Tavaly rekordszintű pénzügyi eredményt ért el a Mol. A vele partneri kapcsolatban álló cégek eredménye menynyire játszott közre, szépítette az eredményt?
– Számomra nem a jövedelmezőségi mutató alakulása az elsődleges szempont ebben a vonatkozásban, hanem az a tény, hogy a cégcsoport egésze kiszámítható és dinamikus növekedési pályán áll. Tehát nem az adott tagok konkrét eredményeit tekintem elsődlegesen mérvadónak, hanem a csoportszintű együttműködés tendenciáit, amelyek biztatók. A sikert azon mérem, hogy megteremtettük a tartós organikus növekedés alapjait a csoportban a hármas, a TVK, a Slovnaft és a Mol konszolidációjával, illetve az INA-val folytatott partnerségi együttműködéssel. Más kérdés, hogy ehhez járul-e még más, nem az organikus növekedésből származó érték. De ha nem is, a csoport akkor is tartósan tud növekedni, aszerint a mérték szerint, amit mi a részvényeseknek megígértünk. Az iparági ciklus negatív hatása miatt a Mol petrolkémiai divíziója – amely a TVK-t és a Slovnaftot foglalja magában – nem hozta azokat az eredményeket, melyeket vártunk, de hozzá kell tennem azt is, hogy a Slovnaftnál jobb eredmény született az elmúlt évekhez képest, és ez a javuló tendenciát mutatja.
– Van-e már bármilyen igazgatósági döntés a korábban veszteséges gázüzletág jövőjéről?
– Az igazgatóság arra adott felhatalmazást a menedzsmentnek, hogy megvizsgálják, tudnak-e, s ha igen, milyen feltételek mellett partnert bevonni a gázüzletágba. Az igazgatóság csak akkor dönt, ha már körvonalazódik, hogy milyen értéket és milyen együttműködési lehetőséget kínálnak a potenciális partnerek. Noha 2001 és 2002 között akkori értéken számolva egymilliárd dolláros veszteség képződött ezen a tevékenységen, az igazgatóságot már nem fogja befolyásolni döntésében a veszteségtermelő kötöttség, hiszen az új árrendeletek nyomán a gázüzletág ma már kiszámítható és stabil jövedelmezőséget biztosít. Nyilvánvaló, hogy a veszteségesség ma már nem hajszolhatja bele az igazgatóságot egy kényszerű értékesítésbe. Különféle forgatókönyvek, uniós szakértői vizsgálatok készültek arra vonatkozóan, hogy miként illeszkedik a gázüzletág a Mol Rt. stratégiájába. Ezek nyomán megállapítást nyert, hogy a Mol növekedése továbbra is az olajpiacon biztosított, a gázüzletágban nem tudjuk garantálni azt a növekedést a részvényeseinknek, amely az olajpiacon adott.
– Kaphatunk konkrét információt arra vonatkozóan, hogy milyen nagyságrendű árat kínáltak az érdeklődők a gázüzletágért?
– Árajánlatokat nem kaptunk, hiszen még csak most kezdődtek el a tárgyalások az érdeklődőkkel. Az igazgatóság januárban adott felhatalmazást a menedzsmentnek arra, hogy vizsgálják ebben a szektorban a partnerségi együttműködés lehetőségét. A tárgyalások nyomán minden érdemi információt a tőkepiaci szabályoknak megfelelően fogunk közzétenni, bármilyen döntés is szülessék a tárgyalások lezárása nyomán. Ez nem azt jelenti, hogy a Mol igazgatósága nem szabott belső határidőket, az azonban nem biztos, hogy ezekre a határidőkre végleges döntés születik.
– Az energiaellátás alapvető, stratégiai jelentőségű tevékenység minden társadalomban. A politika hogyan viszonyul a Mol kezdeményezéséhez?
