A felelőtlen

Konyecsninétől tudjuk, hogy egy intézmény vezetése időnként hajlamos úgymond a felelősség porlasztására. Aki nem emlékezne, Konyecsniné Szécsi Mária egykori főosztályvezető egy nappal azután tálalt ki a kormánysajtónak a PSZÁF vezetésének viselt dolgairól, hogy az államfő az Alkotmánybírósághoz fordult a lex Szász ügyében. Konyecsniné mások mellett a politikai elfogultság vádjával illette volt feletteseit; szerinte a PSZÁF autokrata urai kényes ügyekben mindig más vezetővel igyekeztek aláíratni a dokumentumokat, mondván, porlasztani kell a felelősséget. A felügyelet az állításokat cáfolta, a nyilatkozatra néhány napig rácsavarodott a média, de Szász Károlyt azóta sem tudták elmozdítani a miniszterelnök emberei.

Konyecsniné Szécsi Mária tudtommal nem beosztottja Medgyessy Péternek, így nehezen tudja továbbképezni magát a káprázatos nyelvi leleménnyel a felelősség porlasztásának elnevezett jelenség vizsgálata tárgyában. Amit ugyanis a kormányfő azóta tett, hogy hazánkba érkezett félig titkos thaiföldi (?) teleléséről, az a miniszterelnöki felelősségtől való megszabadulás kísérleteként értelmezhető. Medgyessy azonban csak a politikai felelősség nyűgétől válna meg, posztjától semmiképp.

A felelősségáthárítás folyamatában az első lépés a pénzügyminiszter leváltásának bejelentése volt. Az indok: a vártnál nagyobb tavalyi államháztartási hiány. Csakhogy a katasztrofális adat Medgyessyn kívül senkit sem lepett meg, így László Csaba bukott miniszterként semmiképpen sem egyszemélyi felelős. A teljesíthetetlen ígéretek keltette várakozás szárnyán a miniszterelnöki bársonyszékbe röppent Medgyessynek azzal kellett szembenéznie, hogy másfél év kormányzás után elkerülhetetlenné vált a megszorítás. A költségvetési kiadások lefaragása elképzelhetetlen további népszerűtlen, a lakosságot kellemetlenül érintő lépések nélkül, megszületett tehát a pénzügyminisztériumi ötletbörze cinikus gondolata. Bármilyen döntések is születnek, a felelősséget részben a társadalomra hárítják majd (önök kérték).

Medgyessy Péter hétfőn továbblépett az úton: kinyilvánította, hogy a kormány gazdaságpolitikájáért a leendő pénzügyminiszter felel. A kabinet természetesen olyan belső munkarendet alakít ki, amilyet akar, de bárki is legyen a gazdasági „csúcsminiszter”, a kormányfő felelőssége megkerülhetetlen a gazdaságpolitika meghatározásában, különösen akkor, ha az illető ráadásul közgazdász. Mintha Medgyessy minden eshetőségre készen Draskovics Tibor számára a bűnbak szerepét is fenntartaná. Ugyanaznap a miniszterelnök levelet írt a kormánytól független Állami Számvevőszéknek, ugyan, adjon már néhány tanácsot a kiadások lefaragására. A szervezet udvarias válaszában jelezte: elég lenne áttekinteni eddigi javaslataikat. Bizonyos jelekből arra lehet következtetni, hogy a kormány akár az ellenzékkel is hajlandó egyeztetni gazdasági kérdésekben. Draskovics például nemzeti konszenzust teremtene az euró bevezetésének időpontjáról, miközben a kormány éppen a korábbi, teljes egyetértésben meghatározott céldátumot igyekszik kitolni nem kis részben politikai megfontolásból.

A gazdaság bajainak orvoslása valóban indokolja a széles körű párbeszédet, de a kormány nem oszthatja meg felelősségét az ellenzékkel mondjuk a hatáskörébe tartozó 120 milliárdos kiadáscsökkentés ügyében. Az alkotmány kiterjedt jogkörrel ruházza fel a miniszterelnököt, a kormány működéséért a politikai felelősséget neki kell vállalnia. Ha ez terhessé válik számára, van mód a változtatásra.

A Pénzügyminisztérium zöldvonalán érkezett javaslatok között állítólag gyakran szerepel a parlament létszámcsökkentése. E népi igényt 2006 előtt – a szükséges törvénymódosításon túl – csak egy rendkívüli választással lehet kielégíteni. Ha önök kérik, ők megvalósítják, igaz?