Átverve

Nem tudom, hallott-e arról sok özvegyi nyugdíjas, hogy ő kimaradt tavaly novemberben a miniszterelnök által beígért nagy emelésből. Félek, többen kimaradtak az információból. Hogy jön itt a pénz, Józsi bácsi, Marika néni, hejehuja, még a nagybőgőbe is beleugrunk.
Ha én lennék Medgyessy Péter fölkent miniszterelnök, csak odamennék a nyugdíjas-társadalom elé, kérem szépen, én füllenteni szoktam néha, meg az orrom is puha, vagyis nem lesz itt mindenkinek nyugdíjemelés, tessék elfelejteni az egészet. Ehhez képest Medgyessy Péter nem küld elnézést kérő dísztáviratokat, viszont sármosan tekint le mireánk a pódiumról. Ábrázat kell a produkcióhoz.
Ti szavaztátok meg ezt a muzsikot, kedveseim, a beígért „ötven százalékával”. Tessék most belekapaszkodni a biztonsági övekbe, nehezebb évszakok következnek. Javaslom, beszélgessen keveset a miniszterelnök a hoppon maradt sok-sok özvegyi nyugdíjassal. Vagy a szintén átvert mozdonyvezetőkkel, pedagógusokkal, egészségügyiekkel, agrárproletárokkal. Akiket megdumált. Rászedett.
Magunk közt vagyunk – úgy átvertek bennünket, ahogyan kell. A palánkon.
Özvegyi nyugdíj. Hát ne tessenek várni az emelt összeget, nem jár az mindenkinek, mint miniszterelnök uramnak az évi rendes, negyvennapos szabadsága.
Nem lennék meglepve, ha miniszterelnökünk mostanában kerülné a népünnepélyeket. Az élet egy hangulat, excellenciás uram.