– A politikai felelősség kérdését mi nem vizsgáljuk. A Mol áttekintette a kapacitásnövekedési igényeket, valamint azt, hogy milyen lépéseket kell megtenni annak érdekében, hogy tartósan, a növekvő földgázigényeknek megfelelően biztosított legyen a stabil gázellátás. Ez a Mol feladata, és azt se felejtsük el, hogy abban az esetben, ha a közüzemi szolgáltatásnak több mint 25 százalékát adná el a Mol, a Magyar Energia Hivatal további vizsgálatokat folytatna, hogy megbizonyosodjon: az új partnernél is biztosítható az a felelősség, amely a jelenlegi tulajdonosnál is adott. Nyilvánvaló, hogy a politikai közbeszédet az elmúlt időszakban, főként az árkérdés miatt, tematizálta a földgáz. Az ellátásbiztonságra azonban sokkal nagyobb hatással van az, hogy a Tyumenből húzódó gázvezetékbe táplál-e megfelelő mennyiségű földgázt a Gazprom – amely a magyar földgázimport csaknem kilencven százalékát determinálja –, mintsem az, hogy ki a tulajdonosa Magyarországon a gázkereskedelemnek. A politika felelőssége másban nyilvánul meg, jelesül abban, hogy megalkossa az ország hosszú távú energiagazdálkodási programját. Például komolyan meg kell vizsgálni és eldönteni, melyik lehet az az energiaforrás, amelynek irányába kellene orientálni a magyarországi fogyasztást. Hiszen tudomásul kell venni, az olcsóbb vagy támogatott energiaforrás az, amely iránt a legnagyobb kereslet mutatkozik, és véleményem szerint már így is késésben vagyunk a valóban rászorultak kompenzációjának megoldásában, s ez nem csak a gázfogyasztókra vonatkozik.
– A Gazprom többször kinyilvánította, hogy érdekelt lehet a magyar gázüzletági szektorban. Nem tartja-e aggályosnak, hogy a legnagyobb, a magyar piacon csaknem kizárólagosságot élvező gázexportőr részt vegyen a belső piaci gázellátásban is?
– Az, hogy a Mol kivel köt üzletet, kivel lép partnerségre, ha egyáltalán úgy döntene, hogy bármely részét értékesíti a gázüzletágnak, egy komplex értékelés eredménye lesz. Mindenesetre olyan partnert keresünk, amely támogatni tudja a Mol gázüzletének beilleszkedését a régió gázpiacába. A Mol által birtokolt gázüzletág komoly értékkel bír, és mindazon cégek, amelyek a régióban tevékenykednek, jövedelmező összhanglehetőséget, szinergialehetőséget látnak a hazai gázüzletági szegmensben. Nem furcsállom, hogy a Gazprom is bejelentkezett, hiszen céltudatos cég, nagyon jól ismeri a magyar piacot – nem okozott meglepetést ez a döntése. A Gazprom a világ gázpiacának az egyik legmeghatározóbb szereplője, a gáztartalékoknak körülbelül az egynegyedét birtokolja. Ami pedig az árakat illeti: igaz ugyan, hogy előbb-utóbb piaci árképzés lesz Magyarországon, de nem szabad azt elfelejteni, hogy néhány héten belül uniós tagok leszünk, s az európai versenynormákat minden cégnek figyelembe kell vennie. Bármilyen meghatározó szereplője is legyen egy-egy cég a piacnak, a tisztességes árképzést a versenyhatóság minden esetben számon fogja kérni az adott társaságon.
– Új, bár nem a gáz, hanem az üzemanyagok árképzéséhez kapcsolódó jelenség: a Tesco áruházlánc tulajdonosa diszkont-üzemanyagkutat létesített.
– Mindössze annyi az elvárásunk, hogy minden új töltőállomást azonos mércével mérjenek a hatóságok a környezetvédelmi és biztonsági szempontok szerint. Az árversenyt illetően pedig csak annyit tudok mondani, hogy a Mol mindig kínosan vigyázott arra, hogy a kis- és a nagykereskedelemben alkalmazott árai versenyképesek, s a versenyhivatal által méltányolhatók legyenek.
– Elemzők nem tartják kizártnak, hogy április végére mégsem jön létre az egyezség a Mol és a lengyel PKN Orlen jövőbeni együttműködéséről, amint azt a két cég novemberben vállalta. A lengyel cég egyik vezetője ezzel szemben azt mondta, hogy lezárják a megszabott határidőig a tárgyalásokat. Ön hogy látja?
– Novemberben a Mol azt vállalta, hogy csak akkor lép ebben az ügyben a nyilvánosság elé, ha a tárgyalásokat lezártuk és eldől, hogy partnerségre lép-e a Mol a PKN-nel, vagy sem. A vizsgálatok lezárásáig még másfél hónapunk van.
