Road show

Igazán nem akarom megbántani a magyar kis- és közepes vállalatokat, a mikrocégeket és a kényszervállalkozókat, de gyanítom: többségük nem tudja, hogy mit értenek hazánkban és szerte a világon road show kifejezésen. Nincs ezen csodálkoznivaló, hiszen a napi robot után, a könyvelőhöz történő rohanás közben, esetleg az APEH-vizsgálat előtt felettébb nehéz idegen nyelvet tanulni; az Opening Strategies oldalait magolni vagy tanfolyamra járni.
Nos, ezzel a szókapcsolattal szokták illetni azokat az országjáró túrákat, mikor is egy-egy terméket kívánnak széles körben népszerűsíteni tulajdonosai, forgalmazói. Bankok, multinacionális cégek és popsztárok élnek gyakorta ezzel a lehetőséggel, kis hazánkban pedig a Medgyessy-kormány. A baloldali kabinet agytrösztje ugyanis kieszelte, hogy uniós csatlakozásunk előtt pár hónappal ilyen műsor keretében kívánja felkészíteni a kis- és közepes vállalkozókat az integrációra. A kormányzati PR már be is harangozta: uniós ismeretekkel bíró szakemberek, brüsszeli tanácsadók járják majd a megyeközpontokat. Tizenkilenc road show lesz, s a kabinet reméli, hogy óriási érdeklődés mellett valósulnak meg ezek a fórumok.
Aki nem tudja, hogyan zajlanak az ilyen találkozók, azoknak most elmondjuk. Dúsgazdag vállalkozók, kamarai tisztviselők, bankárok, üzleti központok vezetői, helyi politikusok, továbbá a régió újságírói végigücsörögnek néhány előadást, egy-két szürke kérdést fel is tesznek, majd állófogadással zárul az esemény. Kapunyitás, bók, lazacos szendvics, kávé és ásványvíz…
A legnagyobb gondot tehát az okozza, hogy éppen azok nem vesznek részt e rendezvényeken, akiknek ezt szervezik, vagyis a kisvállalkozók. Ők tudniillik – miközben a megyei elnökök és kamarai vezetők a sajtos pogácsát majszolják – dolgoznak; termelik a GDP-t. De mire is ez a felhajtás a kormány részéről? Az MSZP és az SZDSZ politikusai netán másfél esztendő után jöttek rá, hogy a kisvállalkozók terhei növekednek s ez a réteg egyre kiszolgáltatottabb? Hogy az uniós csatlakozás okozta sokk padlóra küld egy sor ágazatot, esetleg az agrárium egészét? De hogyan is kalkulál a kormány? A tegnap leállított Mol-pakett értékesítése az idei privatizációs bevételi tervet például 75–100 milliárd forinttal kurtítja meg…
Nem tudni, miért csak a csatlakozás előtt, nem egészen öt hónappal, a huszonnegyedik órában kapcsolt a kabinet. (A döntéshozók talán az ötvenes évek gyorstalpalóinak sikerén buzdultak fel?) Mert, sajnos, van mitől tartaniuk a kis- és közepes vállalkozásoknak, melyek – figyelem – a vállalati szektor összes dolgozójának kétharmad részét foglalkoztatják. Nincsenek pluszkedvezmények, sőt, megugrottak a vállalkozók terhei, s a bankok nehézkes körülmények között folyósítanak számukra kölcsönt. Arról nem is beszélve, hogy az EU-tól korábban átutalt pénzek révén hányan jutottak a tönk szélére. Aki ugyanis nem szó szerint teljesíti a PHARE-szerződésekben rögzített feltételeket – évről évre nyereség, munkahelyek bővítése stb. –, generációkra eladósodik… S most itt van a jövő májusi csatlakozás. Azt a ma született csecsemő is tudja, hogy a magyarországi vállalkozások nem egyenlő feltételekkel rendelkező versenytársakkal találják magukat szemben a nyugati közösségben. Aligha túlzók azok a felmérések, miszerint májustól 100–150 ezer mikrocég és családi vállalkozás húzhatja le a rolót.
Annyira közeli már az integráció, hogy a bécsi cukrászdanyitogató Medgyessy-kormány igyekezete csúfos kudarcra van ítélve, s inkább bosszantó a road show, mintsem hasznos. The show must go on, azaz a műsornak folytatódnia kell – üzeni tehát a szocialista–szabad demokrata kabinet az ózdi, miskolci, nyíregyházi, szegedi, balmazújvárosi és hortobágyi vállalkozásoknak. Tizenkilenc show; innét kezdve pedig az vessen magára, aki nem tud talpon maradni az Európai Unióban.