Néhány pizsamás ember lézeng az egykori Szobi utcai Mentőkórház épületének földszintjén, a gótikus keresztboltozat alatt. Szól a televízió, a klubteremben még áll a karácsonyfa, néhány hajléktalan talkshow-t bámul. A környezet elegáns, csillogóan tiszta.
– Tulajdonképpen mi is menedékhelyet nyújtunk a rászorulóknak, de az éjszakai szállás mellett folyamatos benntartózkodási lehetőséget, étkezést, orvosi ellátást és szociális munkát biztosítunk lakóink részére – mondja Varga Péter, a Hajléktalanokért Alapítvány igazgatója. – Ez egyelőre rendszeres egészségügyi felügyeletet jelent, amelyet az intézmény orvosa, dr. Laboda Edit lát el. A folyamatos ügyeletet szociális munkások adják. Februártól huszonnégy órás orvosi ügyelet működik majd itt, és lesz ápolószemélyzet is, ám az intézmény akkor sem nevezhető majd kórháznak, és nem is célunk kórház létrehozása.
A hajléktalanok gyakran szenvednek olyan betegségekben, amelyek nem indokolnak kórházi ellátást, de az utcai életmód viszontagságai következtében igen nehezen vagy egyáltalán nem gyógyulnak fel. A lábadozás idején is indokolt lenne a pihenés, az emberhez méltó körülmények és az orvosi megfigyelés, erre azonban eddig nagyon kevés lehetőség volt. A speciális menhely a hajléktalanellátás egyik hiányzó láncszeme volt; ahogy az intézményvezető fogalmaz: amolyan „senki földje”.
– A vizsgálat során az orvos megállapítja, hogy várhatóan mennyi időt szükséges eltölteni a menhelyen. Az orvosi javaslat alapján az ellátott és az intézményvezető írásbeli megállapodást köt. A menhely abban is speciális, hogy a lakókat szociális munkások segítik az ügyintézésben, iratpótlásban. A segítők törekszenek arra, hogy a gondozott ne az utcára kerüljön vissza, inkább vegye igénybe a hajléktalanellátó rendszer más, szállást nyújtó intézményeit. Megfelelő motiváltság esetén a szociális munkás megszervezi az alapítvány rehabilitációs programjában való részvételt.
Sok a krónikus, egész életen át cipelt betegség a hajléktalanok között: cukorbaj, magas vérnyomás, ízületi bántalmak, fekélyek, valamint a krónikus alkoholfogyasztás okozta betegségek a jellemzőek. Fagyás vagy súlyos tüdőgyulladás, influenza esetén azonban nem a lábadozóba, hanem kórházba szállítják az utcalakókat. Ha az esti órákban találnak a szociális szolgálatok kórházi ellátást nem igénylő állapotú, de beteg, kimerült embert az utcán, értesítik a diszpécserközpontot, ahol ezentúl azt a javaslatot is kaphatják, hogy orvosi vizsgálat után a speciális menhelyre vigyék a rászorultakat. Előfordul, hogy az illető semmilyen különleges ellátásra nem tart igényt: néhány napot eltölt itt, rendesen eszik, iszik, kimossa a ruháit és visszamegy az utcára. Kórházból is kerülhet ide hajléktalan, amikor a fekvőbeteg-ellátása véget ér. A menhely ötven- személyes, jelenleg huszonnégy gondozottal működik, ám várhatóan néhány héten belül megtelik, és állandó telt házra lehet majd számítani – ez az időjárástól is függ.
Az épület, amelyet a Hajléktalanokért Alapítvány működtet, háromemeletes; később esetleg minden helyiséget birtokba vesznek, és bővíthetik szolgáltatásaikat.
– A lábadozás egy-két naptól néhány hónapig tarthat, s az itt töltött időben szeretnénk mentális segítséget is nyújtani – mondja az intézményvezető. – Tréningek, terápiás és foglalkoztatócsoportok, tehát rehabilitációs elemek beépítését tervezzük a programba. Többek között ezekkel kívánjuk javítani a hajléktalanok esélyeit a munkaerőpiacon. A rehabilitációs szállókba való bekerülésnek komoly feltételei vannak: követelmény például, hogy az illető dolgozzon, és ne igyon. Mi jóval alacsonyabb küszöbről indíthatnánk őket a rehabilitáció felé.
A speciális menhelyet fenntartó, a Népjóléti Minisztérium által 1992-ben létrehozott Hajléktalanokért Alapítvány a működtetéshez nyújtott állami normatívát saját forrásaiból egészíti ki. Az épület állami tulajdon, a berendezés jelentős részét a Máltai Szeretszolgálat bocsátotta rendelkezésükre.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
