Abszurdisztán

A szigetvári hősről, Zrínyi Miklósról elkeresztelt Nemzetvédelmi Egyetem egyik kollégiumi szobájában tegnapra virradóra egy azerbajdzsáni hallgató brutális kegyetlenséggel meggyilkolt egy örmény illetőségű hallgatót. A NATO-kötelékben végrehajtott nyelvi kiképzésen részt vevő azerbajdzsáni diák korábban más jellegű kiképzésen is részt vehetett, ugyanis késsel és egy kisbaltával szabályos kivégzést hajtott végre hazánk nemzetvédelmi egyetemén. A gyilkos és az áldozat közötti végzetesen megromlott viszony részleteit most litván, macedón, ukrán és a minden bizonnyal elfogult örmény diáktársak kihallgatásától remélik a hazai bűnüldöző hatóságok.
Csak találgatni tudjuk, vajon mire készülhet a NATO a keleti, az eurázsiai és a balkáni térségben, ha már megint ránk szabadították a nyelvtanfolyamaikat. Ki gondolta volna akár tíz évvel ezelőtt, hogy egyszer még nyelvi kiképző nagyhatalom leszünk? Hiszen még a nagy Egyesült Államok is a taszári nyelvtanárokat tartotta a világon a legalkalmasabbnak arra, hogy nyelvi kiképzésben részesítsék a Szaddám Huszein utáni iraki közigazgatás szakembereit.
Miközben Magyarország legalábbis a nyelvi kiképzéseket illetően igazodik a világ vezető hatalmához és szövetségeseihez, aközben bársonyos rendszerváltásunkra fittyet hányva letartóztatták a szovjet megszállás alatt álló kelet-európai puha diktatúráknak amerikai katonai dokumentumokat eladó Clyde Lee Conrad őrmester magyar futárát, K. Sándort, „hazaárulás segítése” vádjával. Conrad katonai titkokat adott el, ezt hazaárulásnak ítélték és életfogytig tartó börtönnel honorálták Németországban. Hasonló büntetés, mármint tömlöc vár K. Sándor „honfitársunkra” is. Minden – pártállami diktatúrát kiszolgáló – egykori kémből és kémelhárítóból mégsem válhat mentelmi joggal felvértezett miniszterelnök egy ilyen kicsi országban. Egyébként is: azt az 1,2 millió dollárt, amit Conrad és társa felnyalt az amerikai hadititkokért, szépen kigazdálkodták Medgyessyék – félállásban elhárítva a KGB-t – a nyolcvanas évek elején az IMF-nek és a nyugati hitelmilliárdoknak köszönhetően.
Miközben K. Sándor pártállami titkosszolga, avagy kém békésen vár sorsára egy Frankfurt környéki tömlöcben, aközben a D–209-es szigorúan titkos kódszámú kémelhárító a nemzeti megbékélés jegyében kormányfői rangban úgy véli, hogy éppen most – amikorra szinte teljes egészében megtörtént a pártállami klientúrájuk avagy nómenklatúrájuk visszarendeződése – érkezett el az ideje annak, hogy alkotmányozzanak, hogy új választójogi törvénynyel ajándékozzák meg az ő népüket.
Az alkotmányozó szerepben tetszelgő Medgyessy Péter közjogi lufikkal akarja elterelni a figyelmet arról, hogy a tavaly decemberben elfogadott költségvetési törvénnyel együtt megbukott ő is, meg a kormánya is.
Most, amikor a legnagyobb EU-parlamenti frakció feketén fehéren megmondta, hogy a kommunista rezsimek volt vezetőit nem szívesen látnák semmilyen poszton az unióban, most, amikor a pártállami kémkedésről vallott véleményüket is kifejezték az egykori magyar kém csuklóján kattanó bilincs hangjával, D–209 tényleg úgy gondolja, hogy közjogi normáinkba is belemaszatolhat, hogy a rendszerváltó magyar pártok a posztkommunistákkal közös listával mernének a választóik elé állni 2004-ben?
Le kellene vonni végre az egyetlen lehetséges következtetést: ütött az óra. Vagy lehet, hogy hagyni kéne az egész köztársaságosdit a fenébe: ki kell állni a parlament erkélyére, oda, ahonnan kormánypárti honatyák végignézték a legutóbbi országgyűlési választások szavazatainak újraszámlálásáért tüntető polgárok brutális szétverését, és ki kell kiáltani az új államformát: abszurdisztánt.