Halló!

Miután nekem semmit nem ígért a kormány, de azt betartotta, itt az ideje, hogy segítsek neki. Bár emeletes baromságnak tartom, hogy Draskovics Tibor, a maszájok réme a lakosságtól kér tanácsot a 120 milliárdos megszorító csomag előteremtésére, elismerem, hogy a leendő pénzügyminiszter kiváló pszichológus. Sok ráérő palimadár rohan telefonálni, amint hallom, már tele is a szalag, így ha jön a megszorítás, kész a jelszó: édes magyar polgárságom, lakosságom, országlakóm – ami éppen aktuális –, hát nem ti javasoltátok?
Hogy az édes magyar lakosság mit javasol, azt nem nehéz elképzelni: amit a sárgairigység-faktor diktál neki. Amiben persze van jó adag igazság is, mert ugyan mit nagyzol Gyurcsány Ferenc miniszter Baumgartner Zsolt nyolcszázmilliójával, amikor egy könnyűszerkezetes hajléktalanszálló nem kerülne többe, viszont százszor ennyi hasznot hozna. Javaslom továbbá kedves pénzügyesünknek, hogy mielőtt átvilágíttatná az egyes közintézményeket, úgymond a pincétől a padlásig, csapja el a külsős, haveri „szakértőket”. Van ott a Pénzügyminisztériumban elég jogász, a fizetésükbe ez a tevékenység is vígan belefér.
A költségek lefaragását is érdemes házon belül elkezdeni. Holnap felmondanak az egész Keller-államtitkárságnak, mindjárt megmaradt egymilliárd forintnyi közpénz, megszüntetik Lévai Katalin kirakatminiszter ámokfutását, aki egy római menettérti repülőjegyen kívül csak vadonatúj melegügyi referensét tudja eredményként felmutatni.
Halasztani kellene a 4-es metró nagyberuházását, ha nem tolakodnak az autósok a buszsávokban, néhány évig még kezelhető a felszíni közlekedés. Nevezzenek ki a királyi televízió élére egy számszaki biztost, aki az összes csókost elzavarja, akik egymillió forintnál többe kerülő műsort készítenek: Tornóczky Anita, Juszt László, Friderikusz Sándor, el onnan, plusz el az ilyen-olyan igazgatókkal, és évi több száz milliós a megtakarítás. Tisztelt parlament, és annak képviselői: le az Audi 6-osokkal, le a csúcsmodell BMW-kkel, az Újhelyi vezette szolgálati Passatokkal! Kötelezzék a társaságot, hogy szálljanak át a „mi autónkba”. Jöjjön a Suzuki Swift és az Opel Astra. Nyolcmilliárdért mobiltelefonok? Igen? Meg laptopok, amelyeknek a felét nem is használják? Tessék őket megvenni, és kötelezően befizetni az árát a Pénzügyminisztérium takarékossági számlájára. Gyurcsány úr bérelje vissza piaci áron őszödi nyaralóját meg a pártklubját saját magától, ebből is befolyik néhány milliócska. Minden államtitkár-helyettes adja vissza a szolgálati lakását és a szolgálati autóját. Éppen elég államtitkárt tartunk el állami pénzekből. Vezessék be a vagyongyarapodási adót. Húzzanak egy limest, az eddigi vagyonokat ne vizsgálják, ezt minden kormány elszúrta. Innentől azonban annak, akinek a bevallott éves veszteségéhez képest hirtelen terem egy villája vagy elmegy a Bermudákra vízisízni, sajnos kellemetlen percei lesznek, adóhivatalból kifolyólag. Warvasovszky polgármester úr és hasonszőrű kollégái ne tizenhétmilliót kapjanak, hanem tizenhétmilliót adjanak a közösbe, elvégre Horn Gyula mondotta volt: „Elvtársak, együtt visszük el a balhét.” Itt az idő, elvtársak, vigyétek el a balhét. Ezúttal azonban nélkülünk.