Sokszor elmondták már, de nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy Csecsenföldön már rég nem lenne háború, talán ki sem tört volna, ha csak a szép hegyek lennének ott, s ha a köztársaság geopolitikai helyzete miatt nem lennének oly sokan – Oroszországon kívül is – érdekeltek az instabilitásban. A szellemet azonban Moszkva engedte ki a palackból.
– Így van, s a felelősséget a tragédiáért mindazoknak, köztük Borisz Jelcinnek is viselnie kell azért, mert Dzsohar Dudajevet a hatalomba engedték – bólint a politikus. – Mindennek ugyanis elejét lehetett volna venni, ha a Szovjetunió szétesésekor nem dobják a lovak közé a gyeplőt! Dudajevék megérezték, hogy szabad a vásár, s az olajkincsre rátették a kezüket, s erre alapozva mindenkinek arany- életet ígértek. Meg is kezdődött a harc az aranyért, egymásnak estek a klánok. Csecsenföld bűnbarlanggá változott. Jelcin ekkor újabb hibával tetézte a bűnét. Bevezényelte a csapatokat, ezzel egységfrontba tömörítette az addig egymással harcoló tejpeket. Megkezdődött a háború, amely olyan, amilyen. A jogsértések ellen fel kell lépnünk a saját oldalunkon is, az európai közösség azonban elfelejti azt, hogy immár tíz éve banditákat támogat, olyanokat, mint Maszhadov vagy Baszajev, akik rátették a kezüket Oroszország egyik jogalanyára. Európa tisztában van ezzel, az instabilitás fennmaradása azonban érdeke, hiszen nincs szüksége egy erős Oroszországra! – csattan fel Franc Krincevics.
A politikai rendezés sikere azonban alapvetően Moszkvától függ, s a Kreml láthatóan hozzá lojális, de csecsen személyekre bízná a köztársaság irányítását. Az évtizedes háború után azonban ez nem megy egykönnyen.
– El kell ismernem, hogy a helyi hatalom egyelőre morálisan és minőségi szempontból is nagyon alacsony színvonalon áll. Ugyanakkor teljes mértékben támogatom, hogy Putyin választása Ahmed Kadirovra esett – mondja Krincevics. – Teszem ezt annak ellenére, hogy tisztában vagyok a volt főmufti gyengéivel, amelyek részben összefüggenek azzal a ténnyel, hogy embereinek jelentős része a kriminalitás mocsarából jött. Jogilag már fokozatosan legalizálták őket, ám még meg kell tanulniuk dolgozni, így például elsajátítani a belügyi szerveken belüli normális munkát – vázolja a helyzetet a hatalom pártjának helyi erős embere.
Kadirov valóban tapasztalt, s talán az egyedüli, aki a szövetségi csapatok nélkül, magánhadseregére támaszkodva is féken tarthatja Baszajevéket. Mindezek elvben alkalmassá is teszik arra, hogy teljesítse az elvárásokat.
– Ha normális csapatot alakít ki maga körül, és végre komolyan elkezd foglalkozni az átlagemberek gondjaival, a köztársaság újjáépítésével, akkor nemzeti hős lesz belőle. Ha folytatódik, ami ma Csecsenföldön zajlik, ha marad körülötte a jelenlegi abszolút nem professzionális, személyes kapcsolatokon keresztül egymáshoz kötődő csapat, akkor baj lesz. S ez veszélyes Putyin számára is, aki nyíltan Kadirov mellett tette le a voksát – teszi mindehhez hozzá Krincevics.
Az exmufti népszerűsége lényegében annak köszönhető, hogy élvezi Oroszország elnökének támogatását. Az is tény azonban, hogy ilyen-olyan eszközökkel, de nevéhez köthetően stabilizálódik a helyzet.
– A legfontosabb azonban az lenne, ha a csinovnyikok is végre a nép felé fordulnának, ők azonban csak saját zsebre dolgoznak. Csakis ez lehet az előrelépés alapja, ha ezeket az embereket megpróbáljuk megérteni, hiszen az évtizedes háború, a szegénység gyűlölettel, keserűséggel töltötte el őket. Azonban ők is élni akarnak, s ehhez kell segítséget nyújtani nekik – vázolja a politikus pártja csecsenföldi programját, amely a dumaválasztásokon majdnem 80 százalékot kapott az elcsigázott helyiektől.
A háborúban, az instabilitás fenntartásában azonban máig sokan érdekeltek még minden oldalon. A sajtó egyrészről a föderális erők túlkapásaitól, másrészről Baszajev szeparatistáinak kegyetlenségétől hangos. A lakosság két tűz között érzi magát.
– A föderális erőket ért bírálatok miatt nem a Csecsenföldön állomásozó csapatok magas rangú vezetőit kell hibáztatni, ők igazi patrióták – véli Krincevics. – Vannak azonban olyan tisztek, ha nem is tömegesen, akikről korántsem lehet ilyen jókat mondani. Ők inkább a gazdagodásban érdekeltek. Azt sem lehet elfelejteni, hogy ezek az emberek háborús helyzetben élnek. Egy százados legfőbb feladata, hogy az egysége minél kisebb emberveszteséggel vészelje át ezt az egészet. Ezért aztán nemegyszer agresszíven lépnek fel, vannak, akik a rablástól sem riadnak viszsza. Úgy gondolják, nem kockáztatják ingyen az életüket. Azonban nem fogják fel, hogy mások megalázásával még nagyobb veszélybe sodorják magukat. Arról nem is beszélve, hogy e magatartásukkal – amely ráadásul nagy sajtót kap – aláássák az állam tekintélyét is. Háborús viszonyok között azonban mindezen nem nagyon lehet meglepődni, a többség azonban nem ilyen. Nekik köszönhető, hogy ha lassan, nehezen is, de mégiscsak megkezdődött valamiféle stabilizálódás – húzza alá Franc Krincevics.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
