Női elnöke lehet Németországnak

Ha beteljesülnek Gerhard Schröder elképzelései, akkor hamarosan a „gyengébb nem” képviselője kerül Németország államelnöki székébe. A kancellár szerint ugyanis megérett az idő arra, hogy nő legyen a köztársaság első számú reprezentánsa. Az alkotmány ugyan nem biztosít politikai befolyást az állam első emberének, akinek megválasztására június elején kerül sor, máris fellángoltak a pártpolitikai ellentétek.
Schröder kifejezésre juttatta a szociáldemokraták hajlandóságát, s az SPD támogatná a kereszténydemokraták jelöltjét is, ha az nő. A CDU egyelőre nem kíván színt vallani, a bajor testvérpárt CSU viszont hajlik arra, hogy Wolfgang Schäublét, a parlamenti frakció helyettes vezetőjét favorizálja. A szabad demokratáknak megkülönböztetett szerep jut, a szövetségi gyűlésben csak az FDP szavazataival lehet többséghez jutni. E kulcspozíció adta önbizalommal a liberálisok saját jelöltet kívánnak állítani.
Az érdekellentétek máris érzékeltetik azt a feszültséget, amely a maratoni választási év hangulatát megszabja; a polgárok összesen tizennégy alkalommal juttathatják kifejezésre akaratukat. Négy tartományi szavazás eredménye megváltoztathatja a Bundesrat – a tartományok képviseletének – erőviszonyait. Az európai egyesítésről alkotott vélemény jut majd kifejezésre június közepén az EU-parlament összetételét meghatározó voksolás során.
A valóban maratoni méreteket öltő sorozat első állomása Hamburg lesz február végén. A tartományi jogokkal rendelkező Hanza-városban két évvel ezelőtt megbuktak a mindaddig hatalom lévő szociáldemokraták, és a CDU új partnerrel, a Jogállami Offenzíva pártjával lépett koalícióra. E politikai erő alapítója és vezetője, majd a szenátusban a belpolitikai tárcához jutott Ronald Schill neve alatt vált valóban ismertté. A radikális nézeteket hangoztató és pózoló fellépéseket ápoló Schill karrierje tiszavirág-életűnek bizonyult. A demokratikus rend kultúrájának határait megsértő politikust előbb a szenátusból távolították el, majd pártja is kizárta soraiból azzal a megokolással, hogy ámokfutásnak beillő akcióival súlyos károkat okozott a szervezetnek. Az alapjaiban megrendült Jogállami Offenzíva a soron kívüli választás alkalmából aligha fog még egyszer jelentős szerephez jutni.
Hamburg így a koalíciós lehetőségek gazdag változata előtt áll, a CDU, az SPD, a Zöldek, esetleg az FDP részvételével. A már megindult kortesidőszak érdekessége, hogy a szociáldemokraták igyekeznek minden olyan témát elkerülni, amelyek a szövetségi politikából adódnak, és tartózkodnak az SPD negatív imázsának importálásától. Ezzel követik a szomszédos Bréma példáját, ahol a szociáldemokrata Henning Scherf sikerrel akadályozta meg a berlini elvtársak problémáinak megvitatását, és Gerhard Schrödernek mindössze két alkalommal nyújtott lehetőséget arra, hogy választási rendezvényen felszólaljon. A hamburgi Thomas Mirow szintén abban látja a „sikerreceptet”, hogy távol tartja magától a szövetségi SPD-t.