Iráni főpapok hálója

Az előző évek bizonytalan léptekkel előrehaladó reformtörekvései láttán a megfigyelők a februárban esedékes iráni választásokat megelőzően sajnálattal tapasztalhatják, hogy az eddig elért eredmények még annál is törékenyebbek, mint azt korábban képzelték.
A könnyű átmenetben bízók közül voltak, akik a gazdasági-politikai nyitást eddig egész egyszerűen centiméterekben mérték. Nemcsak azért, mert a reformok csigalassúsággal haladtak, hanem mert idővel a nők arcát borító csador azért csak-csak rövidebbé vált. A fátyol alól mind nagyobb szemekkel kikandikáló asszonyok pedig – nyilván nem véletlenül – idővel jórészt a reformpárti Mohammad Hatami elnök legfőbb támogatóivá váltak. Igaz, pillanatnyi jogállásukat jól jellemzi, hogy helyenként ma még nyilvános botozás járhat azért, ha „idegen” férfival mutatkoznak.
Az a durva beavatkozás azonban, amellyel a konzervatív vallási vezetőség megakadályozta a választási előkészületek tiszta lefolyását, mutatja csak igazán, hogy a nyitást irányzó reformok mennyire gyerekcipőben járnak még. Történt ugyanis, hogy az Őrök Tanácsa a február 20-án esedékes választások 8200 jelöltjének közel felét egész egyszerűen kizárta.
Többségükben persze reformistákat, akiket mindez arra ösztökélt, hogy immár egy hete tartó ülősztrájkot folytassanak, követelve a sértő és veszélyes döntés megsemmisítését. A legfőbb vezetőként számon tartott Ali Hamenei ajatollah is megszólalt az ügyben, taktikusan úgy nyilatkozva, hogy „ha a nevezett képviselők alkalmassága bebizonyosodott a múltban, akkor elvileg megfelelnek hivataluknak, hacsak nem bizonyosodik be ennek ellenkezője.” A sántikáló reformokat támogató párt – a Harcos Papság Hívei – a választások bojkottjával fenyegetőzött, amennyiben nem semmisítik meg sürgősen a képviselőjelöltjeik törléséről szóló döntést. Érdekes most épp Hatami sürgeti, hogy a képviselők hagyjanak fel az ülősztrájkkal, a döntést persze ő is élesen elítélte. Nem véletlen, hiszen ő maga is komoly nyomás alá került, miután négy alelnöke, 12 minisztere és több tartományi kormányzó is kilátásba helyezte lemondását.
A történteket kár volna azonban pusztán mindennapos belpolitikai csatározásnak tekinteni, hiszen az ajatollahok kivetette hatalmas hálót olyannyira feszíti már az abba belezsúfolt jogtalanságok tömege, hogy már bármikor kiszakadhat. A „gonosz tengelyéhez” sorolt perzsa ország nemrégiben megnyitotta kapuit a tiltott nukleáris tevékenységek után kutató nemzetközi ellenőrök előtt. A változások híveinek azon reménye azonban, hogy ezt az utat követve Irán előbb-utóbb kikerülhet a „rendteremtő” washingtoni héják célkeresztjéből, most teljesen meghiúsulhat. A vallási vezetők lépése persze magyarázható akár félelmükkel is, hiszen látniuk kell, kintről és bentről is mind nagyobb nyomás nehezedik rájuk. Pozícióik védelmében nyilván ezután is mindent bevetnek, a választások tükrében azonban már az is kirajzolódik, hogy ehhez végül milyen eszközöket választanak majd.