Olcsóbb-e nekünk Ausztria?

Süvít a hideg decemberi szél a pánfalvi határban. A környékre telepített óriási szélmalmok kereplői ringlispílt járnak – egyfajta holland feeling a Kisalföld szomszédságában. Parndorf, vagyis magyarul Pánfalva, a Magyarországtól mindössze csak huszonöt kilométerre fekvő osztrák település azonban nem erről híres, hanem a falu végében működő bevásárlóközpontjáról. A pasztellszínű, egyébként meglehetősen giccses mézeskalács házacskákban lévő üzletek vásárlói között egyre több a magyar és a szlovák. A butikokat bizonyos napokon tömegével árasztják el honfitársaink. Most, a karácsonyi ünnepek közeledtével szemmel látható, hogy jóval több H jelzésű autó parkol, mint osztrák.
Ich schaue nur, csak nézelődöm – válaszolom az egyik elegáns férfidivatcikkeket forgalmazó shop eladójának, aki munkakörének megfelelően körbeudvarol, lesi kívánságomat, majd feleségemmel közlöm: az M-es méret szerintem jó lesz a kabátból. – Szóval magyarok, akkor folytassuk tovább ezen a nyelven a beszélgetést – reagál a hölgy alkalmazott, s érdeklődésemre készséggel elárulja: nagy a kereslet ebben az üzletközpontban a magyarul beszélő dolgozók iránt.
A másik boltban azt tudakolom, hogy elégedettek-e a magyar vásárlókkal, illetve a forgalom hány százalékát köszönhetik honfitársainknak Parndorfban. A válasz felettébb meglepő: Burgenland és Alsó-Ausztria egészében immár főszereplők a keletről érkező „shoppingolók”, hiszen ők tartják el a kereskedőket. Parndorfban amúgy 35-40 százalékosra becsülik átlagosan a magyarok „részesedését” az árbevételből. Olyannyira sikertörténet ez az Outlet áruház, hogy decemberben tizenöt új üzlet is nyílt itt.
De miért érdemes a határon átkelni? Nos, a márkás ruhák és cipők itt olcsóbbak, mint otthon, arról nem is beszélve, hogy az exkluzívnak minősülő termékek szegmense vagy hiányzik a magyarországi árupalettáról, vagy elképesztően drága. Olyan világmárkákra bukkanunk itt garmadával, amelyeket csak a budapesti Váci utcán árusítanak. A közeli településeken (Eisenstadt, Oberwart, Bruck an der Leitha) pedig élelmiszerrel is megpakolhatjuk a kocsit. Nem árt viszont tudni: a húsok, a sajtok továbbra is jóval drágábbak, mint hazánkban, de szinte minden termékcsoportban tömkelegével lehet a magyarországinál alacsonyabb árakat találni. Az egészben persze az az üzlet, hogy Ausztriában rengeteg az árleszállítás, amelyek – a magyarral sajnos ellentétben – nemcsak jelképes, hanem gyakran 40-60 százalékos árcsökkenést is jelentenek.
Hogy mekkorát változott a világ! Talán csak a legfiatalabb generáció nem emlékszik a „legendás” nyolcvanas évek végére, amikor is az 50 dolláros devizakerettől megrészegült fél Magyarország árasztotta el Ausztriát. A sláger a műszaki cikk – a videomagnó, a mjuzikcenter, a kamera, no és a Wartburg tetőcsomagtartóján behozott Gorenje hűtőláda – volt akkoriban. A kereskedelem liberalizációja után persze lecsengett a bevásárlóturizmus, ám egy-két esztendeje ismét reneszánszát éli. Akárhogyan is, de paradoxon ez: az európai uniós Ausztriában spórol a magyar!
Ajró – így ejtik az osztrákok Bécsben, következő állomásunkon a közös uniós fizetőeszközt. Meglepő, de igaz: a császárváros számos üzletében az árakat schillingben is feltüntetik. Egyébként bárhol jár is az ember az osztrák fővárosban, mindenütt magyar szót hallani. Miután sógoraink hozzászoktak már a magyarhoz, senkit nem zavar, ha az eladóval németül, egymással pedig őseink nyelvén kommunikálunk. Persze honfitársainkat az első kérdésről is felismerhetjük; arról vagyunk tudniillik híresek Ausztriában, hogy először a termék árára kérdezünk, csak utána jöhet a portéka összes többi tulajdonsága.
– Wieviel kostet?, vagyis: mennyi az annyi? – fülünknek ismerős ez a Mariahilfer Strassén vagy a kissé már megkopott Shopping City Süd különböző egységeiben.
Magától adódik a kérdés: lehet-e megtakarítani Bécsben? A kereskedelmi tévékben hónapok óta sugárzott nagy ausztriai olcsóság az osztrák fővárosban abszolút butaságnak hat.
Néhány kurrens termék árfekvése persze kedvezőbb, mint a budapesti plazákban kapható márkás cikkeké, de pusztán egy sálért vagy pulóverért kár kiutazni. Láthatóan nincsenek is megbuggyantott bevásárlókocsikkal veszteglő magyarok a bécsi boltok pénztárainál. Karácsony tájékán ugyanakkor óriási élményt nyújt az ódon hangulatú, ízlésesen feldíszített belvárosban sétálni, továbbá a Christkindlmarkt (a pesti Vörösmarty téri karácsonyi vásár ottani megfelelője) áruslátványosságai között bolyongani, séta közben pedig forró bort szürcsölni. Két pohár téli nedű magyar pénzben átszámolva mellesleg 2500 forintot kóstál, szóval drága errefelé minden.
Ha pedig a szolgáltatások árjegyzékét is végigböngésszük, elképedünk, hiszen a kétszeresét-háromszorosát kell a szállásért, étkezésért, fodrászért vagy az autó szervizeléséért lepengetni Ausztriában. Nem véletlenül járnak át oly régóta a sógorok például fogorvoshoz vagy kozmetikushoz a nyugati határszélre. Örömmel konstatálhatjuk tehát, hogy Budapest még mindig olcsóbb, mint Bécs. Legalábbis a jövő év májusáig.