– Friss hír, miszerint a Mol Rt. papírjait a varsói tőzsdére kívánják bevezetni. Igaz-e a lengyel tőzsde által megszellőztetett információ?
– A Mol folyamatosan vizsgálja, hogy hogyan tehetné likvidebbé a részvényét, és ebben elvben az is szerepel, hogy azt esetleg bevezessék egy másik értékpapírpiacra. A Mol ezért vizsgálja a régióban is a piaci lehetőségeket, de ezzel kapcsolatban semmilyen döntést nem hozott meg.
– A PKN Orlenen kívül nincs igazán más, komoly kihívás a Mol számára, ami az akvizíciókat, a regionális partnerséget illeti. Milyen más feladatokra fókuszál a cég 2004-ben?
– Az a cégcsoport, amelynek a Mol is tagja, ma már megkerülhetetlen iparvállalat Közép-Európában. Eredményeink alapján a legnagyobb cégekkel vagyunk összevethetők. S mint ilyennek, fontos cél az együttműködési feltételek finomítása, a szinergiák kihasználása a hatékonyság, végső soron a részvényesi érték növelése miatt. Úgyhogy 2004 egyik legfontosabb feladata a cégcsoport tevékenységének további összehangolása, a belső hatékonyság növelése, ami az organikus növekedési lehetőséget biztosítja. De ezzel párhuzamosan a nem organikus növekedési lehetőségeket is vizsgáljuk a további akvizíciók vagy a partnerség jegyében, de szintén ebbe a kategóriába sorolható a gázüzletág jövőjéről való döntés is. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy május elsejétől teljes jogú tagjai leszünk az Európai Uniónak, s noha a működés tekintetében a Mol megfelel az európai normáknak, az egységes piaci feltételekhez is alkalmazkodnunk kell. Nem mellékes mostantól, hogy milyen döntés születik
Brüsszelben. Ha a szabályozó hatóságok megalkotnak egy rendeletet, az már időátfutás nélkül azonnal hatályos lesz a Molra nézve is, már nem számíthatunk arra, hogy a magyar hatóságok milyen ütemezéssel veszik át a szabályozást. Ott kell lennünk a szabályok megalkotásánál is, hogy a jogszabályok megalkotása során a hatóságok vegyék figyelembe ennek a térségnek a speciális igényeit.
– Milyen hatással lehet egy magyar vállalat a brüsszeli hatóságokra, jogalkotókra?
– A Molt mindig kiemelten kezelték Európában. Gondolok arra, hogy ezt a vállalatcsoportot mindig is a régió egyik legjobb társaságaként tartották nyilván, hiszen mi minden tekintetben, minden tevékenységünkben a legjobb gyakorlatot alkalmazzuk. Továbbá Közép-Európából csak a Mol tagja Európa legmarkánsabb ipari érdekvédelmi tömörülésének, az ötventagú Iparvállalati Vezetők Európai Kerekasztalának. Ez nem formális képviseletet jelent. Ha ennek a csoportnak Kelet-Közép-Európáról lenne kérdése, alapvetően a Mol véleményét kéri ki.
– Gondolkodnak-e azon, hogy újrahangolják, esetleg átírják azt a stratégiai törekvést, amelyet a Mol a maga számára 2003–2005 közöttre meghatározott?
– Nincs szükség a stratégia újragondolására. Az idő igazolt bennünket, hogy jól pozicionáltuk a vállalat helyzetét. Jól tártuk fel az ipari trendeket, és jól láttuk a növekedési lehetőségeket. Ez azt is erősíti, hogy helyesen mértük fel belső tartalékainkat, és megfelelően aknáztuk ki őket. Helyesen ítéltük meg a konszolidációs lehetőségeket és azt, hogy létezik konszolidációs profit is. Ez tükröződik a Slovnafttal és a TVK-val való együttműködésben, az INA-val létrejött partnerségben is. A Molról ma már úgy kell beszélni, mint Magyarország legnagyobb vállalatáról, legnagyobb adófizetőjéről, mint Szlovákia egyik legnagyobb vállalatáról és adófizetőjéről, és stratégiai partnere Horvátország legnagyobb vállalatának. A Mol az a társaság, amely a legjobban tudja képviselni Közép-Európát a régióban.
origo.hu
Elsőfokú riasztást adott ki a HungaroMet
