Élet

Az úgy lesz, hogy mostantól valamennyien három évvel tovább fogunk élni, aki pedig renitens módon esetleg mégis elhalálozna, annak lesz nemulass, kiszáll hozzá a Rosner–Silberstein páros, és megvizsgálják, hogy miért alkalmatlan a kormányzati kommunikáció befogadására. Ez eggyel több érv amellett, hogy igenis érdemes élni. Hogy aztán pontosan meddig, azt amúgy sem Medgyessy Péter dönti el, hanem a Teremtő, aki vélhetően nem fogja figyelembe venni az MSZP témába vágó elképzeléseit.
Elképzelem, ahogy ott ülnek a kampányemberek, koffeinmentes kávét isznak, meg biokekszet biorágnak biohozzá. Hoppá, csap a fejére az egyik, mondjuk azt, hogy hamarosan elözönöl bennünket huszonhárommillió román. Nem lesz jó, ingatja a fejét a másik, mert azt már mondtuk, és még nem évült el. Csuklóznak tovább, amíg fel nem pattan a harmadik, hogy gyerekek, ez szenzációs! Lassan mondom, hogy mindenki értse: nem lesz mázáremelés, nem emeljük meg a máz árát, mindenki kenheti a hajára, tartjuk a szavunkat. Tűnődnek a hozzáértők keményen, nem rossz, nem rossz, de az a helyzet, hogy emelni fogjuk, mondjunk inkább valami olyat, amit nem lehet számon kérni…
Így jött az élettartam, a verbális ördöglakat. Aki él, az örül. Aki meghalt, az nem reklamál. Több életet az embereknek! Ez lenne manapság a kampány magasiskolája. Hát ennél még a Draskovics-csomag kommunikációja is jobb: Barnamedve szereti a mézet, add ide a pézet. És ezt legalább komolyan gondolják.