az APEH Bűnügyi Igazgatósága 2002 szeptemberében szüntette meg a nyomozást, mivel a gazdasági társaságot hamis adatokkal megvásárló elkövető kilétét nem lehetett megállapítani. A legfőbb ügyész úgy vélte, hogy az ügyészi döntések meghozatala csak és kizárólag a törvényesség figyelembevételével történik, más jellegű körülmények minden esetben kívül esnek az ügyészségi vizsgálaton.
És mit ad isten, ugyanerre a törvényességre hivatkozva kerüli a porolót a miniszter asszony, ezért nem tett semmilyen intézkedést az akták megnyitására, ezért nem vont senkit felelősségre, és nem is érez lelkifurdalást! Hozzátéve azt a (ki)oktatótól nem várt körülményt, hogy Lamperth Mónika nem tud más által készített szöveget felolvasni: feltűnően keresi a következő mondat elejét és állandóan elveszti a végét – a válasz kormánypárti elfogadása példátlan és egyszerűen felháborító. Hiszen az ellentmondás és a baloldali szavazógép kettős mércéje nyilvánvaló: elképesztő, ha Polt mondja, leszavazzák, ha Lampert állítja, elfogadják ugyanazt a választ.
Nem véletlenül jegyezte meg Répássy Róbert a dadogó „iratismertetés” után, hogy eljött Lamperth Mónika morális megsemmisülésének napja. Pedig ekkor még hátra volt Szijjártó Péter, aki szintén a kettős mércét kérte számon Gyurcsány Ferenc oktogoni röplaposztó és a miniszterelnök ellen tüntetni vágyók belügyminiszteri megítélésében. Mit tart a forgalom aránytalan megzavarásának? – hangzott a kérdés, erre adott válaszában azonban olyan ügyetlenül kerülte meg a felügyelete alá tartozó rendőrség túlkapásainak rá háruló felelősségét Lamperth, hogy várható volt mentális megsemmisülése is. Amikor pedig a belügyi dolgozóknak és a köztisztviselőknek ígért pénz került szóba – az érintettek eléggé türelmetlenül várják az élet- és munkakörülményeik javítását, de azt sehogyan sem tudják kiolvasni a jövő évi költségvetésből –, körvonalazódott a fizikai megsemmisülés is. Hiszen Lamperth Mónika az ígéret teljesítésére irányuló ellenzéki módosító javaslatot természetesen nem szavazta meg.
De a parlamenti Mónika-show főszereplője nem zavartatta magát. Feltehetőleg nem is értette, mit művelnek vele társai, amikor elfogadták válaszait. Pedig éppen egy hete az egyik – általam egyetértőleg igen ritkán idézett – kormánylap is felháborodott ezen a parlamenti cirkuszon. Nézhetjük – írták –, miképpen működik a demokratikus intézményrendszer olyan országban, amelynek politikai „elitje” – jobb szó híján használjuk ezt a kifejezést – még nem érett arra, hogy működtesse például a parlamentet. Az eredmény lemérhető a beszólásokon, a bekiabálásokon, a fontos ügyek „dafke”-kezelésén, valamint azokon a vitákon, amelyeken nem kell szavazni. Útszéli hang, elvtelen „csakazértis”-szavazások, üres padsorok jelenthetnek „szórakozást” azon keveseknek, akik még figyelik, mit is csinálnak azok, akiket beküldtek a padsorokba. Nos, figyelhették tegnap is!