Süllyesztő

Egyre kevesebb hír szól minden idők legnagyobb hazai pénzmosási ügyéről, amelyet az egyik legerősebb magyar kereskedelmi bank leánycégénél egy nyolc elemit végzett kőműves-segédmunkás bonyolított le hamis brókerigazolványnyal, ügyvezető igazgatói rangban. Nem csoda, hiszen mint ismert, nem más, mint az MSZP elnökével csak a „rendőrségre tartozó” viszonyt ápoló E. Éva asszony duruzsolta Kulcsár fülébe, hogy „ne sz…jon be, majd kimossák a bajból”.
Úgy tűnik, a pénzt jól mosó Kulcsárt szakszerűen mossa ki a bajból az ügyet kinyomozhatatlanná feldaraboló hatalom. Kulcsár még a komfortos bécsi őrizetben várja, hogy megessen rajta az osztrák bíró szíve, és megfizethető óvadékot szabjon ki szabadlábra bocsátása ellenében. Ha ezt sikerül elérnie, valószínűleg bottal üthetjük a nyomát az ügy elévüléséig. De a többi gyanúsított is szabadlábon készül már – sztárügyvédekkel felfegyverkezve – a vád elleni bíróság előtti harcra. Néhány kulcsszereplő is meglépett a rendőrség orra elől: a milliárdos pénzmosásban szerepet játszó egyik szír polgár állítólag a Közel-Keleten szívódott fel, míg egy magyar pártállami titkosszolgálati múlttal terhelt offshore-cégtulajdonos is külhonban pihen.
A kormány legfelső szintjét is elérő botrány felderítésének eredményeiről az utóbbi hetekben vajmi keveset hallunk. A köz kíváncsiságának kielégítésére ezért tálalták a sejtelmes, negyvenöt év titkosítási szemfényvesztéssel megspékelt Molnár-ügyet. Molnár Csaba pénzmosási bűnesetekkel foglalkozó főrendőr megajándékozásának történetét részletekbe menően ismerhette meg a közvélemény. Molnár az a pénzmosási szakember, aki süteményt, tolltartót és más efféle apróságot kapott ajándékba olyan szír pénzváltóktól, akiknek a K&H-botrány fősodrához egyébként kevés közük van.
Egyébként a rendőrségnek szinte semmi esélye arra, hogy belátható időn belül kinyomozza a több tíz milliárdos pénzmosási ügyet, amelybe az Állami Autópálya Kezelő Rt. több milliárd forintja is belekeveredett, számos közpénzt védő törvény megsértése közepette. Nincs esélye, hiszen bármilyen hihetetlen, a pénzváltók szerepét a pénzmosásban egyetlen előadó nyomozza a Budapesten – éppen az ORFK-n a szír pénzváltókkal szoros kapcsolatot ápoló Molnár Csaba „összeférhetetlensége” ürügyén, míg a K&H Equities ügyét az ORFK vizsgálati főosztályán két-három ember vizsgálja. Közülük egynek a munkaidejét az kötötte le egy időben, hogy annak a féltucatnyi magas rangú rendőrnek írjon naponta két-három oldalas jelentéseket, akik a nyomozás eredményeit kommunikálták a sajtónak. Összehasonlításként: a Globex-ügyet nem szabdalták szét, és három szakértő segítségével öt, volt, amikor tíz nyomozó vizsgálta, s így sikerült az ügyet három év kemény munkájával felderíteni. Magyarán, egyelőre semmi esély arra, hogy megtudjuk: kinek a pénzét, illetve milyen eredetű pénzeket mostak tisztára a magyar kereskedelmi bankokban.
Miközben a terrorizmus elleni harc jegyében – Bush amerikai elnök füttyentésére – a Medgyessy-kormány több száz magyar katonát küldött Irakba, több milliárd forint költségbe verve a hiánnyal küszködő magyar költségvetést, aközben, ha hinni lehet a bennfentes híreknek, összesen négy rendőrt eresztettek több tíz milliárd forint és több tucat gyanúsított nyomába.
Pedig a magyar rendőrségen belül rendelkezésre állnak azok a jól képzett, többdiplomás, komoly tapasztalatokkal rendelkező nyomozók, akik gyors eredmény felmutatására lennének képesek, ha közülük legalább tízet átirányítanának a K&H-ügy felderítésére.
Csakhogy nem ez a cél.