Munkában az új főtitkár

Munkába lépett tegnap a NATO új főtitkára. Jaap de Hoop Scheffer előtt jelentős feladatok állnak: tisztáznia kell a gyarapodó szövetség feladatát, miközben tovább folytatódik a balkáni, és bővül az afganisztáni misszió. A közel-keleti instabilitás ráadásul az elkövetkező években olyan konfliktusokkal fenyeget, mely érintheti a NATO-t is.
A holland politikus a szövetség átalakításának folytatását és afganisztáni műveleteinek sikerét jelölte meg legfontosabb céljai között, amikor hétfőn munkába lépett a skót George Robertson utódjaként. Idén döntés születhet az iraki szerepvállalás kérdésében is, amely egyelőre a lengyel kontingens logisztikai támogatására korlátozódik. De Hoop Scheffer külügyminiszterként támogatta az Irakkal kapcsolatos amerikai politikát, és kiállt amellett is, hogy Hollandia az amerikai kritikákra válaszul erős expedíciós haderőt tartson fenn. Mindezek ellenére az EU fontos tagjaként az országnak sikerült elkerülnie az összeütközést legfontosabb partnerével, Belgiummal, illetve a „nagyokkal”, akik vehemensen ellenezték az iraki háborút.
Időközben bevethetővé válik a NATO új reagálóereje, amely szintén az amerikai nyomásnak engedve jött létre. Olyan ötvenezer fős, összhaderőnemi erőről van szó, mely rendkívül rövid időn belül bevethető, és fenntartható gyakorlatilag a föld bármely pontján. Az előző főtitkár éles kritikával illette azt a helyzetet, hogy az európai tagországok nagy létszámú hadseregeinek óriási erőfeszítésébe telik a megfelelő hozzájárulás. De Hoop Scheffer alighanem folytatja ezt a hagyományt, ám a tagországok politikája továbbra is meghatározza majd, hogy végül milyen tartalommal töltik meg a fényes ígéreteket. A pesszimista elemzők attól tartanak, hogy az európaiak egyre kevésbé akarják védelmi költségvetésüket az atlanti keretekbe önteni, inkább új önálló európai struktúrákat építenének ki belőlük. Mindez jótékony hatást is gyakorolna a helyét kereső európai hadiiparra is, amelynek az Amerikától független védelmi tervezés egyértelműen kedvezőbb lenne. A Berlin, Párizs és Brüsszel által kezdeményezett uniós vezetési rendszer az új NATO-főtitkár számára is kihívást jelent, ha érdemi riválisként még nem is kerülhet szóba.